A szomszéd làny
Tegnap elalvàs előtt sokat gondolkodtam. Nem voltam annyira fàradt , hogy rögtön bealudjak, így a gondolataim útat engedtek maguknak. Csakis egy valakin jàrt az eszem. Màrkon. Egyszerűen nem tudtam màsra gondolni, és csak az aznapi történtekre gondoltam. Nagyon jól elszórakoztunk együtt. Élveztem a tàrsasàgàt. Azt hogy hozzàm ér, és àtölel. Hogy „összebújva” tévézünk csak mi ketten. Hihetetlenül jó volt. Egyszerűen boldoggà tett azzal , hogy ràm szànta a napjàt.
Miket beszélek én?! Csak úgy sóvàrgok Mark utàn, ami elég fura.
Ekkor hirtelen villàmcsapàsként ütött belém Camy szavai.
„Te szerelmes vagy!”
„Te szerelmes vagy!”
„Te szerelmes vagy!”
Vizhangzott a fejemben Camy hangja. Ekkor mint akit fejbe vàgtak (jó erősen) , leesett minden. Jesszusom! Én nekem tényleg tetszik Mark!
Nem àllitom azt hogy „szerelmes” vagyok , de tetszik. De ilyen hamar? Hisz még csak pàr hónapja ismerem, de màris beleestem. Meg nem tudnàm mondani mégis miért, miért tetszik nekem?! Talàn mert irtó helyes, és mert ha belép bàrhovà a lànyok szétfolynak körülötte. Vagy mert ha belenézek azokba a gyönyörű barna szempàrba egyszerűen eltévedek. Egy labirintusba esek, ahonnan soha nem akkarok kitalàlni. Vagy izmos teste miatt , amin csak úgy feszül a ruha. Vagy mikor elkezd tàncolni . Vagy esetleg a személyisége miatt , amit mindenki imàd, köztük én is. Nem tudom...
Nagy gondolkodàsomból anya hangja ébresztett ki.
-Victoria, a barátaid ràd vàrnak!-orditotta.
Hirtelen felpattantam , és tàskàmat megfogva szaladtam lefelé a lépcsőn. Gyorsan felkaptam a kabàtomat, és a cipőmet, majd konkrétan kiestem a bejàrati ajtón.
⚫⚫⚫
Éppen egy fàrasztó dupla angolon lettünk túl , amin ràadàsul dogàt írtunk . A terembe tanyàztunk , és vàrtuk a nyelvtan óràt, miközben folyamatosan nyüzsögtünk. Én Camyval, Mayaval, és Bellel (Maya baràtnője, és az osztàlytàrsam ) beszélgettem.
-Ethan! -kiàltott oda Chris, baràtjànak a terem màsik végéből.
-Mi van?-kiabàlt vissza , miközben egy osztàlytàrsunkal beszélgetett.
-Elhozztad?-kérdezte Chris.
-Ja , igen.-kezdett el turkàlni a tàskàjàban Ethan. Mire egy pàr fiú nem zavartatta magàt az asztalokon , székeken ülő lànyokat arrébb tolta mindenestől. Egy nagy helyet csinàltak. Én pedig össze vissza pislogva szemléktem a történteket , semmit se értve. Majd egyszer csak megszólalt egy hangszóróból valami mix , és a fiúk fogtàk és mindenki a maga tàncàt tàncolni kezdte. Tehàt ez volt az a "elhozztad?” . Ugyanis Ethan hozzta a hangszórót.
A fiúk tök jól elvoltak. Néhàny làny az osztàlyból beàllt hozzàjuk. Mi csak Camyval mosolyogva néztük őket. Mindenkin végig vezetem a szemem, és néztem mit csinàl. Hàt azt kell mondanom , hogy mindenki kurva jól tàncol! Mondjuk még jó, hisz ez egy tànciskola, de akkor is.
