ÉLETEM SZERELME, PLS, ÉN IS EBBEN SZENVEDEK, BÁRCSAK JÖNNÉL ÉS MEGMENTENÉL LMFAO :'(
* olvasok vele, videókat nézek vele, és annyira kezdi befészkelni magát a szívembe, mint chanyeol vagy taehyung :') ráadásul egy a csillagjegyünk, ez nem lehet véletlen, úszunk, utáljuk a mazsolát... ♡_♡*
* ja és rá jöttem, hogy sosem az lesz a végleges szerelmem, akit elsőre biasnak választok, szóval nem Taeyong, de azért ő is közelített hozzá..:') *
PHILOPHOBIA - szeretettől való félelem, szerelembe eséstől való félelem (csak szólok, hogy ebben szenvedek)
* * * * *
Ennyi idiótával szemben ülni még sem volt olyan rossz, mint gondoltad. Ezeket az idiótákat igazából a barátaidnak nevezhetted. Török ülésben ültetek körben, te kártyád mögül lested a többieket, hátha leolvashatod arckifejezésükről mennyire vannak a pácban, aztán amikor rád került a sor lecsaptad egyetlen kártyád.
"HAHAHAHHAAAAA, UNO, HÚZZ FEL NÉGYET, HAECHAN!" parancsoltál rá egy ördögi vigyorral arcodon, mire ő fintorogva ugyan, de megtette.
"Bárcsak a fejedet húzhatnám fel valahová.." jegyezte meg Haechan sértődötten.
"Az olyan bénák, mint te, csak plusz négy lapot húznak fel, gyerünk, gyerünk.." utasítottad, vett egy mély levegőt és olyan undorral bámult rád, ami azt sugallta, hogy egyszer talán még vissza adja ezt, ha csak nem háromszorosan.
"(T/N), ma különösen kegyetlen" jegyezte meg Taeyon egy csalódott sóhajjal egyetemben, hiszen neki is sok kártya pihent kezében, mert már neki is lecsaptál pár plusz kártyás lapot. Boldogan álltál fel közülük, majd lepacsiztál legjobb barátoddal Jaehyunnal.
"LÚZEREK!" gúnyolódtatok egyszerre, arcátlanul.
"Tsk, inkább menjetek innét, mielőtt még bepöccenek.." vágta rá Doyoung fenyegető hanglejtéssel, mire Jaehyun rád nézett.
"Mozi és pizza?"
"Mozi és pizza" válaszoltad boldogan. "Azért majd mondjátok el melyikőtök nyert!" kacsintottál rájuk, s megindultatok nevetve Taeyong szobájából, de Haechan még utánad vágott egy párnát. "MEGJEGYEZTEM ÁM, HOECHAN!" kiáltottad, amin Jaehyun aranyosan nevetett fel.
"Csoda, hogy kedvelnek.."
"Nem kedvelnek.. szerintem utálnak.." vágtad rá megjátszott szomorúsággal.
"Miért mondod ezt? Bírnak.. akkor nem viselnék el a gonosz kommentjeid.." jegyezte meg Jaehyun, amikor kiléptetek az utcára.
Jól nyakába pöccintettél, ő ez után gyilkos pillantással nézett rád.
"Így játszunk?" firtatta morcosan, amitől megijedtél, s futni kezdtél.
"ÚGY SEM KAPSZ EL, HOGY VISSZA ADHAASD!" sipítoztad felhőtlenül.
Jaehyun addigra beért, elkapott és megakart harapni.
"HA MEG MERSZ HARAPNI AZ LESZ AZ UTOLSÓ TETTED!"
"Tsk, tsk, ma valóban túl cudar stílust engedsz meg magadnak, (T/N). Amíg nem leszel kedvesebb" magyarázta, majd vállára emelt téged. "Addig így fogsz utazni!"
"Ne már! Jó, jó, sajnálom Hyunnie.. csak tegyél leee!"
"Hallottam már szebben is kérni!"
"HA NEM TESZEL LE, KI LÖKLEK AZ ELSŐ KOCSI ELÉ!" nyafogtad hisztisen.
"Tuti, hogy éhes vagy és azért vagy ilyen.."
"TALÁLT SÜLLYEDT. SAJNÁLOM, CSAK TEGYÉL LE, NA, KÉRLEK!" kérlelted immáron lágyabb hanglejtéssel, amit megelégelt, s leemelt magáról, majd átölelte vállad és úgy mentetek kedvenc pizzázótok helyszínére.
