h a r m a d i k f e j e z e t
Itt maradsz velem?
YASMIN
- Szerintem még ez, a First Time-képek, meg a Stargazinges videó, aztán elég lesz - magyarázta Myles.
A fiúknak lefoglalt öltözőben voltunk (ami teljesen nem fair módon jóval tágasabb volt, mint Mad-é és az enyém), és a koncert alatt készített felvételeket nézegettük a kamerámon. Míg a menedzser és én ezzel foglaltuk el magunkat, Madison, Justin és Sandro a szoba másik felében beszélgettek. Ahogy elnéztem, hamar megtalálták a közös hangot - félfüllel hallottam Justin baromságait, amin közben akaratlanul is elmosolyodtam.
- Rendben - bólintottam, és kikapcsoltam a kezeim között tartott készüléket, majd felpillantottam a mellettem ülő Mylesra. - A videó több, mint tizenöt másodperces, tehát Instagramon semmiképp nem tudom átküldeni szóval...umm..
- Add a telefonod, beírom a számomat - találta ki azonnal, mire akarok kilyukadni.
- Köszi - mosolyodtam el hálásan, és a zsebemből kihúzott telefont átadtam a menedzsernek.
Ajtónyitódás hangjára lettem figyelmes, mire az öltöző bejárata felé pillantottam. Kyrre volt az - mindenki más is arra kapta a fejét. Ő csak egy halvány mosolyt eresztett, de a jégkék íriszeit vizslatva olyan érzésem támadt, hogy valami nincs rendben.
Nagyon nincs.
- Ki hívott? - érdeklődött Sandro, ahogy a fiú leült mellé a kanapéra.
- Maren - felelte. Rekedt, erőtlen hang.
- Ezek szerint nem szedett fel magának valami nagyon hot spanyol milliárdost - cukkolta Justin, de Kyrre nem reagált semmit.
Csak ült, és üres, kifejezéstelen szemekkel nézett maga elé.
- Hé, haver, valami baj van? - kérdezte Myles, és aggódva fürkészte a fiút.
Mindenki elcsendesedett.
- Nem, csak fáradt vagyok kicsit - kapta fel a fejét.
- Az afterpartyn ebből semmit sem fogsz érezni - vigyorodott el Sandro. Kyrre a szemét forgatta, majd elröhögte magát.
- Tényleg, Rapunzel, ti nem akartok jönni? - nézett rám hirtelen Justin.
- Most komolyan így fogsz hívni? - nevettem fel.
- Mondtam, illik hozzád. Meg tudod, hogy megjegyezz - kacsintott.
- Hidd el, enélkül is emlékeznék rád - feleltem kapásból.
- Na, de kérdeztem valamit - tért vissza az eredeti témához.
- Felőlem oké, senkit sem fog zavarni, ha plusz 2 ember ott van - mondta Myles.
- Egyetértek - helyeselt Sandro, és félszemmel láttam, ahogy a mellete levő Madisonra pillant, már vagy huszadszor. Mi lesz ebből.. - Kyrre?
- Nekem oké. - Pár másodpercre elkaptam a tekintetét, de tovabbra is, semmit nem tudtam belőle kiszűrni.
- Hogy a francba ne mennénk! - válaszolt helyettem Mads, totál feldobódva az ötlettől.
- Rendben, akkor hívok mégegy kocsit, ami majd hoz titeket - kelt fel mellőlem Myles, hogy kimenjen telefonálni.
Hogy őszinte legyek, soha nem voltam az a bulizós típus, hiába járok fesztiválról fesztiválra, nekem valahogy nem arról szól a dolog, hogy a sárga földig igyam magam. Akár ciki, akár nem, azt hiszem, most nyáron, a szülinapomon voltam először, úgy igazán részeg - Madisonnak köszönhetően (természetesen). De inkább hagyjuk, hosszú este volt, az tuti.
A szórakozóhely Las Vegas belvárosában volt, egy eszméletlenül forgalmas helyen. Csoda, hogy találtunk parkolóhelyet.
- Mads, annyira nincs kedvem ehhez - súgtam a lánynak, mikor átmentünk az út túloldalára.
- Jaj, Yasmin, ne nyavalyogj! Mit ígértél meg a koncert előtt? Hogy ma este jól érezzük magunkat, "tudjukki" megemlítését pedig hanyagoljuk - emélekeztetett vissza.
- Mi, ne már, neked is van barátod? - tettetett felháborodottságot Justin mellém lépve.
- Csak volt - feleltem.
- Akkoooor.. - vigyorodott el a fiú, és a vállamat átölelve húzott magához közelebb.
