Mintha kiesett volna az emlékezetemből az ami akkor történt. Semmire nem emlékszek. Csak arra hogy felriadok az éjszaka közepén. Egy nagyobb levélkupacban fekszem. Jézusom hova süllyedtem. Körbe nézek a kihalt épületben és szembe tűnik a tény hogy megint egyedül vagyok. A levelek hangosan zörögnek ahogy felülök. Valaki hátúról átkarol és erősen megszorít. Először azt hittem Franz aztán mikor befogta a szám mindez eltűnt. Olyan erősen fogott azt hittem összenyom.
-Te meg mi a jó édes francot csinálsz idióta?!-Franz üvöltött gondolom a mögöttem lévőnek. Tiló is megjelent bátya mellett és szúrós szemekkel néztek az engem lefogóra.-Nem megmondtam hogyha hozzáérsz letöröm a karod?-Hangja most inkább félelemkeltő volt mint fenyegető.
-Jó,jó nyugi!-Hirtelen elengedett és újra kaptam levegőt. Hangosan fellélegeztem és hátrafordultam. Egy pólót nem viselő kigyúrt testű fiú guggolt mögöttem. Mérgesen néztem rá, ő meg csak úgy elvigyorodott.
-Akkor most jöhet a "letöröm a karod" része a történetnek.-Franz megropogtatta ujjait a mögöttem lévő meg keserűen elvigyorodott.
-Tudod hogy szeretlek...-Kezdett el hátrálni kínosan vigyorogva.
-Te meg tudod hogy én nem...-Ennek mi baja? Ennyire utálja ezt a fazont? Tilóra néztem aki a földet bambulta. Vissza feküdtem levélágyásomra és igyekeztem visszaaludni. Ez nem nagyon sikerült mert a srác azt kiabálta:Nenenene! És még a levelek is zörögtek. Azt kérdezed miért nem segítek annak a szerencsétlennek? Mert mennyi esélyem van? Rászólok abbahagyja? Nem. Akkor meg mit ártassam maga? Mikor már lassan 10 perce verekedtek (mert közben néztem) Tilóra néztem aki fancsali képpel nézte a verekedőket. Kikászálódtam a levélhalomból és oda mentem a 2 verekedő sráchoz. Megálltam mellettük.
-Elég legyen már! Olyanok vagytok mint 2 óvodás!-A srác elvigyorodott, gondolom azt hitte hogy lebeszélem Franzot arról hogy felmossa vele a padlót.-Franz azt mondtad kitöröd a kezét. Akkor minek fojtogatod?-Franz értetlenül, a srác pedig reményvesztetten nézett rám.
-Most miért vagy ilyen?-Nézett rám boci szemekkel a srác.-Pedig azt hittem kedves vagy...-Elszontyolodott. Mondatára Franz erősebben megszorította a nyakát.
-Átlagban az vagyok de most nincs jó kedvem. Meg ha valaki mittoménmikor hátúról lefog, avval nem szoktam kedves lenni. Te meg ne fojtogasd már ezt a félkegyelműt!-Franzra szóltam rá, aki ellengette a srácot. Mikor megfordultam visszamenni a kis vackomba amit valószínű a 2 testvér dobott össze, találkozott a tekintetem Tilóéval. Meglepett képet vágott. Behuppantam a levélrengetegbe, és ránéztem a 2 eddig verekedő fiúra. Franz ellengette a fiút és egyenesen felém tartott. Karomnál felrántott (eléggé fájdalmasan) és elráncigált egy másik terembe. Kellemes idő volt ahhoz képest hogy ősz van. Elég nekem egy pulcsi, de annak a srácnak nem is kellett.-Most mi bajod?-Kérdeztem átlag hangerőn, de nem válaszolva húzott tovább maga után. Mikor vagy még 2 termet mentünk arrébb akkor fordult felém.
-Gido, egy vérfarkas. Felejtsd el hogy a közelébe mész!-Kijelentése inkább parancsnak hangzott.-Régen jóban voltunk de most már ki nem állhatom, de csak ő segíthet. Szóval kénytelen vagyok elviselni. Ma velem alszol. Kifogás nincs!-Elráncigált egy 3 "ágyas" helységbe. Miért nekem van külön ágyam? Franzcal az egyik szélső ágyon foglaltunk helyet, én feküdtem belül, ő meg kívül.
***
Másnap reggel Franz ébresztett. Azt mondta ne aludjak ennyit. Franc se tudja (imádom ezt a szóviccet :D(még akkor is ha nem illik más nevével viccelődni(sry Franz))) miért mondta, legalábbis én biztos nem, sose volt jó alvókám. Franz nyomában meneteltem egy kicsit komótosan. Mikor kiértem, akkor láttam meg, hogy egy kicsit kifosztották a királyi kincstár készleteit. Természetesen nem kell sokra gondolni, de biztos feltűnt az, azt hiszem Dámpíroknak hogy valaki lopott a készletből. Leültem a Szalonnát sütögető Gido elé egy fatönkre amit nem tudom honnan szültek de nem is bánom hogy itt van. Remélem gyorsan vége lesz ennek az egésznek. A reggeli (mert nappal van) mindenki részéről csendben telt. Viszonylag jól laktam. Ettem volna még többet de VALAKI aki tegnap este a szívbajt hozta rám, felfalt mindent. Gido kijelentette hogy elmegy szed fát. Látszólag Franz örült neki, Tilót meg hidegen hagyta.