Ide jöttetek kettesben először, ami miatt ez maradt a kedvenc helyetek. Kicsi hely volt, hangulatos, barátságos és egy év után már törzsvendégnek számítottatok ott. Beültetek az egyik bokszba, aminek piros ülései voltak, a hely pedig egyedileg tervezett Marveles tapétákkal díszítették a falakat.
"El sem hiszem, hogy még mindig Amerika kapitány a kedvenced.." jegyezted meg unottan, szembe ülve vele.
"Miért Vasember lenne a legmenőbb?"
"Ezt a kérdést meg sem hallottam. Ne vesszünk össze megint inkább, jó? Még a végén vége lesz a barátságunknak is.." viccelted el, amit Jaehyun megmosolygott.
A meghitt hangulatotokat megzavarta egy fiú, aki könnyeket fakasztott. Leült melléd, de háttal ült neked. Jaehyunnal össze néztetek, te pedig megsimítottad a srác hátát.
"Hé haver, jól vagy?" kérdeztél rá, s hirtelen feléd fordult.
"Nem, a barátnőm most hagyott el!" közölte veled indulatosan.
"Hé, lehet, hogy kissé zaklatott vagy, de ne beszélj vele így!" szólt közbe Jaehyun.
"Ehh, hagyjad" legyintettél egyet felé.
"S-sajnálom.. nem akartam za-zavarni.." vágta rá szégyellősen, majd elrohant volna, de te finoman vissza húztad pólójánál fogva.
"Mesélj. Mi történt!"
"Nem, nem, először mi a neved.. másodszor ugye nem vagy valami pszichopata cukros bácsi, aki majd elcsalogat minket?" kérdezett rá Jaehyun nyomatékosan.
"ÚGY NÉZ KI, SZERINTED?" förmedtél rá.
"HONNAN TUDHATNÁNK?"
"A nevem Kim Minseok és egyetemre járok.. nem terveztem senkit elrabolni, ha ez megnyugtat téged.." közölte Minseok könnyeit törölgetve.
"Ki tudja" motyogta orra alatt Jaehyun, mire a szék alatt jól a lábába rúgtál. "OUCH!"
"Az én nevem (T/N), ő pedig Jaehyun. Szóval.. mi történt?"
"Már vagy három éve jártunk és az elmúlt hónapokban annyira kifordult önmagából. Nem akart velem lenni, sőt, már rosszul is volt a látványomtól. Azt mondta, hogy idegesítem és tartsunk egy kis szünetet.. aztán megcsalt egy barátommal.." mesélte meggyötörten. "Tudjátok.. én annyira, de annyira szerettem őt!"
Az asztalt csapkodva nevetted el magad.
"Wow! Szerelem meg szeretet? Ezért nem leszek soha sem az! Nincs igazam, Hyunnie?"
"Dehogynem.. a szerelem az egy ostoba álomvilág.." értett veled egyet Jaehyun.
És igen.. honnan is ismered Jaehyunt? Anyukád legjobb barátnője pszichológus és mivel sokat panaszkodott arról, hogy nem igazán mutatod ki a szereteted bárki felé.. vagy hogy nagyon ritkán öleled meg a saját szüleidet.. vagy hogy talán kiskorodba mondtad nekik utoljára, hogy szereted őket... köteleztek rá, hogy beszélgess el vele, ő pedig megállapította, hogy betegesen félsz a szeretettől, vagy hogy szeress valakit, amit egy amolyan fóbiának tudott be. Elküldött amolyan "csoportos terápiára", ahol természetesen nem voltál túl aktív. A másodikra már ott volt egy fura srác, akinek olyan jó kisugárzása volt. Barátságosnak tűnt, hiszen ha elmosolyodott érződött rajta, mennyire őszintén jön ez neki.. Szóval egy éve, azon a napon megkérdezte tőled, hogy elmennél-e vele enni és kibeszéltétek az egész terápiát. Jaehyun is ebben szenvedett, állítólag azért, mert amikor kicsi volt, az anyukája elhagyta őket, ami mélyen érintette és ideáig fajult el. Azóta szoros barátságot kezdtetek ápolni, megismerted a titkait, elmentél vele ufók után kutatni, megismerted a barátait, akik mára a te barátaid, próbált megtanítani főzni, több-kevesebb sikerrel, szerettetek új helyeket kipróbálni, új éttermekben enni. Imádtatok filmezni, nézni és csinálni egyaránt. Telefonod galériája csak vele volt tele. És mit kedveltél benne leginkább? Akárhányszor jött fel egy ilyen fiú, mint ez a Minseok, mindig jól kinevettétek azzal az ürüggyel, hogy bizony ha valakit túlságosan is szeretsz, annak bizony ez lesz az eredménye.
