Avery:
-Néha úgy utállak.-nézek rá rezzenéstelen arccal.
-Most miért?Szívességet tettem.-helyezi hatalmas tenyerét a mellkasára.Komolyan nem érzi a dolgok súlyát?
-Amikor azt mondtam,neveld meg Luke-ot,nem arra gondoltam,hogy vegyél neki egy luxus házat a gimnáziumától EGY KIBASZOTT UTCÁRA!!
-Ha szeretnél neked is veszek..Tudod nagyon jól fizet a munkám.-villantja meg a kisfiús ezerwattos mosolyát,míg a szemében sokkal másabb gondolatok tükröződnek.
-Nem nevezném munkának amit te csinálsz.-horkantok,ellenállva a..a mindenének.
-Igen?Akkor minek hívnád?-lép hozzám zavarbaejtően közel.Lehelletét érzem a nyakszirtemen,ahová nemsokkal később apró puszit is kapok.Csak egy egyszerű almát akartam felvágni könyörgöm!
-Illegális kereskedésnek?
-Ccc..rossz válasz Amerika.-suttogja a fülem alatti érzékeny pontra.
Ujjai olyannyira óvatosan cirógatják meg az állkapcsom ívét,szinte fájdalmas.
Beszívom az alsó ajkam,annak érdekében,hogy elfojtsam a kikívánkozó sóhajomat.
Tizennyolc év után is ugyanolyan reakciót vált ki belőlem,mint a megismeredésünkkor.
-Fog a franc veled egyetérteni.Azt el is felejtheted!
-Egyre távolodsz a megfejtéstől.-harapja meg a fülem.
Egy pillanatra meg kell állnom a szeletelésbe,mert félő,levágnám az ujjam.Borzongás fut végig a gerincem mentén,ami a talpamig tart,utána vissza a fejtetőmig.
Két kezem fogságba zárva támaszkodik rá a konyhapultra,így tökéletesen rám tud hajolni hátulról.Testéből áradó hő kikészít így estefelé.
-El nem tudod képzelni mennyire izgató látványt nyújtasz,amikor játszod az elérhetetlent.-dünnyögi rekedten.
Érzem a férfias parfümöt,amivel szívem szerint befújnám az egész házat.
Megnyalom a számat,további önkontrollért kutatva.
Most nem érdemli meg a szexet!Vásárolt Luke-nak egy kibaszott villát,amivel a számlája,tuti a felére csökkent.
-Kár ellenkezned Amerika,úgyis megkaplak újra és újra.-harapja meg a vállamon lévő vékony bőrfelületet,amit meg is szív.
-Pedig fogok.
-Ez az összeg meg sem kottyant.-engedi el a bal kezével a márványlapot,és felfedező útra indul a testemen.
Először a combomat simogatja végig,amitől bizseregni kezd a belsőm.
Megmarkolja a csípőmet,amire ki kell engednem egy sóhajt.
-Imádom a karcsú derekad Avery.-simul hozzám teljesen.Fenekemnél érzem kő kemény férfiasságát,ami képes lenne kilyukasztani azt az egy szál szürke melegítőalsót ami rajta van.
-Scott éhes vagyok.-cincogok esetlenül.
-Van ötletem amit bekaphatsz.-hörög tolva egyet rajtam.
Soha senkinek nem adnám át ezt az érzést.
-Hát nekem is.-fordulok meg a karjaiban,aztán a V vonalát karcolva a körömmel belekapaszkododok a kilátszódó Calvin Klein alsógatyájába,majd egy szintre guggolok a csípőjével.
Megropogtatom a nyakamat,és hosszan belenézek a szemébe.Most én vagyok a soron..régen játszadoztam már vele.
Megnyalom az alhasát,miközben kioldozom a világosszürke masnit,ami a melegítőjét tartja.Ismét felnézek rá,és a fényben méz színű szeme,most éjjfeketén ég a vágytól.
Pár darab szeplő karakteresíti a markáns arcát,és így nyár végén mégjobban kirajzolódik neki.
-Ne nézz így rám,mert idő előtt elélvezek.-sziszegi összeszorított szájjal.
-Tudod.-simogatom meg ruhán keresztül a férfiasságát,ami rándul egyet a kezem alatt.Scott felsóhajt,én pedig ezt a pillanatot vártam.-Meggondoltam magam.-vonom meg a vállam hatalmas győztes mosoly kíséretében.
Ha az előbb azt mondtam,hogy fekete a szeme,akkor hazudtam.
Most hasonlít igazán az éjszakára.
-Ezt még megbánod aranyom.-kapja el a kócos kontyom,amire félig nevetve és félig sikítva reagálok.
Belemarkol a hajamba,utána olyan heves csókban részesít,hogy megrogy a súlyom alatt a térdem.
Nyelve brazil táncot jár az enyémmel,én pedig engedek a kísértésnek.
Derekamat megfogva felrak a konyhapulta,majdnem a késre,amivel elkezdtem szeletelni a piros almámat.
Befurakodik a lábam közé,továbbra is falva az ajkaimat.Nála van a gyeplő,kár is próbálkoznom.
Egyik keze a mellemet markolássza,másik pedig a belső combomon halad felfelé.
