Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

26.rész

Avery:

-Sziasztok lányok.-köszön kedvesen a négy kék pulóveres fiú,aztán leülnek mellénk.
Nincs jó előérzetem.
Hirtelen kiráz a hideg,ahogy letesz mellém egy gluténmentes zacskóba csomagolt fegyvert,amit feltűnés mentesen kihúz belőle és a combomba nyomja.
Először a meglepettségtől,utána a félelemtől lesz olyan a tartásom,mintha karóba húztak volna.
Katie jobban leplezi a félelmét,de látszik rajta,hogy nem tesz a kedvére a kialakult helyzet.

-Fiúk.-kezd bele egy idő után.-tudjátok kik vagyunk?-néz a mellettem ülő két majomra.Katie mellett a brigád másik fele helyezkedik el,de csak az egyik néz rám.A másik valamit a távolban vizsgál.
Hol hunyorít,hol pedig pókerarccal bambul.
-Persze hogy tudjuk.Szerinted miért vagyunk itt?
-Nem tudom..közös pilátesz óra?-adok hangot a szarkazmusomnak.
-Nagyon vicces vagy.De most jobb lenne ha kussolnál ribanc.

Szememet forgatva Katiere nézek,aki valamit nagyon akar jelezni a mimikájával.
Kétszer mellénk néz,arra a szembelevő étterembe,ahova először akartunk menni.Másrészt a vörös hajú srác is arra vizslat valamit.
Egy pillanatra odanézek,mire meglátom Scottot a luxus étterem előtt.
Remélem kiszúrt minket,és nem csak úgy kényelmes a fejének.

-Hé aranyhaj,mi a tervetek velünk?-hajol Katie az arcába,mire a srác fészkelődni kezd,hogy jobban lássa a maffiafőnök fiát,és az ismeretlen másikat.
Megint az irányukba nézek,de hűlt helyük van.

-Én nem tenném a helyedben.-élesíti a pisztolyt.Szerintem a szívem az mindjárt megáll.
Sosem voltam ilyen helyzetben,a rettegés pedig úrrá lesz rajtam.
Elkezd mozogni a lábam,de csak az egyik.
Pulzusom az egekben járkál több száz kilométerre tőlem.
Sóhajtok egyet,mire a levegő szakadozva hagyja el a tüdőmet.

Kék ruhás fazonok idegesen eszik a bébirépát,amit kurvára nem tudok,hogy hogyan kötődik a gluténmentes ételekhez.
Hangosan rágcsálva pillantgatnak minden irányba,hátha megtalálják a két megmentőnket.
Becsukom a szemem,és csak reménykedek benne,hogy nem most ölnek meg.
Ha ott húzza meg a ravaszt,ahol jelenleg a cső vége van,olyan pontot találna el a combomban,nemsokkal pár másodperccel utána meghalnék.

-Na de így kell bánni a hölgyekkel?-cicceg Scott vigyorogva.
-Basszus.-fújok halkan.
Akkora kő esett le a szívemről,hogy a padló is beleremegett,amikor földet ért.
Scott kivesz az öve alól egy ugyan olyan pisztolyt,mint amit hozzám tuszkolnak.
Felemeli az égbe a kezét,aztán lő egyet a semmibe.Én is megrezdülök,de akik körül vesznek,fejlesztve rohangálnak,torokból sikítva.

Maximum két perc alatt kiürült az a pár emelet,már csak a földszinten tobzódnak.
Hangyabolyként mozgolódik mindenki,amíg én bebetonozva ülök.
Scott mélyen néz a szemembe,megnyugvást sugallva mély barna párjaival.Észrevehetetlenül bólint egyet,aztán a többiekre néz.

-Rossz emberrel húzhatok ujjat.Sajnos innen három ember nem fog élve kijutni,mert a vöröske a túszunk lesz.-vigyorog ördögien.
A kedvesség eltűnik szemeiből,aminek egy gyilkosi csillogás veszi át a helyét.

