Szökés

9.6K 587 99
                                    

Ha valaki nem olvasta volna az előző részt: Franz Rojara segítségére indul egyedül. Megszökteti Rojarát de sajnos mindketten vissza kerültek. Franznak beadtak valami szert aminek a hatása az volt hogy ereje emberi erőre csökkent. Végignézették vele ahogy megerőszakolják Rojarát.

Ott feküdtem a földön, megalázva, megszégyenítve, remegve, kisírt szemekkel, vérző hátsóval. Se szó, se beszéd itt hagytak. Összekuporogtam és még nagyobb zokogásba kezdtem. Miért...? Annyira fáj.... Ahogy átnézek az üvegre Franz sajnálkozó fejét látom. Egy könnyed mozdulttal letépte a kötelet amik a székhez kötötték. Odament az üveghez 2-t belever, az üveg meg megadta magát. Odaszaladt hozzám és ölelésébe vont.

-Nagyon fáj?-Kérdezi aggódóan és bánva.

-10/10. Életemben nem fájt még semmi ennyire...-Közlöm vele még mindig zokogva.-Franz... megtennél nekem valamit?

-Bármit!-Vágta rá rögtön.

-Tört össze a kamerákat! Az egészet felvették! Nem akarom hogy ennek bármi következménye legyen.-Motyogtam a vállába. Elengedett és megtette amit kértem. Az összes kamerát elpusztította. Visszatért hozzám és újra átölelt.-Köszönöm...-Motyogom megint a vállába.

-Semmiség.

-Nem furcsállod?-Értetlenül nézett rám mikor eltávolodtam tőle.-Csak úgy itt hagyták az összes kamerát...-Kicsit elgondolkodott.

-Lehet hogy nem tudták hogy mindjárt lejár az a szer amit beadtak.-Nekem akkor is furcsa.-Mit csináljunk?

-Adj valami fájdalom csillapítót és kitalálom neked.-Mondom szarkazmussal teli hangon.

-Attól tartok evvel nem szolgálhatok. Viszont ki kéne találni valamit... nem akarom hogy még egyszer megtörténjen veled.-Elengedett és elment valamerre. Nem nagyon figyeltem hogy hova, csak avval voltam elfoglalva hogy találjak egy ülő pózt ahol nem fáj a hátsófertájam... Az alsómmal tért vissza.-Erre szükséged lesz, ha már a pólót ketté vágták.-Segített felhúzni az alsóm.-Tudsz járni?

-Még nem próbáltam...-Most veszem észre hogy már csak könnyezek. Franz először segített talpra állni, majd mikor megbizonyosodtunk róla hogy tudok járni, az ajtó felé mentünk.-Szerinted vannak kamerák?-Néztem rá.

-Remélem nincs...-Megállt előttem majd oldalánál hátranyúlt.-Gyere a hátamra. Lelépünk.

-Biztos? Múltkor is nagyon lihegtél...-Aggódtam miatta de azért felmásztam a hátára.

-Most nem az erdő felé megyek. Nem kell majd fákat kerülgetnem.-Kicsit rosszul érzem magam egy szál alsóban. Ha így civilek is látnának az a maradék lelkem is elszállna. De jobb mint itt maradni és naponta 1x minimum átélni ugyanezt.

-Nem adnád oda a pulóvered?-Látom meg hogy rajta viszont van. Elenged így a 2 lábamon állok újra a földön. Leveszi pulóverét és nekem adja. Felhúzom a 2x nagyobb méretű anyagot mint amit én hordok és visszamásztam Franz hátára.-Nem is értem miért van rajtad mindig pulóver.-Kapaszkodok meg hátában.

-Mert fázós vagyok.-Zárja le a témát és már kinn is vagyunk az ajtón.-Merre lehet a kijárat?

-Fogalmam nincs.-Vallom be a kissé egyértelműt. Elindul velem Balra. Egy ideig kószálunk a folyosón még Oninnal nem találjuk szembe magunk.

-Már le is járt a injekció?-Kérdezi kissé gúnyosan.-Van 2 hírem. Az első hogy: Bingó! Mögöttem van a kijárat. A másik viszont hogy én itt vagyok és addig ti nem mentek sehova!-Röhög szinte a szemünkbe. Franz letesz és megropogtatja az ujjait.

2 HercegWhere stories live. Discover now