"Miért kérdeztétek meg mi a bajom, ha ennyire érzéketlenek vagytok?" kérdezte elkeseredetten Minseok.
"Bocs, mi csak nem hiszünk ebben és kész.." mondtad, majd ki jött mindhármótok kajája. Minseok csak szomorúan kémlelte az övét. "Hé! Ez egy pizza! A pizzától boldog leszel. Edd meg! Ne várd, hogy mi ketten rá menjünk, mert bizony megtesszük, ugye, Hyunnie?"
"De meg ám!"
Minseok bele egyezett és ő is neki látott.
"Tudjátok.." kezdett bele sejtelmesen Minseok.
"Igen?" nézett rá Jaehyun.
"Én azt hittem ti ketten jártok.."
"Persze.. egy utcán szeretünk járni, egymás mellett" vágtad rá cinikusan.
"Tch.. néha még ott se.." sóhajtott fel Jaehyun. "Tudod milyen kínos néha ez a lány?"
"Nekem nem úgy tűnik."
"Hé, jó fej voltam, meghallgattam mi bánt téged, mellettem eszel és akkor sértegetsz?"
"HÉ, (T/N)!" szólt rád Jaehyun.
"Jó, na, tudod, hogy nem úgy értem, izé.." szabadkoztál, Minseok pedig felnevetett.
"Mint két házaspár.."
Befejeztétek a pizzátok, lecsaptátok az asztalra a pénzetek, majd kiegyenesedtetek. Jaehyun hátára ugrottál és még Minseok felé fordultatok.
"NEM VAGYUNK SZERELMES HÁZASPÁR!" vágtátok a képébe egyszerre, majd Jaehyun veled együtt kisétált a helyről egyenest a mozi felé.
Folyton viccelődtetek út közben erről. Még is mit gondol ez az ismeretlen alak?
Horror filmre ültetek be, amitől azt gondoltad félni fogsz, így össze kulcsoltad kezed Jaehyunéval. Viszont annyira unalmasnak bizonyult, hogy elaludtál a vállán. A végén finoman keltegetett, majd haza kísért.
A lakóhelyed utcájába érve, Jaehyun megtorpant és vett egy mély levegőt.
"Huh? Mi az?" néztél rá, s láttad rajta, hogy eléggé feszült. "Ennyire szar volt ez a film?"
"Nem.. amit az a srác mondott a pizzázóban.."
"Mi van vele? Egy baromság.."
"Szeretnék beszélni veled valami komolyról, szóval vedd elő azt az éned, ha lehet, (T/N)."
"Wow, oké.. igyekszem majd. Mi a baj?"
"Nincs baj.. csupán.. barátok vagyunk, igaz?"
"Ühüm."
"És elég szoros a barátságunk, igaz? Ami ki bír mindent, nem?"
"Igen.. gondolom.."
"Jó. Akkor.. én... huh" sóhajtott fel, s a földet kezdte el kémlelni. "Nehéz ez nekem."
"Ki böknéd végre?"
"Sosem voltam Philophobiás.." közölte veled. "Tavaly kerültél a sulinkba és év folyamtársak lettünk, tetszettél, de nem ajánlották, hogy megközelítselek, mert tudták rólad ezt a tényt.. és utána néztem, hogy vannak-e ilyen csoportos terápiák.. tök véletlen ültem be aznap, amikor ott voltál, és.. eljátszottam, miattad.. de ez alatt, szerelmes lettem beléd. Mindent szeretek benned, de leginkább azt, hogy szeretem azt aki vagyok melletted.. " vallt színt, de te azt sem tudtad, merre vagy arccal.
"Ez.. most.. komoly?" döbbentél le.
"Ne haragudj rám, komolyan, én csak.. soha nem vágytam még annyira senkire, mint rád. Próbáltam elfelejteni ezt az őrült ötletet.. hetekig. Nem ment. És örülök, hogy nem! Megismerhettem azt, aki igazán vagy!"
