2 Herceg

Mindennek vége!

Aztán a  levegőbe dinnye illat kezdett terjengni. Franz elégedetten vigyorgott.

-Nesze neked, itt az aurád!-Most még mérgesebb lettem. Ha most azt meri nekem mondani hogy az egész ez miatt volt én megfojtom!-De a témára visszatérve, vigyázz a szádra! Én csak egy új dolgot szeretnék mutatni, és valószínű te is azért mentél bele mert érdekelt és nem azért hogy segíts megmenti a szüleim és úgy kb az egész országot. Vagy nem csak e miatt.-Végül is igaza volt.-Meg akár hiszed akár nem. Hiába van olyan cuki pofid én megöllek. Nem kerül semmibe. Most pedig:-Kezét homlokomra tette és minden elsötétült.

***

Most ugyan ott ébredtem mint ahol kinyúltam. Annyi volt a különbség hogy már jócskán sötét volt. Mikor megpróbáltam felállni nem mozdultak se a karjaim, se a lábaim. Lélegeztem, pislogtam de mást nagyon nem tudtam csinálni. Miért csinálta ezt Franz? És mi van ha nem Franz volt? Komolyan gondoltam hogy képes lenne megölni? Vagy már megölt? Áh, akkor nem lélegeznék. Gido alakját véltem fölfedezni ami egyre csak közeledett. Hol a franca vagy Franz? Hamarosan 2 újabb alakot láttam kirajzolódni a távolban. A 2 újabb személy, kísértetiesen hasonlított a 2 vámpír testvérre de mégsem ők voltak azok. Gido elkezdett tapsolni.

-Herceg létedre nem nagyon volt bajod a piszkos munkával, vagy azzal hogy leveleken kell aludnod. Viszont, azt is el kell mondanom hogy szörnyű vagy ember ismerésben! Nem tűnt föl hogy nem az igaziak? Mondjuk be kell valljam hogy a kollégám néha engem is megtévesztett.-Bökött a Franz szerű alakra.-Most viszont velünk kell jönnöd!-Testem még mindig mozdulatlanul és élettelenül feküdt a földön. Nem az igaziak voltak?-Jó kis pénzt fog érted fizetni az apád!-Röhögött Gido. Bár már ebben sem vagyok biztos. Megint a hátukra kaptak és kezdtek el velem kellemes tempóba sétálni. Mit kéne csinálnom? Mondjuk nem sokat tudok tenni mozdulatlan testtel. Vajon képes lennék előhívni az aurám? Időm az lesz ezen gondolkodni főleg ha ilyen tempóban megyünk tovább. Meg kéne próbálnom, hisz a remény vész el utoljára. De így nulla tudással szinte lehetetlen. Főleg hogy semennyire nem tudom megidézni még az aurámat se.

***

Szerintem vagy fél órát sétáltak velem a vállukon (mert már mindenki vitt min 1x a vállán) mikor már újra éreztem a végtagjaim. Kicsit zsibbadtak de nem túlságosan. Kiterveltem egy tervet: Majd mielőtt bezárnak szépen megtámadom a vámpírok egyetlen gyenge pontját ami az ember elérhet. Ezt még Tiló mondta a párnacsatánk után. Csak 2 dologba tudok reménykedni: 1 vámpír lesz csak a helység közelébe, 2 ugyan oda vagy legalább annak a helységnek a közelébe kerülök ahova Franzék is be vannak zárva.

***

Hajnalodott mikor a palotához értünk. Én beadtam a csalit (miszerint elaludtam) ők meg szépen önként kapták be a horgot. Azt hiszik elájultam vagy alszom. A palota előtt egy hintó állt, aminek szépen a csomagtartójában kellett helyet foglalnom. Innen túlságosan is könnyen tudnék most is kiszabadulni. Tervátgondolás. Mi lenne, ha innen halkan kikászálódnék amég ezek iszogatnak (mert nagyon úgy hangzik), követném őket egészen a céljukig és ott kilesném hova/merre mennek. Kockázatosabb de egyben biztonságosabb is. Ha apám megtudná mire készülök akkora tockost kapnék hogy a fejem még 2 napig zúgna utána. Még vártam hogy kicsit jobban lerészegedjenek, evvel az esélyeim növelve. Mikor éreztem hogy a kocsi eleje zökken egy nagyot lábam rúgóhelyzetbe rakva vártam hogy a kocsi hátsó fele is ezt tegye. Mikor ez megtörtént egy nagyot rúgtam a csomagtartó hátuljába ami készségesen felnyílt. Óvatosan kimásztam és le is ugrottam. A csomagtartó a következő zökkenőnél vissza is zárult. Addig volt szerencsém mikor az erdőben voltam. Utána. Semmi. Először egy mező, aztán egy kis falunk kellett keresztülmennem feltűnés nélkül. Ami mondjuk sikerült is, mert az elegáns ruha amit tegnap előtt húztam fel, tele volt kosszal. Igyekeztem természetesnek tűnni, és reménykedni hogy senki nem érzi az ember szagom vagy ha érzi is, nem foglalkozik vele. Mikor már alig bírtam a kocsi után zakatolni, beértünk egy erdőbe. Már az erdő széléről is tökéletesen látszott a betonkolosszus. Jól meggondoltam én ezt? Elindultam az erdőbe egy kocsit beljebb hogy ne szúrjanak ki rögtön ha arra kerülne a szó. Utam közben nem figyeltem így egy gyökér gyökér segítségével szépen beleestem egy hatalmas sártócsába. Sajnálatomra pofával előre. Az után meg a sárba csúsztam meg és estem hátra. Gyorsan  elmormoltam magamba néhány gonosz mondatott és már mentem is a betonkolosszus felé. Annak hátánál megpihentem. 1 mert rettenetesen fáradt voltam, 2 mert éjszaka van. Úgy jött álom a szememre hogy el is felejtettem hogy bármikor megtalálhatnak és bezárhatnak.