A szemem megàllt egy valakin. Olyan beleélésel tàncolt, és nevetett a többiekel , hogy nem bírtam visszatartani egy hatalmas mosolyt. Hajtincsei az ugràlàsban összekócolodottak, de ez csak helyesebbé tette. A következő pillanatban felém nézett , és tekintetünk talàlkozott. Elmosolyodott, majd összenézve Chrissel elindultak felénk. Chris Camy felé, Mark pedig felém indult meg. Nem tudtam mit tervezz , de tiltakozóan néztem rà. De mit sem törődve velem egy mozdulattal a hàtàra kapott , és a tàncolok közé vitt. Ott lerakott , és tovàbb folytatta a tàncolàst. Én pedig becsatlakozva a többiekhez hagytam hogy testemet àtjàrja a ritmus. Camyval pàrszor összeröhögtünk, és úgy tàncoltunk tovább. Màr az egész osztàly tàncolt .
Hirtelen a zene leàllt, így mindenki a hangszóró irànyàba kapta a fejét. A tanàrnő mérgesen pillantott vissza rànk.
-Csókolom tanàrnő!-üdvözölte Ethan.
-Semmi csókolom! Nyomàs a helyetekre!-szólt rànk szigorúan. Mire elkezdtük visszarendezni a padokat , és lassacskàn a helyükre menni. Épp Mark mellet haladtam el , mikor ràm kacsintott. Próbáltam nem elnézni zavaromban , ami sikerült is . Elkaptam a karjàt .
-Magamtól is oda tudtam volna menni tàncolni.-néztem rà.
-Tudom, de így érdekesebb volt.-vont vàllat, majd tovàbb ment.
⚽⚽⚽
Este még anya nem volt itthon, így valami kajàt akkartam csinàlni. Egy kis spagetti mellett döntöttem, csakhogy nem volt meg minden hozzàvaló az elkészítéséhez. Màrpedig én minden àron azt akkartam enni, így úgy döntöttem leugrok a boltba. 10 percre innen volt egy kis élelmiszerbolt . Felöltöztem, kerestem egy kis pénzt, és egy hàtizsàk tàrsasàgàban, fülhallgatóval a fülembe elindultam .
Amint kiléptem a hàzból megcsapott a fagyos, hideg levegő , ugyanis beköszöntött a tél. Mindig is szép évszaknak tartottam a telet. Imàdtam reggel a dér csípte tàjat kémlelni. Imàdtam a téli sportàgakat űzni , főleg a jégkorcsolyàzàst. Minden télen azt vàrom , hogy mikor nyítt màr meg az a nyamvatt koripàlya. Mikor lesz màr hozzà elég hideg, hogy fent tudjàk tartani a pàlyàt. De a legjobban a télben a havat , és a karàcsonyt szeretem. Mindig mosolyt csalt az arcomra az mikor hirtelenjében elkezd szàllingózni a hó, és lassacskàn fehérre festi a tàjat. Ahogy bele lépsz , és roppog alattad. Na meg a karàcsony. Ami talàn a legszebb ünnep az évben. Mindig is szerettem ezt az ünnepet, ahogy a csalàd együtt ünnepli. De ez mostantól megvàltozik. Bele se merek gondolni...
A boltot viszonylag hamar megjàrtam . Tàskàmban pàr dologgal ballagtam hazafelé. Màr majdnem a hàzunk előtt tartottam , mikor meglàttam a szomszéd hàz lépcsőjén egy lànyt sírdogàlni. Megtorpantam a meglepőtségtől. Mi baja lehet?! Most menjek oda?! Töprengtem végül pedig felé kezdtem sétàlni. Nem hagyhatom hogy megfàzon bàrki is az. Lassan odasétàltam.
-Szia!-köszöntem rà a lànyra. Ijedtében abbahagyta a síràst , és felnézett ràm. Amint meglàttam arcàt beugrott egy kép. Hisz ő a szomszéd lànya. Kék szemei pirosak voltak , és tiszta könny.
-Mi a baj?-kérdeztem kedvesen.
-Semmi.-szipogta, majd újra pittyeregni kezdett.
-Ha semmi bajod nem lenne , akkor nem sírnàd ki itt a lelked!-nevettem fel halkan. Majd újra komolyra vàltottam.- Figyelj, tudom hogy nem ismerjük egymàst, de nem ülhetsz itt kint a hideg kővön, ilyen időben! Oké?
- felemelte fejét, és bólintott egyet. Felsegítettem őt, és betesékeltem a hàzba. Leült a kanapéra , én pedig làtva hogy abba hagyta a síràst, gyorsan a kezemet nyújtottam.
-Vicy vagyok, a szomszédból. Úgyhogy ne félj nem vagyok annyira idegen!-mosolyogtam rà.
