2 Herceg

Vissza oda, ahol minden kezdődött

Aurám a falba vezettem hogy annak anyagát néhány másodpercre megváltoztassam. Soha nem gondoltam volna hogy egyszerre 3-om koronával fogok leugrani a falon keresztül, a 3. emeletről, a király szobából amiben az igazat álmát alussza a király és a királynő. De egyszer mindennek eljön az ideje. Átugrottam a falon és fájdalmasan értem földet. Igyekeztem meggyőződni arról hogy senki nincs a közelbe, és a 3-om koronával együtt a kis házba tartottam, amiben nem olyan rég rejtőztem el Franzal és Tilóval. A pincébe rejtettem a koronákat és, és elgondolkodtam. Az most jó hogy megszereztem a koronákat, de hogy hol vannak bezárva arról halványlila pótfogalmam sem volt! Azt kiterveltem hogy követként fogok odamenni, van egy másolat iratom is, tökéletes mása. (mire nem jó az illuzió?)Az első ötlet ami kipattant a fejemből az az volt hogy elszaladok a könyvtárba, megkeresem a legközelebb lévő börtön és oda megyek. Túl egyszerű lenne, de nem terveztem meg jól az egészet. Még az a szerencse hogy a könyvtár az első emeleten van. Csak jussak is el odáig.

***

A könyvtár hátsó irattár részlege már úgy nézett ki mint egy papírdomb. Minden fiókot kihúztam és kerestem valami börtönös fiókot. Remélem nem lesz nagy baj a rumliból amit hagytam magam után. Kihúztam a már majdnem végénél lévő 1546-os széfet. Hisz, ebben az én irataim vannak! Fenn akadásomon túl téve (röpke fél perc után), úgy döntöttem ha majd megtalálom Franzot kikérdezem. Szerencsémre végre megtaláltam amit kerestem. Már mindenem fájt: A kezeim, a lábaim, a fejem és a szemeim. Gyorsan körbenéztem az iratok között. Egy kisebb mappában voltak a börtönök, azoknak a tartózkodási helye és erőssége. Az erősség alatt annyit kell érteni hogy milyen bűnt követett el akit bezártak oda. Végül találtam 300 km-en belül egy hatalmas viszonylag őrzött börtönt. A térképet kitéptem a helyéről és kimásztam a falon. Úgy lihegtem hogy már a torkom is kiszáradt. Őröket hallottam közeledni így bebújtam az egyetlen közelben lévő bokorba, ami balszerencsémre egy rózsabokor volt. Tüskéi sok helyen belém álltak igyekeztem a fájdalmamnak nem hangot adni. A 2 őr komótosan ment tovább én meg hálát adtam az istennek hogy ma volt annyi eszem hogy zöld ruhát vettem fel. Csak meg ne érezzék a vérem! De túl komótosak ehhez. Franz lovát tegnap reggel kicsempésztem az istállóból a tó mellé és most is ott várt. Korom fekete csődör, iszonyú sok energia és jól bírja a távolságot amire most nagy szükségem lesz. Ezek mellet még egy Dámpír páncélt is sikerült kicsempésznem pont olyat amilyet az hírvivők használtak. Amennyire csak tudtam felhúztam, felszereltem Koponyát és már ültem is föl hátára. Igen. Franz adhatott volna más nevet neki. Menet irányba fordultam vele, és mint akinek fontos üzenetet kell kézbesítenie úgy fogtam a hónom alatt a térképet. Ismert vagyok a lovaglásba, így próbáltam sietni, de tudtam hogy nem lesz egy rövid út.

***

Több mint 1 órája megállás nélkül lovaglók, de Koponya még mindig úgy fut mintha most kezdett volna bele a már megtett több mint 100 km-nek. Elképesztő ez az állat. Merthogy nem normális ló az is biztos. Ahogy elhagytuk a palota területét, megmutatta hogy miért kapta a koponya nevet. Sörénye és farka vége piros szint vett fel és fején fejét csíkok jelölték koponyája alakját. Volt már hogy megállították, de meg se kellet szólalnom szó nélkül tovább engedtek.

***

A börtön alakját véltem felfedezni a távolba, de csak a kapu előtt álltam meg.

-Állj! Ki maga és miért jött?-A 2 őr fegyverét rám szegezte. Bemélyítettem a hangom és leszálltam a lóról.

-Egy jelentéktelen hírvivő vagyok aki egy nagyon fontos üzenetet hoz a királytól az itt raboskodó volt Antonio királynak.-Adja isten hogy itt legyenek. A 2 őr összenézett.

-Megtudhatnánk miért jöttél Franz herceg lovával?-Megfogtam a kantárját a még mindig nem lihegő lónak és kivettem az üzenetet a nyeregtáskából.