- A-aaa, felejtős - ráztam a fejem azonnal, jelezve, hogy még egy ideig tuti egyedülálló akarok maradni.
- Nyugi, csak hülyültem - mosolyodott el halványan, és a hangja is ellágyult. - De elég barom lehet az a srác, hogy elhagyott egy ilyen lányt.
- Az is. Ó, de még mekkora egy barom - dünnyögte a másik oldalamon Madison.
- Hagyjuk inkább, jó? Légyszi - néztem felváltva rájuk.
Azt hiszem, Justin már most, józanul nem volt tisztába a szavaival, mikor indulás előtt azt mondta, hogy nem lesznek annyira sokan. A neonfényekkel díszített, emeletes épület dugig volt emberekkel, és ahogy beléptünk a földszintre, a másik oldalon, kint megpillantottam még vagy ötven embert, akik a helyhez tartozó medencénél voltak. A hangszórókból Rita Ora Anywhere-je szólt, a levegő pedig fülledt volt.
- Na, végre, hogy itt vagytok! - jött oda hozzánk egy számomra teljesen ismeretlen férfi, aki lepacsizott a fiúkkal.
- Biztos itt akarunk mi maradni? - kérdeztem Mad-et.
- Ahj, Yas, nyugi már! Jó lesz ez, rád fér már - bizonygatta a lány.
Az idő egyre jobban csak telt, ezzel egyenes arányosságban pedig mindenki egyre többet ivott. A Kyrre-éknek lefoglalt részhez, azaz hozzánk folyamatosan csatlakoztak olyan emberek, akiknek a létezéséről eddig nem is tudtam.
Justin, Sandro és Kyrre már totálisan el voltak ázva - Madison is nagyon közelített a "K.O." állapot felé. Myles sem volt teljesen tiszta, de annyira még magánál volt, hogy Justint leállítsa, mikor ruhában, a telefonjával a kezében bele akart ugrani a medencébe.
És én? Alig akartam meginni azt az egy pohár whiskyt, amit az érkezéskor még Sandro töltött nekem. Egyáltalán nem voltam olyan hangulatban, hogy totál eleresszem magam, de nem akartam elrontani sem Madison, se senki kedvét, így igyekeztem folyamatosan mosolyogni, úgy tenni, mintha semmi bajom nem lenne.
Már hajnalodott, az idő három óra körül járhatott. Az emberek legnagyobb része már elment, akik még maradtak, inkább a hátsó udvaron voltak - mi sem tettük másképp.
- Ó, jesszus, tényleg, azon behaltam - vihogott Sandro. Fogalmam sem volt, miről van szó, egyáltalán nem a fiúk és Madison beszélgetésére koncentráltam.
Felálltam a hatalmas teraszon levő kanapéról, aztán befelé indultam..volna, ha Mad nem szól utánam.
- Hova mész?
- Csak mosdóba - feleltem. Nem hazudtam, valóba oda indultam, hogy kicsit rendbe szedjem magam - tisztán láttam magam előtt a kócos hajamat, és hogy nagy, fekete karikák húzódnak a szemem alatt a rajtam levő szempillaspiráltól.
- Nem kell segítség levenni a szoknyádat? Mert ha igen, én önként jelentkezem - vigyorgott rám egy szintén, a 20-as éveiben járó srác, aki Sandro ismerősei közé tartozik, és nemrég "csapódott" hozzánk.
Szóra nyitottam a számat, de Justin megelőzött.
- A-aa, Dan, ő az enyém. Igaz, Yasmin? - kacsintott rám a totálisan részeg énekes.
- Aha, hogyne. Majd ha fagy - dünnyögtem, és nem vártam tovább, otthagytam őket. Hallottam, ahogy a fiúk ismét röhögésben törnek ki, amire egy szemforgatás volt a reakcióm.
Bent a zene csak halkan szólt, a nyitott ablakoktól a levegő már elviselhetőbb hőmérsékletű volt, mint az érkezéskor.
Ahogy a női mosdó felé haladtam, el kellett mennem a bárpult mellett. Döbbenten megtorpantam, mikor Kyrre-t láttam meg ülni az egyik széken. Emlékszem, talán fél órája mondhatta, hogy bejön telefonálni - mindenki rábólintott a dologra, hogy rendben. Bevallom, fel sem tűnt addig, hogy ennyi ideje "tűnt el" amíg rá nem néztem a faliórára.
Több, mint valószínű, hogy hazudott.
Egyik karjával a falapra könyökölt, míg a másikkal egy Jack Daniel's-es üvegett fogott, amelynek tartalma már rég a fele alatt volt.