"FOGD MÁR BE!" parancsoltál rá kikelve magadból. "Hogy.. hogy merészelted ezt így elrontani?"
"(T/N).."
"NE! Többet ne szólj hozzám!"
"Ne gyerekeskedj! Mindig ölelkezünk, fogjuk egymás kezét, cipellek, veszekszünk, miért akarod letagadni, hogy nem szeretsz engem? Miért akarsz úgy tenni?"
"Jaehyun.."
"Igen?"
Oda léptél hozzá és mélyen a szemeibe néztél.
"Soha többé nem akarlak látni, és ha most hozzám érsz, ordítani fogok, mint egy őrült. Tűnj el és ne keress többet" mondtad ki határozottan, sarkon fordultál és haza felé araszoltál.
Jaehyun összetört szíve könnyekre kényszerítette őt.. fájdalmasan nézte végig, ahogyan elsétálsz, jobban mondva, ki sétálsz az életéből..
* * * * *
Hétvégén otthon maradtál és ki sem mozdultál a házból.. de eljött a napja, hogy bevonszold magad a suliba, amihez zéró kedved volt, hiszen nem akartad látni azt a hazug kis seggarcút, aki úgy rád zúdította érzéseit.
Reggel megindultál, s a suli előtt már ott állt Haechan. Megemelted kezed arcod elé, hogy takarhasd magad.
"MEG SE PRÓBÁLJ SZÓLNI EGY SZÓT IS!" adtad parancsba, amikor láttad, hogy nyitná száját.
"Neked is jó reggelt, (T/N)!" szólt utánad Jaehyun, mire neki csúnyán bemutattál.
Matek órán összevont órátok volt az évfolyamtársaitokkal, amibe bele tartozott Jaehyun is. Leghátul ültél, tudomást sem akartál venni róla, így gondoltad fülhallgatóval együtt alszol egy jót ezen az órán, ami annyira jól is sikerült, hogy mély álomba szenderültél, amiből nem sokára Jaehyun rángatott ki egy erős rúgással padodba.
Felkaptad a fejed és a matek tanárod nézett rád.
"Elhiszem, hogy pörgős volt a buli este, de aki éjjel legény, az nappal is legyen az!" jegyezte meg a tanár, neked célozva a kis beszólást.
"Ohh, wow és azt megtetszik tudni mondani, melyik bolygón vagyunk, milyen évet írunk, hányadika van, milyen nap, mennyi az idő, hány másodpercnél járunk?"
"Nagyon vicces. Az igazgatóiba Jaehyunnal együtt!"
"Huh, akkor inkább lelkesen jegyzetelek és felmondom a fél matek könyvet, még ha hibás is."
"INDULÁS!" harsogta a tanár, te pedig megfogtad a cuccaid és kifelé sétáltál.
Nem szóltatok egymáshoz, sőt, nem is néztetek a másikra.
* * * * * * *
Eltelt egy hét, te pedig kezdtél legbelül széthullani. Tagadtad, hogy bármit éreznél iránta, de úgy az ötödik nap után már bele fájdult a szíved a hiányába. Nem telt el úgy nap, hogy ne csináltatok volna valamit kettesben, akárhányszor láttál valami vicces videót, elakartad neki küldeni, ha egy mémet, akkor is, elakartad neki mondani, hogy érzel aztán fagyit enni együtt, hogy jobb legyen, de nem volt melletted..
Elmentél pizzát enni, hátha ott jobb kedvre derülsz, és remélted valahol legbelül, hogy ő is ott lesz, de csak Minseok volt ott, akivel olyan gonoszul bántatok. Intett neked egyet és leültél vele szemben.
"Huh, (T/N), igaz?"
"Emberrabló vagy reménytelen szerelmes, nem igaz? Már nem emlékszem.. " vágtál vissza gonoszul.
"Miért vagy ilyen goromba?"
"Enni jöttem, nem beszélgetni egy idegennel.."
"Nem ismerlek, de leírható rólad, hogy valami nincs rendben.. nem voltál ilyen a múlt alkalommal.."
"Én nem fogom ki teregetni a szennyest egy ismeretlennek.."
"Mert? Gyengeségnek érzed?"
"NEM!"
"Dehogynem.. aki szeret, az gyenge? Aki ki meri mondani az érzéseit, gyenge? Aki felmeri vállalni, az a gyenge?"
"Pontosan."
"Rosszul látod, az a gyenge, aki elfolytja magában. Tudod miért?" kérdezte, mikor kiegyenesedett.
