2 Herceg

Egy újabb kaland kezdete

Mikor nekiütközött mellkasomnak, hangosan felkiáltott:-Franz?!-Valaki ideges, hogy egyem meg.

-Meglepi...-Duruzsoltam fülébe. Kezeimmel hátához nyúltam és lefelé kezdtem csúszni.

-Mit csinálsz te itt?-Kérdezte már-már felháborodva.

-Jöttem fürdeni.-Kezeim elérték céljuk ami nem volt más mit Roj feneke. Kicsit megmarkolásztam. Szemeit összeszorította szemeit és igyekezett nem kiadni hangot.

-Erről megkérdeztél?-Kérdeztem felháborodva.

-Nem. De nincs más választásod. Az ajtónak támaszkodom és nem nagyon tudsz arrébb rakni. De ha neked jó, felőlem fürödhetsz egyedül.-Vigyorodtam el amit egy "na persze" nézéssel díjazott.

-Persze, nem most jöttem le a falvédőről. Tudom mit akarsz!-Karjait ölbe tette és így duzzogott tovább.

-Mit akarok Scherlok?-Fejbe pöcköltem. Felfújta száját mint valami hörcsög és elkezdte dörzsölni a homlokát. Én meg kezdtem éledezni. Akkor volt utoljára ilyen hatással rám, mikor először volt itt.

-Ha azt választanám, végig néznéd ahogy fürdök.-Elengedtem hátsóját és felkapcsoltam a villanyt. A hirtelen fénytől eltakarta szemeit.-Normális vagy?-Kérdezte és elkezdte hozzászoktatni szemeit a fényhez.

-Nem talált. Én örült vagyok! Nem utolsó sorban még egy lusta, perverz dög.-Még mielőtt mondhatott volna bármit is, mutatóujjamat szája elé tettem, evvel jelezve hogy maradjon csendben.-Na, jössz fürdeni?-Mélyen íriszeimbe nézett. Hosszú hezitálás után bólintott egyet.-Remek!-A kádra néztem ami már majdnem megtelt.-Zárd el a csapot.-Mikor megfordult teljesíteni kérésem, gyengén rácsaptam egyet hátsójára.

-Au!-Morgott egyet. Elzárta a csapot én is megszabadultam nadrágomtól. Nem voltam egy szégyenlős alak, de az alsóm még nem vettem le. Roj tudtán kívül mért végig majd kapta el tekintetét. E mellett fülei kezdtek pirosodni. Amég ő háttal állt nekem, én levettem utolsó ruhadarabom és beültem a kádba a jó meleg vízbe és ellazultam. A még mindig vöröslő fejú fiúra néztem, aki mint valami szobor állt ott.

-Nem jössz?-Kérdésemre hátat fordított nekem.

-Ne nézz már!-Szólt rám szégyenlősen.

-Ne játszd itt a szégyenlőst! Láttalak már ádámkosztümben!-Kérdésemre megint hörcsögöt játszva lett még vörösebb feje.-De ha akkor végre bejössz legyen.-Pedig már egy ideje bejön. Elfordultam az ellenkező irányba, reménykedve abba, hogy szerelmem nemsokára előttem fog csücsülni. Meghallottam a víz csobogását, nem sok kellett ahhoz hogy odanézzek. Biztos voltam benne hogy gyönyörű látvány fogadna, de tudtam hogy csak szarul érezné magát. Meg. Be kell rajta hajtanom egy elmaradt dolgot.

-Ide nézhetsz.-Engedély megadta után, már néztem is oda. Hátát mutatva nekem ült a lehető legmesszebb tőlem. Megmosogatott cselekedete, de nem hagytam ennyiben az ügyet. Először csak hátán simítottam végig, egy kisebb összerezzenés majd egy kellemes borzongás lett az eredménye. Sima, fehéres bőre libabőrös lett. Bár ráfogható a meleg vízre, biztos voltam benne hogy én váltom ki ez ki belőle. Hóna alatt megfogtam és közelebb húztam magamhoz. Persze minimálisan igyekezett ellenkezni, de nem engedtem. Átöleltem és ráfektettem a mellkasomra. Már feléledt nemességem hozzáért hátához ami egy vörösebb árnyalatot eredményezett.

-Csak lazul el...-Suttogtam fülébe. Ha már ott voltam megnyaltam a füle tövét. Kezeim lejjebb engedtem így hasán terültek szét mancsaim. Egyre jobban lazult el karjaim között. Becsukta szemeit és teljesen átengedte magát nekem. Én is így tettem.