just sayin, lehet ám kérnii
yoonmin vagy jikookos ficit olvasnátoook? :o :c
Minseok és te éppen facetimeoztatok. Olyan aranyos volt, mint mindig, főleg a butácska arckifejezések, amivel próbált még boldogabbá tenni.
"Képzeld.." kezdtél bele sejtelmesen. "Ma kaptam egy szerelmes levelet."
Minseok arcáról egyből lefagyott a vigyor és komolyan bámult rád.
"Szerelmes levelet, neked? Jagi.. de hiszen.. te az enyém vagy.." értetlenkedett szomorkásan.
"Tudom, de gondoltam megosztom veled.." incselkedtél vele, hiszen látni akartad, hogy mennyire lesz féltékeny.
"Ugye nem válaszoltál rá?"
"De.."
"MICSODA? K-KOMOLYAN? AKKOR MI MOST SZAKÍTUNK? D-DE... AZ ÉN KÁVÉM A LEGJOBB.. NA MEG A BAOZI É-" fakadt ki teljesen kétségbeesetten.
"Nyugodj meeeg. Csupán visszautasítottam" nevettél fel.
"Jaaagi.. ne ijesztgess.."
"Majd holnap megnyugtatlak.." kacsintottál rá és boldogan vigyorogtál mobilod kamerájában, de ő már nem volt ilyen lelkes. "Mi a baj?"
"Nem tudok haza menni.. közbe jött még pár dolog és.. kitűztek újabb fellépéseket."
"Komolyan?" kérdeztél vissza némi dühvel egyetemben. "És ezt most közlöd velem? Újabb fellépéseket? Négy hónapja nem láttalak élőben.. é-én.." csuklott el a hangod, s érezted, hogy könnyeid utat engednek maguknak. "Hiányzol.."
"Sajnálom, Jagi.. ne sírj, kérlek.. igyekszem minél előbb meglátogatni.." próbált vigasztalni Minseok.
"Gondolom. Mindegy. Most mennem kell.. jó éjszakát!" vágtad rá sértődötten, s megszakítottad a hívást nem törődve a válaszával.
Az éjjeli szekrényedre tetted, s azonnal pittyegni kezdett.
"Tényleg sajnálom, Jagi, de tudd, hogy szeretlek és legszívesebben csak veled lennék."
Ez után a mondat után nem voltál hajlandó végig olvasni, mit is írt. Pokoli érzés olyantól távol lenni, aki a legtöbbet jelenti számodra.. de vajon.. ez normális? Hónapokig egyedül vagy csak azt várva, hogy megérkezzen, s mikor itt van, olyan, mintha a mennyországban lennél, de amint magadra hagy újra, kezdődik a pokol és azon kapod magad, hogy nem is élsz igazán.. csak rá vársz. Az ő válaszaira. Az ő hangjára.. az ő érintésére.. az ő nevetésére.. mialatt telnek és múlnak a napok..
.. kezdtél bele fáradni ebbe lelkileg és úgy gondoltad itt az ideje elgondolkodni azon, hogy érdemes-e tovább így élned. Dühödben a telefonodat is ripityára törted, hiszen eleged volt abból is, hogy akárhányszor jelez, ugrasz, mint egy idióta..
Másnap reggel arra keltél, hogy nagyon fáj a fejed és a torkod. Kicsoszogtál a konyhába, ahol anyukád csinált neked épp reggelit.
"(T/N)! Mi a.. késésben vagy miért nem öltöztél még fel?" szidott le anyukád rögvest.
"A-anya.. úgy érzem fél lábbal a koporsóban vagyok.." nyöszörögted, mire aggódó arckifejezéssel sietett oda hozzád. Homlokodra tette a kezét, majd nyakadra.
"Tűz forró vagy! Irány az ágy! Viszek be neked reggelit, valamint gyógyszert!"
"O-oké.."
Anyukád úgy tett, ahogy mondta.
"Sajnos nem tudok veled maradni, de sietek haza, rendben? Csináltam neked teát is.." világosított fel.
"Köszi, anya. Megleszek!" mosolyogtál rá.
"Hah, mi ez a földön? HÉ, (T/N) TE KIVÉGEZTED A MOBILODAT, AMIT NEM RÉG VETTÜNK APÁDDAL?" kiáltott rád.
"Micsodaa? Dehogy is.. ömm.. izé véletlenü-"
"Véletlenül darabjaira törted?"
"O-olyasmi.."
"Ahh, na jó, késésben vagyok így is, ezért még számolunk!"
Az sem érdekelt, hogy így megdorgált. Annyira fájt mindened, hogy álomba kényszerítetted saját magadat. Később, nagy nehezen, lassan pislákolva nyitottad ki szemeidet, de sötét volt.
"ANYAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA" kiáltottál utána keservesen, hiszen még jobban fájt mindened, mielőtt elaludtál volna, de aztán hirtelen valami hideget éreztél homlokodon, valamint az ágyad mellett lévő szekrényen feloltódott a lámpa is. Felé fordultál és megláttad barátodat.
"X-Xiu?"
"Shhh, anyukád még dolgozik, de kérte, hogy jöjjek át és figyeljek rád.."
"D-de.. a-azt mondtad.."
"Azt, viszont hallottam mennyire lebetegedtél és nem hagyhattalak magadra.. ráadásul rosszul éreztem magam amiatt, hogy sírni látlak."
Újra sírva fakadtál és ledobtad a vizes rongyot a homlokodról.
"Mondd, hogy nem álmodom!" szóltál rá keserves hangodon, mire finoman megcsipkedte arcod, majd homlokon puszilt.
"Most már ne sírj, vigyázok rád, ígérem. Hoztam csokit, baozit, csinálok neked enni is és.."
Arckifejezésed látva, úgy érezte nem mondd elég jó opciókat.
"Vagy bújjunk össze?" vetette fel az ötletet.
"Nem akarom, hogy elkapd tőlem.."
"Jagi, ez most kicsit sem érdekel. Szeretnéd? Az lesz, amit csak akarsz.."
Lázasan bólogattál.
"Igen, k-kérlek.."
Minseok bebújt melléd és átkarolt, te pedig fejed mellkasába fúrtad. Óvatosan cirógatta a hajadat ezalatt.
"Annyira fáááááj a fejeeem.. meg mindenem.."
Minseok egy szólt se szólt, mire rá pillantottál. Puszikat nyomott arcodra, majd fejed búbjára.
"Kicsit jobb?" mosolygott rád.
"Picit.."
"Próbálj meg aludni, Jagi.."
"Ha felkelek, még itt leszel?"
"Nem megyek sehova. Itt leszek."
Ezt kimondván, megnyugodtál. Kedvenc dalaidat dúdolta, míg el nem szenderedtél.
Reggel a puszijaira keltél.
"Na pattanj fel, ideje elmennünk orvoshoz.. ugyan is, én is kezdem rosszul érezni magam.." közölte veled barátod mosolyogva.
"És miért örülsz te ennek?"
"Együtt szenvedhetünk."
"Ahh, Xiu, hideg van kint, nem megyek orvoshoz" hisztiztél makacsul, ölbe tett kezekkel.
"Jól van, nem kell fel állnod, felöltöztetlek, elviszlek a karjaimban, de muszáj mennünk."
Morcosan néztél rá, de végül elmosolyodtál.
"Szeretlek."
"Én is, Jagi."
* * *
én próbálkoztam, xddd