"Miért?"
"Mert lassan felfalnak az érzéseid, kifordítanak önmagadból és az őrületbe kergetnek.. ők a gyengék" osztotta meg veled bölcs szavait nyomatékosan, majd ott hagyott.
Beharaptad alsó ajkadat vissza fojtva a sírást, hiszen ekkor láttad be igazán, mennyire igaza van.
Az étvágyad is elment, így haza sétáltál könnyes szemekkel és nem érdekelt, ki látja, vagy ki nem. A verandán pedig megláttad Jaehyunt.
"Huh? (T/N)? Te sírsz? Bántott valaki?"
Letörölted gyorsan könnyeid.
"Miért vagy itt?"
"Miattad. Nem válaszoltál az üzeneteimre és semmire, csupán tudni akartam, hogy jól vagy-e.."
"Jól vagyok?" csuklott el a hangod. "Dehogy vagyok jól. Elrontottál mindent, Jaehyun. Megbocsájtom, hogy hazudtál, de az okot képtelen vagyok. Miért szeretsz te engem egyáltalán?"
"Vicces vagy, kellőképpen gonosz, bohókás és vidám. Mindig mosolyogsz, mindenből próbálsz viccet csinálni, megértesz engem, támogatsz engem.."
"EZ A BARÁTOK DOLGA!"
"És? Nem vagyunk azok?"
"NEM, MERT SZERELMES VAGY BELÉM!"
"Ahogy te is belém. Miért nem vallod be?"
"Nem vagyok az!"
"Jó. Miért félsz ennyire? Mitől? Mi az ami miatt aggódsz? Ezt sosem hagytad, hogy ki vesézzük. Ideje!"
"Amikor azt mondod valakinek, hogy kapcsolatban leszel, hogy járjunk.. annyira más lesz az egész. Hirtelen megváltozik az a bizalom kör, amit felépítettünk barátként.. a hozzá állás is teljesen mássá változik át, ami megmérgez egy kapcsolatot.. aztán azt kérdezed majd tőlem, hogy jaj, amíg barátok voltunk, nem így viselkedtél, most miért? Azért, mert elköteleződtem, te pedig bekattansz tőlem és.."
"És?"
"Elhagysz. Magamra hagysz.. azzal az undorító érzéssel, amit bennem keltettél!" kiáltottál rá feldúltan.
"Soha nem hagynálak magadra.."
"Tessék. Ígéretek. Sosem tartódnak be."
"Ez nem ígéret. Ez így van. Különben miért lennék itt mindazok után, ahogyan olyan csúnyán elhajtottál? Sosem mondtam neked ilyet.. sosem mondok semmit.. mindig megmutatom, nem igaz?" firtatta mosolyogva, mialatt feléd közeledett.
"Ne gyere közelebb.."
"(T/N), csak mondd ki, hogy nem szeretsz. A két szemembe.. hogy soha nem akarsz találkozni velem, vagy megölelni, vagy pizzát enni, vagy kicikizni a többi barátomat.." hívott ki. "És itt sem vagyok."
"Nem... nem.." nyeltél egy nagyot, Jaehyun pedig picit lehajolt, hogy szemeidbe nézhessen. "Nem sze.. szere.."
"Türelmes vagyok.."
"Nem tudom kimondani azt a szót!"
"Milyen szót?"
"HOGY SZERETLEK!" kiáltottad lehunyt szemekkel, Jaehyun kezeit derekad köré kulcsolta és felemelt, mire te automatikusan összekulcsoltad kezeid tarkójánál, lábaid pedig derekánál.
Homlokát a tiédnek döntötte és elmosolyodott.
"Mi lenne, ha legjobb barátok lennénk, akik csak néha szerelmesek?"
"Mi lenne, ha inkább sosem hagynál el engem?" firtattad szomorkásan.
"Awwwwww, de aranyos vagy amikor ilyen kis érzékenybe mész át!" nevetett ki. "Sosem hagylak el, de végre az enyém leszel? Vagy várjak vele még egy évet? Vagy kettőt? Hármat? Tizet, huszat, harmincat?"
"Csak taníts meg szeretni."
( akit érdekel némi bérgyilkosos, daddy(hahah), véres történet Jaehyunnieval és Taeyonggal az lessen be a do it for daddy című könyvembe, köszi a figyelmet, szerelmesvagyokbelé. ) o.o