-Becky.-mondta halkan.
-Elmondod miért fagyoskodtàl odakint? -kérdeztem reménykedve . -Bennem megbízhatsz!-néztem rà komolyan. Felsóhajtott, és bólintott egyet.
-Megcsalt a pasim.-sírta el magàt újra. Mire hirtelen ötletel vezérelve leültem mellé a kanapéra , és àtöleltem.
Pàr perc múlva folytatta.
-Màr 2 hónapja együtt voltunk . Ma talàlkozni akkartam vele , de lemondta mert azt mondta dolga van , és én hülye hittem neki! Mielőtt hazajöttem beugrottam a plàzàba , és meglàttam őt , ahogy egy màsik lànnyal smàrolt.-sírt keservesen. Míg én a hàtàt simogattam. Hagytam hogy kicsit lenyugodjon , majd akkor szólaltam meg.
-Hàny éves vagy?-kérdeztem.
-14.-szipogta.
-És a sràc?
-Ő is.-felelte.-Tudom hogy még nem kellet volna 14 évesen összejönni valakivel!-szégyelte el magàt.
-Nem nem ezért kérdeztem.
-Akkor miért?-nézett ràm könnyes szemekkel.
-A sajàt tapasztalatom alapjàn a 14 éves fiúk nagy része még nagyon éretlen ahhoz , hogy egy erős kapcsolatot tudjon fenttartani. Ezért egy magad korú lànynak 1-2 évvel idősebb sràccal érdemesebb összejönni. Nem azt mondom ,hogy ha tetszik egy fiú azért ne jàrj vele ,mert nincs mondjuk 15 éves . Csak hogy ilyen korban a fiúk még éretlenek.
-Értem.
-Én most vagyok 16 éves , és a fiúk még most se nagyon érettek.-nevettem, mire ő is halvànyan elmosolyodott.- Tetszik ez a mosoly!-kacsintottam rà. Mire újból elmosolyodott.
-Te neked van baràtod?-kérdezte félénken.
-Nincsen.-vàlaszoltam.
-És volt ?
-Igen. Szeptemberben szakítottunk.
-Mi történt?-kivàncsiskodott. De regalàbb nem sírt.
-A szüleim elvàltak, így anyukàmmal elkellet költöznöm, ezért a pàrkapcsolat helyett a szakítàst vàlasztottuk. Nem akkartunk szenvedni .-mondtam.
Még egy kicsit beszélgettünk Beckyvel, elvonva a figyelmét.
Màr fél 7 felé jàrt az idő , mikor megérkeztek Becky szülei. Gyorsan köszöntünk nekik , majd újra Becky szobàjàba mentünk. A szülei nagyon kedvesek voltak , és nagyon örültek nekem , így mikor azt mondtam megyek haza , nyugodtan mondtàk hogy maradjak csak.
Màr tényleg későre jàrt az idő , így ideje volt hazamennem.
-Becky , hogy vagy? Van még sírhatnékod?-kérdeztem.
-Egy kicsit.-mondta , mire megragadtam egy papírt, meg egy tollat , és lefirkantottam neki pàr szerelmes film címét.
-Tessék.-nyújtottam neki- Erre sírd ki magadat, egy nagy tàbla csoki tàrsasàgàban! Én mentem mert màr későre jàr. Nem akkarok zavarni!
-Rendben.-mondta , majd kikisért a hàz elé.- Köszönök mindent!-mondta , majd jó szorosan àtölelt.
-Nincsmit.-mosolyogtam, majd elköszönve tőle hazamentem.
Bekell valanom, hogy ma egy újabb jó lélekre talàltam. Ugyanis Becky egy nagyon aranyos, kedves, kis félénk kislàny. Örültem, hogy helyesen cselekedtem, és odamentem hozzà, és a szàrnyam alà kaptam őt. Mert ha nem tettem volna màr szarrà fagyva talàltàk volna meg a szülei, és vihették volna a kórhàzba...
📖----------------------------------------------------------------------------------------------📖
Sziasztok!
Itt is lenne a legújabb rész, ami remélem tetszik!
Mi a véleményetek Markról, és Vicyről?
Mit gondoltok Beckyről?
Karàcsonyra legyen karàcsonyos rész?
Nati♥♥♥