-Vedd le a..Ez ki a faszom?-egyenesedik ki az ajtó felé nézve.
-Baszki!Ma hívtuk át a tesódékat kajálni.A francba!-ugrok le a dolgozópultról.
-Ne szivass már Avery.-kerekedik el a szeme.
-Nem én erősödtem,hogy jöjjenek el.-húzom fel az orrom sértetten.
-De igen?-hunyorít még mindíg a nyílászárót figyelve.
-Gyertek be!-kiáltok megigazítva a szétzilált külsőmet.Lejjeb húzom a pólómat,és feljebb a rövidnadrágomat.
Míg én rövid ruhákban vagyok,mint egy normális ember,addig Scott felső nélkül,egy mackónadrágban teszi az agyát.
-Sziasztok!Hú de régen voltunk már itt.-veszi le a cipőjét Katie.
-Hello.-üdvölöl Katie férje,erős akcentussal.
-Tesóó!-pacsizik le vele Scott.-Rég láttalak.-jegyzi meg eröltetett vigyorral.
-Megvazartunk valamit?-rejti el a mosolyát Katie.
-Ami azt illeti Igen..-Nem.-szakítom félbe Scottot.
Hitetlenkedve néz rám,és megrázza a fejét.
-Hát jó bátyuskám,akkor ugye nem baj,ha sokáig maradunk,elvégre nincsen semmi programotok estére..ugye?-karap rá az alsó ajkára Katie,mert tényleg a röhögőgörcs küszöbén áll.
Pontosabban egyensúlyoz.
-Ja.-válaszol szűkszavúan.
-Itt is aludhatunk?
-Na ezt most fejezd be hugi!-csattan fel idegesen.
-Jó hagylak,mert látom kanos vagy.-néz Scottra testvéri "szeretettel".-Amondója vagyok,hogy együk meg a rendelt Gyrost és húzzunk haza kommandós.-vihorászik a férje karjába kapaszkodva.Nem tudom pontosan honnan származik,de olyan olaszos vagy spanyolos beütése van..talán görög.
-Rendelt?-sandít rám Scott oldalról.
-Most hívom őket.-mutatok a kicsengő telefonomra.
-Tedd le a telefont Amerika,Katie-ék tudnak máshol is vacsorázni.-veszi könyörgőre a figurát.
Úgy élvezem amikor nyeregben vagyok,és én irányítok.Most rajtam múlik,hogy kielégül vagy sem.
-Milyen szósszal kéritek?Csilis,sima..-sorolom fel a hatszázhuszonhatmillió választékot,amit a vonal másik végén lévő női hang diktált.
-Kegyetlen vagy.-tátogja gyilkos tekintettel.
-Majd megbosszulod.-kacsintok még tovább húzva az agyát.Fogai közt beszívja a levegőt,amit nem tudom meddig tart bent,csak azt,hogy amikor Luke is beront az ajtón,Istent erősen szidalmazva túr bele a koromfekete hajába.
-Mégsem szeretnénk rendelni.-suttogom a telefonba,utána egyszerűen kinyomom.
Igen befestette,mert látott egy darab a kelleténél világosabb hajszálat huszonkilenc évesen,ami nem most volt.Azt sem értem miért nem sötétbarnára színezte be?Mindegy,de így is vadítóan néz ki.
Szerintem ha most bemenne a plázába,ugyan úgy tudná hajtani a huszonéves csajokat mielőtt megismerkedtünk.És kiderült,hogy a kedves Scott Weil nem egyszer kavarodott össze huszonöt plusszos nővel.
-Téged ki a kegyelem hívott Luke?-forgatja a szemét.
-Rosszkor?Hoztam fülhallgatót,majd magasra veszem a hangerőt.-csipkelődik a szemöldökét húzogatva.
-Magaslabda.-pillant rá elismerően a férjem,majd összepacsiznak röhögve.Luke sajnos nem az én viselkedésemet örökölte,emiatt pedig ott tart ahogy Scott illetve Nathaniel gimnazista éveiben.
Ő a suli királya,a legrosszabb pedig,hogy ki is használja.
-Csípőset kérek.-ujjong Katie.
-Húzás haza mindenki!Most!
-Én is?-billenti oldalra a fejét a fiam.
-Apád jóvoltából van házad,úgyhogy igen.-fonom keresztbe a kezem rosszallóan.
-Csapok egy bulit.-töpreng el a mennyezetet nézve.-Hangszálszakadásig.-int az ajtóban,és azelőtt becsukja,hogy a repülő papucsommal eltaláltam volna.Katie-ék is követték a példáját,majd nemsokkal később megint kettesben maradtunk.Plusz a naplemente,ami megint gyönyörű volt.
-Az én fiam.
-Meg az enyém is,de nem kérkedek vele..egy dologban sem hasonlít rám.-vágom csípőre a kezem.
-Zöld a szeme.-érvel nagyon is helyesen.
-Nagy dolog.
-Elsőre engem is a szemed varázsolt el Amerika.
-Most hazudtál?
-Igen..a segged volt.-csap rá az említett testrészemre.
-Nem vagy éhes?-célzok a félbeszakadt programunkra.
-De,nagyon is.
Köszönöm szépen,hogy elolvastad,és most jöjjön egy kis memeeeeee(szerűség)