- Kyrre, mit csinálsz? - Erre felém kapta a fejét, és már távolról is látszott, hogy a szemei vérben úsznak.
- Ó, szóval tényleg norvég vagy - állapította meg folyamatosan mosolyogva, mikor az anyanyelvünkön szólaltam meg.
- Jesszus, add azt ide - indultam el felé, azzal a céllal, hogy elveszem tőle az italt.
Iszonyatosan szarul nézett ki, én pedig iszonyatosan aggódtam érte.
- A-aaa, Bébi, ez az enyém - emelte fel az alkoholt magasabbra, hogy mikor odalépek elé, ne érjem el. Szavai totálisan összefolytak, alig értettem őt.
- Add már ide! - pipiskedtem fújtatva, de a helyzet így is reménytelennek bizonyult.
- Jó a kilátás, csinálhatod még egy kicsit. Majd szólok, ha meguntam. - Hallottam a hangján, hogy vigyorog. Rápillantottam, és láttam, hogy ő közel sem a szemembe néz.
- Te perverz majom! - csaptam a vállára dühösen, de ő csak elröhögte magát. - Kyrre, figyelnél rám?!
- Ő legalább itt van nekem - motyogta, aztán újra a szájához emelte az üveget.
Fáradtan sóhajtottam egyet.
- Figyelj, ne haragudj, hogy nem jöttünk be utánad, de azt hittük.. - Időközben leültem a mellette levő székre, és aggódva fürkésztem az arcát.
- Most komolyan azt hiszed ez a bajom? - nevetett fel erőltetetten, a szavamba vágva.
- É-én csak..
- Kidobott. Maren kidobott úgy, hogy kurvára nem tudom, mit rontottam el! - közölte tehetetlenül. Újabb korty, majd az üveg hangos koppanással érkezett a pultra. - Ráadásul telefonon!
Tudtam.
Tudtam, sejtettem, már akkor, mikor a koncert után telefonált, aztán bejött utánunk az öltözőbe. Láttam azokbana jeges szemekben, hogy valami nagyon nincs rendben.
- Kyrre, annyira sa..
- Sajnálod? Sokra megyek vele - szakított félbe ismét.
A tekintetem akaratom ellenére is elhomályosodott, mikor a fiú egy reménytelen sóhaj közben lehunyta jeges íriszeit, melyek most mégjobban csillogtak a szervezetében tomboló alkohol miatt.
- Miért nem mondtad el?
- Nem akartam, hogy sajnáljatok, azt egyenesen rühellem - válaszolt. Szóra nyitottam a számat, de végül nem mondtam semmit, így beállt köztünk a kínos csend - csak a kinti beszélgetések és a tompán szóló zene hangja hallatszódott. - Annyira szar ez az egész. És fáj. Kibaszottul - halkult el fokozatosan.
- Tudom, de bízz abban, hogy megbeszélitek..
- Aha, hogyne - nevetett fel keserűen. - Szakított velem, érted? - emelte fel hirtelen a hangját, aztán ismét nagyot kortyolt az üvegből. - Pedig..pedig mikor hazaértem volna, azt terveztem, hogy.. - Itt nem mondta tovább, hanem csak előhúzott a zsebéből egy kicsi, bordó dobozt.
Elkerekedtek a szemeim, hirtelen megszólalni sem tudtam. Eszméletlenül sajnáltam ezt a srácot - nem hinném, hogy ezt érdemli.
- Rendbe fog jönni minden, oké? Tudom, hogy fáj, de..néha..tudod jobb, ha egyes emberek kilépnek az életedből, még ha neked az fáj is. Hidd el, utána jobb lesz - mondtam folyamatosan elhalkulva.
- De szeretem őt! - kiabált megint, mire kissé ijedten megugrottam.
- Figyelj, Kyrre, szerintem az lesz a legjobb, ha most fogsz egy taxit, és elmész innen - szálltam le a székről, majd lassan a hatalmas keze között tartott üvegért nyúltam, amit most már erőtlenül, lehajtott fejjel hagyott. - Gyere, menjünk ki kicsit a levegőre - próbáltam belé karolni, de a belőle áradó erős alkoholszag kicsit hirtelen ért, amitől kissé hátrahőköltem - szerintem még el is sápadtam.
- Nem akarok - nyöszörögte a fejét fogva.
- Dehogynem. Hidd el, jobban fogod magad érezni - mondtam, aztán minden erőmet összeszedve óvatosan, mégis hamar lehúztam a bárszékről, és annak következtében, hogy eleinte egyáltalán nem tartotta magát, majdnem elburultunk.
