2 Herceg

Kardozás

A ruháimról elég annyi hogy egy régies begombolós ing és egy feszülős nadrág, egy fekete cipővel. Mikor kimentem a királynő a fal mellett állt.

-Gondolom éhes vagy. Elvezetlek az ebédlőbe. Megmutatom a fő csarnokot. Ez a dél előtti program. Délután nekem dolgom van, de elintéztem neked egy tanárt.-Indult el a folyóson.

-Asszonyom. Miért?-Remélem tudja hogy mire gondolok. Felém fordult és mosolygott.

-Nem szeretném ha elveszne minden amit beléd neveltek. Bár akaratod ellenére vagy itt, szeretném ha tanult ember válna belőled. Annak ellenére hogy itt vagy.-Fordult vissza.

-Hát... Nagyon szépen köszönöm.-Bár nem örültem hogy itt is tanulnom kell, de addig se kell Franz-cal lennem.-Ha már itt tartunk. Komolyan azért tetszett engem elraboltatni mert Franz szerette volna?-Egy halk sóhaj követte válaszom. Majd kicsit szomorúan így felelt:

-Nem. Bárcsak csak ez lenne mögötte. A férjem első sorban azért raboltatott el, hogy megtudja veled fenyegetni az apádat.-2 takarító lány jött velünk szembe, mikor oda értünk melléjük mélyen meghajoltak. Fájt a tény hogy ez van. De apám csak nem olyan hülye hogy miattam olyat csináljon amit megbán. Na meg ha Franz-on múlik nem fognak nekem nagyon ártani.-Nagyon elgondolkoztál. Minden rendben?

-Persze. Csak reménykedek hogy apám nem csinál örültségét.-Lehajtott fejjel sétáltam tovább. Egy kis idő után meguntam a csendet.-Akkor most én vagyok a kellemes és a hasznos is?

-Valami olyasmi. Mivel nem Franz a trónörökös, így nyugodtan élhet a másságával. Ha ő lenne a trónörökös akkor egy lánnyal kellene leélnie az életét, amibe lehet hogy beleszokna, de nem érezné jól magát.-Az egy dolog de én heteró vagyok!

-De én nem a fiúkat szeretem.-Mondtam neki kicsit szomorkásan hátha meghatom.

-Sejtettem. De ez ellen nem tudok semmit tenni.-Tovább mentünk. Én lehajtott fejjel sétáltam tovább a királynő mögött. Egy idő után elérkeztünk egy éléskamrához hasonlító konyhába. Ami mellett tényleg volt egy kisebb élés kamra. Mikor beléptünk a személyzet felénk fordul mélyen meghajol és csinálja tovább a dolgát.

-Segíthetek úrnőm?-Jött oda hozzánk egy kicsit idősebb lány meghajolva.

-Kérem hozzon valami reggelit az úrnak.-Mosolygott a királynő. A lányka mélyen meghajolt majd elindult valamelyik irányba. A királynő kikísért a konyhából és egy hatalmas csarnokba vezetett.-Ez az ebédlő. Foglalj helyet.

-Uram atyám. Ha az ebédlő ilyen nagy, mekkora lehet a főcsarnok?-Ejtettem ki hangosan a szavakat, amire a királynő vigyorgott. Helyett foglaltam az asztalnál. Hamarosan egy nagyon aranyos lányka jött egy tálcával a kezében. Mikor elment a királynő mellett kicsit meghajolt és már jött felém. A tálcáról 5 mp alatt letett egy tányér tejberizst és 1 kanalat, meg egy szalvétát.

-Jó étvágyat!-Szólt a lány majd a tálcával együtt elment.

-Jó étvágyat!-Mondta a királynő is.

-Köszönöm szépen.-Neki álltam enni, amivel hamar végeztem.-Ezt hagyjam itt vagy...?-Mutattam a tányérra és az evőeszközre.

-Hagyd ott nyugodtan! Gyere elmegyünk a fő csarnokba. És mivel még rengeteg időnk van, ha gondolod benézhetünk Franz-ék vívás órájára.-Kimentünk az étkezdéből egy hatalmas folyosóra. Valami most is feltűnt.

-Miért ennyire üres a palota?-Kérdeztem hát végül.

-A személyzet rendszerint reggel takarít. Mikor mindenki alszik.-Mosolyog továbbra is.-A nemesek meg nem sűrűn járnak erre.-A folyosó végén, egy hatalmas ajtóval szembe találtuk magunkat.