* kis biasommm :') életem lett ez a kis dumbó *
* * *
Késő este sétáltál hazafelé a nagy hidegben, mialatt a hó is rá zendített. Megálltál egy pillanatra, felnéztél a gyönyörű égre és könnyeid megindultak, így megálltál a járda közepén. Mérgező gondolatok ezrei cikáztak a fejedben. A sok bántás és pletyka ami a suliban ment rólad.. de ez a pillanat.. itt és most, olyan felszabadítónak, nyugtatónak tűnt. Persze csak tűnt. Egy alak véletlen beléd jött, majd rá pillantottál. Láttad, hogy Chanyeol az.
"(T/N)? Jól vagy? M-miért... sírsz?" nézett rád döbbenten.
Chanyeol.. vajon is hol kéne kezdeni az ő történetét? Egész menő a suliban, de nem az a seggfej fajta. Rendes srác, aki folyton mosolyog és energikus. Ohh, mi van még? Ja, csupán annyi, hogy menthetetlenül, reménytelenül szerelmes voltál belé, de tudtad, hogy meg sem közelíted az ideálját.. főleg ilyen szóbeszédek mellett.
Gyorsan letörölted könnyeidet és magadra erőszakoltad kényszer mosolyodat.
"Ahhh, minden rendben, ne aggódj miattam!"
"Nem fázol?" firtatta ahogyan végig mért.
Nem számítottál arra, hogy le fog esni a hó a mai napon, köszönhetően az időjárás jelentésnek, így elég lengén jöttél el otthonról. Egy bőrdzsekiben feszítettél előtte. Levette a kabátját és rád adta.
"H-hé, ne-nem kell, meg fogsz fázni!"
"Túlélem."
"M-miért vagy ilyen.. kedves?" néztél fel rá, mire elmosolyodott.
Az a mosoly.. még jobban elrabolta a szívedet.
"Miért, talán nem lehetnek veled kedvesek az emberek?" kérdezett vissza, mialatt felcipzározta kabátját rajtad. Nagyokat nyeltél. A végén mélyen szemeidbe nézett. "Aranyos vagy így. Olyan, mintha egy nagy zsák lenne rajtad, nem?" nevette el magát.
Magad elé bámultál, megemelted a kezeid, és láttad, mennyivel nagyobb ez a kabát rád. Akarva akaratlanul is elkuncogtad magad.
"De, úgy nézhetek ki."
"Éhes vagyok, te nem? Van itt nem messze egy étterem, nem megyünk el enni?"
"D-de..."
Mielőtt észbe kaphattál volna, kézen fogott és rohanni kezdtetek.
Az étterembe beérve, lepacsizott az egyik pincérrel, aki azonnal adott is nektek helyet. Vietnámi étterem volt, ugyanilyen ételekkel az étlapon. Egyszerűnek tűnt a kis hely. Egy fa asztalhoz ültetek le. Körülöttetek mindenki sürgött és forgott, alig bírtad követni az eseményeket. Csak arra eszméltél fel, hogy Chanyeol már kéri is a kiválasztott levesét. Neked is ugyan azt kérte. Levetkőztél, mosdóba mentél és próbáltad ott felfogni, mi is történik most. Talán... ahogy hallotta azt a sok hazugságot.. van olyan gátlástalan, hogy így célozgat arra, hogy a bugyidba akar férkőzni? Annyira jellemző lenne. A fiúk csak ekkor tudnak ilyen mézes mázosak lenni.. de.. Chanyeol nem ilyen. Ugye nem ilyen?
Visszatértél hozzá a mosolya pedig füléig ért.
"Kérdezhetek valamit?"
"K-kérdezz.."
"Miért sírtál? Komolyan érdekel."
"Miért érdekel?"
"Hmm, úgy vélem szebb vagy ha mosolyogsz. Jobban mondva, tudom.." közölte veled teljes komolysággal.
"A suliban szeretnek pletykálni.. gondolom hallottál már ezt azt rólam."
"Na és? Nem hittem el. Mármint.. te gyönyörű vagy de tudom, hogy nem csináltad vagy tíz sráccal egyszerre.." nevetett fel.
"És ha igen?"
Chanyeol teljesen lefagyott.
"Igen?" kérdezett vissza finoman.
Rögvest kinevetted.
"Dehogy! Látnod kellett volna az arckifejezésed!" kuncogtál rajta előszeretettel.
"Tch, jól van.. "
"Ma a szekrényembe tettek különböző hirdetéseket, ezzel utalva, hogy jelentkezzek rájuk.. ilyet, hogy sugar daddy keresi a hercegnőjét, meg hogy lehetnék én a következő rossz lány, telefonszexes papírokat is bedobáltak, meg persze rá graffitizték, hogy ribanc.. de amúgy semmi extra.."
Chanyeol figyelemmel hallgatta végig a történetet, s elgondolkozott.
"De.. egyáltalán.. honnan jött ez az egész?"
"Volt egy srác, akivel nem akartam randizni, mert.. másba vagyok szerelmes.. és kitalált rólam mindenfélét.. "
"Másba vagy szerelmes? Komolyan? Ki az?" kapta fel a fejét.
"Haa?" döbbentél le. "Én ilyet nem mondtam.." tagadtad le azon nyomban.
"De, az előbb.."
Ahh, basszus...
"Mindegy, ő túl jó lenne nekem, talán.. meg sem érdemelném."
"Ahh, miért beszélsz így magadról? Miért ne érdemelnéd meg? Mitől érzed magad kevesebbnek másoknál?" pöccent be Chanyeol. "Csupán nem veszed észre, hogy vannak olyanok, akik próbálnak feléd így közeledni, mivel sokkal többet látnak benned, é-és... szeretnek olyannak... amilyen vagy."
"Igen? És kiről is beszélsz te most?"
"Most sem tűnik fel? Rólam..." nézett szemeidbe és most először láttad őt szomorúnak. Annyiszor próbáltam már oda menni hozzád, de úgy voltam vele, hogy úgy is elküldenél. Akárhányszor közelítettelek meg, úgy tűnt, mintha.. utálnál.. vagy nem is tudom.. de szerencsés az a srác, akit.. szeretsz.."
"Komolyan ilyen voltam?"
Aprót biccentett, s innentől kezdve, kerülte tekinteted. Hitetlenül ingatva a fejed mosolyogtál.
"Hmm, talán szerencsés.. mivel.. velem szemben ül.."
Felnézett rád.
"Nem kell hazudnod."
"Nem hazudok, Chanyeol.."
"Várjunk. Szóval. Engem.. szeretsz?"
"Várjunk. Szóval. Engem.. szeretsz?" utánoztad vigyorogva.
Végül egyszerre mondtátok ki.
"Szeretlek."