- Baszd meg, de szarul vagyok - dörzsölte meg a homlokát lehajtott fejjel, de az arcából alig láttam valamit, világosbarna tincsei kócosan takarták el őt.
- Épp ezért kellene igyekezni, mert semmi kedvem ahhoz, hogy lehányj - közöltem szemrebbenés nélkül.
- Yasmin, ti meg mit csináltok? - Az ismerős hang felé kaptam a fejem, és ahogy megláttam a menedzsert, egy hatalmas kő esett le a szívemről a megkönnyebbüléstől.
- Ó, Myles, végre! - sóhajtottam, - átváltva angolra - és közben minden erőmmel azon voltam, hogy vonszoljam magam után Kyrre-t.
- Mi történt? - sietett oda hozzánk, amiért ismételten hálás voltam.
- Totál el van ázva, az elmúlt fél órában nagyon összebarátkozott valakivel, akit Jack-nek hívnak - biccentettem a bárpulton hagyott üveg felé.
- Jól van, haver, gyere ide - "vette át" tőlem Myles a fiút, így már az ő vállára támaszkodott - habár felmerült bennem az a kérdés, tudtában van-e a tetteinek. - Hívok neked egy taxit, és..
- Maren szakított velem - kezdte ismét, Mylo szavaiba vágva.
A menedzser arcára őszinte döbbenet ült ki, de végül aztán nem mondott semmit.
Túl fáradt voltam az elkövetkezendő, pörgős eseményekhez, de talán pont ezek tartottak ébren. Myles megkért, hogy hívjak Kyrre-nek egy taxit ami elviszi a hotelükhöz - ők addig kimentek, és a beszűrődö hangfoszlányok alapján a srácnak sikerült kiadnia magából a gyomra tartalmát. Ezután ismét a menedzser jött be, megkérdezve, el-e mennék Kyrre-val. Tekintve arra, hogy semmi kedvem nem volt itt lenni viszonylag hamar mondtam igent - de közben megfordult a fejemben, hogy azért ez így milyen már; a saját menedzseltjét simán cserben hagyja csak azért, hogy szórakozhasson.
Ezt persze csak magamban jegyeztem meg, határozottan nem szerettem volna vitázni.
Indulás előtt még kipillantottam a hátsó részre, így eszembe jutott, nem kellene lelépnem anélkül, hogy nem szólok Madisonnak - nagyon sértődékeny, biztos, ami biztos.
- Yasmiiiiin, hali! - vigyorgott rám, mikor odaértem hozzájuk. Látszott rajta, hogy nem teljesen józan, sőt.
- Figyelj, Mads, én megyek, oké?
- Miii, hova? - pislogott nagyokat.
- Mindegy, reggel beszélünk - vágtam rá. - És ha lehet, ne csinálj semmi hülyeséget, kérlek! - tettem hozzá, visszagondolva arra, hogy Madison részegen csinál pár dolgot, amit másnap viszont iszonyatosan megbán.
Bő egy óra után a hívott taxis leparkolt a Waldorf Astoria néven ismert hotelnél. Talán kicsit többet fizettem a kelleténél, de ez most egyáltalán nem foglalkoztatott - Kyrre viszont annál inkább. Annak köszönhetően, hogy az alkohol nagyobb része elhagyta a szervezetét minimálisan jobb állapotba került, de így is eléggé kómás volt.
Nagynehezen megtudakoltam tőle, melyik emeletre és szobába is kell mennie, majd a lift felé haladtam, ismét belékarolva, ugyanis úgy döntött, nem hajlandó megmozdulni.
A lakosztálya hatalmas és meseszép volt, de hogy őszinte legyek, nem nagyon lepődtem meg - pillanatok alatt elintézhette ezt az egészet.
- Menj aludni, oké? Vagy..nem kell gyógyszer? Hoztál magaddal fájdalomcsillapítót vagy valami ilyesmit? - kérdezgettem kicsit zavartan.
- Hagyjuk - motyogta, majd hanyagul lerúgta magáról a cipőjét az előszobában.
- Rendben, akkor én..asszem megyek - köhintettem.
- Jó - hagyta rám, aztán komótosan befelé indult.
Már azon voltam, hogy lenyomjam a kilincset, mikor a fiú fáradt, rekedtes hangja ütötte meg a fülemet.
- Yasmin - szólt utánam, mire sóhajtva fordultam meg.
- Igen?
- Itt maradsz velem? Kérlek.
_____
hi babies !! ♡
leghosszabb rész amit VALAHA írtam hihi 🙈 eddig amúgy hogy tetszik? ❤💘🙊
all the love, Aida ♡