-Sikerült felébreszteni vagy mit csinálni?-Franz bólintott.-És ez a srác hogy került ide?-Franz vett egy mély levegőt.
-Mert kell a segítsége.-Morgósan mondta. Alig tudtam kivenni mit szeretne mondani.-De most! Kezdjük el amit tegnap szerettünk volna. Tiló? Lennél szíves?-A papírok fölött görnyedő vámpír, felállt és újra elém sétált. Aurája, és annak illata megjelent. Megint belém áramolt a csodaköd, pont úgy mint tegnap. Tiló megvakarta a fejét.
-Ha jól olvasom, akkor szelleminézis. Ha nem, akkor időmegállítás.-Kicsit kételkedtem mondatába. Hogy lehet ezt a 2 fogalmat összekeverni?
-Rojnak akkor megtanítom az alapokat és utána majd ráérünk evvel foglalkozni. Merthogy... Meg is kéne tudnod idézni, és van egy olyan sanda gyanúm hogy a dinnye a te illatod.-Ha akkor abban a kis házban én idéztem elő az illatot, félelmemben és elkeseredettségemben, akkor előbb miért nem jelent meg? Franz látta hogy elgondolkodom ezért odajött és összekócolta a már így is kócos hajam.
-Ne gondold túl. Gyere.-Megfogta a jobb csuklóm és elkezdett kicsit húzni. Én szótlanul mentem utána. Egy kicsit távolabb a romoktól, kezét lejjebb csúsztatva kulcsolta össze ujjaink. Nem tudtam eldönteni, hogy most azért megyünk el messzebb mert ott nyugalom van (mert ott nem volt) vagy mert velem szeretne kettesben lenni. Egy kisebb hegyre másztunk fel. A kilátás gyönyörű volt, de a tériszonyom miatt nem mentem 5 m-ess körzetébe a szélének.-Hát nem gyönyörű?-Kérdezi miközben leül a hegyecske meredek szélére.
-De. De nem arról volt szó hogy elkezdjük?-Hirtelen elmosolyodott és megpaskolta a mellette lévő földet.
-Dehogynem! Viszont mielőtt elkezdjük.... Szeretném tudni mennyire bízol bennem. És ne tagadd! Tudom hogy tériszonyos vagy!-Avatott be gondolataiba.
-Honnan?-Kérdésemre vállat rántott.
-Megérzés.-Felállt a meredek hegyecske szélétől. A szívem is kihagyott egy ütemet. Odasétált hozzám mint aki jól végezte dolgát.-Először csak a kezedet fogom. Közelebb megyünk és ott majd mondom mit fogunk csinálni.-Kezeit kinyújtotta én meg bár félve, de elfogadtam azok segítségét. Az elején viszonylag gyorsan mentem, de ahogy közeledtem a hegyecske széle felé, annál inkább lépkedtem bizonytalanul.
-Muszáj ezt?-Kérdeztem zöld íriszeibe nézve.
-Mint már mondtam. Az bizalmadra vagyok kíváncsi. Tudod hogy sokkal erősebb vagyok nálad és bármikor fel tudlak emelni bármi nehézség nélkül.-Ebben teljesen igaza van. Erőseben megfogtam a kezét és egy kicsit közelebb léptem a hegyecske széléhez. Mikor megláttam hogy ahhoz képest mennyire magas, szaporábban kezdtem venni a levegőt, és a lábaim is egy kicsit megremegtek. -Igyekezz nem le nézni. Úgy nem annyira félelmetes.-Elkezdett biztatni. Evvel 1 gond van.
-Ha egyszer már lenéztem akkor már mindegy.-Legalább is nálam biztosan. Elengedte a kezem. Gyorsan utánakaptam és megfogtam.-Mit szeretnél?-Kérdeztem mérgesen meg félelemmel teli hangon.
-Csak biztonságosabban akartalak megfogni.-Biztos volt tetteiben, de hangjában volt némi aggodalom is.
-Máskor szólj és talán nem kapok szívinfarktust!-Nagy nehezen elengedtem a bal kezét. Ő átkarolta a derekam.-Ez neked biztonságosabb?-Másik kezével ugyan ezt eljátszotta.
-Aha. Gondolj csak bele:Gyorsabban meg tudlak fogni, ha ez mégsem sikerülni a hónaljadnál megakadna a kezem.-Nekem volna még pár tippem miért tetszik neki ez a felállás... Kicsit közelebb lépkedtem a széléhez mert annyiban igaza volt hogy nagyobb biztonságban érzem magam. Akkor álltam meg végleg mikor kb 10 centire voltam a szélétől. Franz ezek után se szó se beszéd, kilógatott a szakadékba. Nem viccelek azt hittem ott pisilom össze magam! Ő ott állt a földön, engem meg a hónaljamnál fogva tartott a mittoménmilyenmagas hegyecske széléről. Ám mielőtt leszedhettem volna a fejét vissza rakott a talajra.
-Mondtam már hogy mondd meg mi a francot akarsz csinálni!-Hirtelen mindent elfeledve kimásztam kezei szorításából, vállába bokszoltam amilyen erősen csak tudtam és beljebb futottam a szélétől.
-A tudatlanság néha áldás. Mit gondolsz ha közöltem volna mit akarok csinálni, nyugodtan beleegyeztél volna?-Kérdésére morogtam egyet.
-Elkezdjük végre amiért jöttünk?-Kérdezem duzzogva. Ő valamit viccesnek találva ült le közel hozzám. Én követtem példáját.
-Ki mondta hogy ülj le?-Morogva felálltam.-Ki mondta hogy állj fel?-Morcosan néztem Franzra aki komolyan nézett vissza rám. Lemutatott a földre de én csak álltam tovább.-Ülj le.-Parancsolt mintha egy kutya lennék. Fönnakadásom legyűrve ültem le vele szembe.-Ki mondta hogy elém ülj le?-Kezd felidegesíteni.
-Ki nem?!-Rivallok rá már idegesen.
-Ülj arrébb.-Mi a francot csinál ez az agyhalott?
-Hova akarja a méltóságos úr?-Kérdeztem még mindig idegesen. Elmutatott egy fához. Szépen leültem a fa elé.
-Ki mondta hogy ülj le?-Most ez szórakozik velem?
-Te!-Kijelentésemre összeráncolja a homlokát.
-Nem emlékszel mi volt kb 5 napja? Mikor úgy beszéltél velem ahogy. Lehet hogy belementem abba, hogy legyen, megpróbállak elcsábítani. De mint akkor is mondtam: Ne beszélj így velem!-Hangja határozott volt de cseppet sem dühös. Morogva vártam azt hogy mit szeretne ezek után.-Mássz fel a fára.-Kis szerencsétlenkedés után sikerül felmásznom.
-Itt jó?-Kérdeztem Mr. Tökéjtől.
-Nem. Mássz feljebb!-Az egész fa nem volt nagy durranás de szerencsémre annál inkább ágas-bogas. Annyira másztam fel amennyire csak tudtam. Hercegi létem ellenére mindig is szerettem fára mászni nagyon kicsi koromban. Amikor nagyobb lettem akkor ez a tudás a lelépésekhez volt elengedhetetlen.-Lejjebb.-Egyre idegesebben de lejjebb másztam.-Mássz le.-Abban a pillanatban valami elpattant, nem is tudom mi, de lemásztam és olyan beszélgetésbe kezdtem, aminek rosszabb vége is lehetett volna.
-Ezt most miért kell csinálnom?-Kérdésemre faképet vágott.
-Mert én azt mondtam.-Fa arcáról ugyan nem, de hangjában hallottam hogy érzi, hogy nekem nem tetszik hogy ugráltat.
-Mert te azt mondtad? Súgd már meg nekem kérlek hogy mégis minek csináltatod ezt velem?-Becsukta a szemét.-Azt mondtad el kell engednem magam. Ahhoz képest felcseszted az idegeim!-Valami olyasmi nevetés tört ki belőle hogy "Ez a szerencsétlen". Mindenkinek a képzeletére bízom.
-Pontosan ezt mondtam.-Azt hittem mondani fog még valamit de nem mondott. Megsértődve hátat fordítottam neki és elindultam arra amerről jöttünk. Franz előttem termett és utam állta.-Hova-hova?-Még mindig fapofát vágott de a hangján éreztem hogy ő is kezd ideges lenni.
-Vissza. Mert még az a Gido is több segítséget tudna nyújtani mint te.-Szinte köptem a szavakat.
-Azt kötve hiszem!-Röhögött.
-Csak hogy tud: Nem is kéne segítenem! Úgyhogy vagy válaszolsz a kérdésemre, vagy itt hagylak! Semmi nem kötelezz arra hogy segítsek!-Itt neki is elpattanhatott valami mert arca a dühtől más valakit vett.
-Akkor menj csak! Itt a világ, azt se tudod hol vagy, és én meg bármikor megölhetlek!-Kiabált már ő is. Utolsó szavára igen is megijedtem de nem pánikoltam be. Tudom hogy valamilyen szinten képes lenne megtenni. Aztán
Mielőtt bárki beszólna direkt hagytam abba a mondat elejénél :D Csak hogy szeressetek <3