-Csak ketten vagytok a négy ellen.
-Tanulj meg számolni idióta.-Köpi a másik srác.
A fiúk felállnak,és a mellettem lévő barna magával ránt.
Átkarolja a derekam,majd a halántékomhoz szegezi a lőfegyvert.

Katiet is áthurcolják,aztán a térdhajlatába rúgnak.Egyszerre rogyunk a földre,nekem pedig itt telt be a pohár.Remegő ajkaimat összeszorítom,amíg a könnyeim kicsordulnak,leáztatva a szemfestékem.
Össze kell szednem magam.Nem uralkodott el rajtam a pánik.
Pedig néhány perce kezdődött el.
Didergek a hideg izzadástól,amit a stressz vált ki.

-Ne aggódj ribanc,nemsokára nem érzel semmit.-suttogja a fülembe undorítóan tenyérbemászó hangon.
-Olyat verek rád,hogy nyekkensz,ha mégegyszer leribancozol.-nyelem vissza a sós cseppeket,és kihúzom magam.
Picit előre hajtom a fejem,aztán lendületet véve hátrarántom.

-Basszameg.-esik térdre a heréit fogva.
Scotték nem haboznak,és leadnak három lövést.
-Mégsem a vöröskét visszük haza.-szomorkodik az ismeretlen fiú,amíg Scott magához húz engem és a húgát.
-Nagyon aggódtam értetek.-puszilja meg a homlokom,aztán felállít mind a kettőnket.
-Avery,ha a fejed mégegyszer más tökéhez ér,és az nem az enyém,meg leszel büntetve.-csókol meg lopva.

-Fúj,menjünk,mert véres lesz a fehér cipőm.-áll lábujjhegyen Katie,a korlátnak támaszkodva.
Scott lead még egy lövést,ami a még élő fiú lábába fúródik.
Mély,fájdalmas hangon felkiált,majd kiesik a fegyver a kezéből.
-Rohadékok!Megöllek titeket..egytől egyik.
-Majd a pokolban találkozunk amor.-rúgja fejbe a fehér(!!!) cipőjével,pont azon a helyen,ahol kérdés nélkül elájul az ember.

-Sam kösd meg a kezét,és a lábát,utána csomagtartó.-parancsol a vérző fiút nézve.
Szorosan Scott mellé állok,aki a vállam felett átkarol.
-Nem kellene ilyet látnod.-figyeli a homloka közepén kilyukasztott embereket,aztán háttal nekik fordítva kisimít egy véres hajtincset az arcomból,ami vörös csíkot hagy rajtam.

-Meg fogod ölni?-hunyom be a szemem félve.
-Tessék?
-Meg fogod ölni?-ismétlem el a kérdést,arra a faszira utalva,akit Sam most vonszol maga után,élénkpiros munkát biztosítva a takarítóknak.
-Nem.
-Most őszintén.
-Igen,neki meg kell halnia,hiszen rádtámadt.
-Azért nem kell megölni.
-Először megkínzom,és csak utána vágom el a torkát.

Összeszorítom az állkapcsom,és próbálom kiverni a fejemből,a borzalmasabbnál borzalmasabb képeket.
-Hé..ezzel te ne foglalkozz.Mindennek ára van,nekem pedig te vagy a legdrágább,és ha valaki veszélyezteti azt,annak már csak egy választása van.-Emeli fel az állam,és letöröl egy kósza könnycseppet.
-Nálam ez egy apró jellemhiba.Nem szeretek gyilkolni,de ha kell,akkor megteszem.Főleg ha te vagy a tét.

-De Scott ez borzalmas.-nehezedik mázsás súly a lelkemre.Ha én nem vagyok itt,nem lenne kínzásra ítélve.Minden az én hibám.
-Tudom,de a magamfajtának már csak ilyen élet jut.De ha már a Pokolra jutok,legalább az életet élveztem.

Hogy lehetek szerelmes egy ilyen fiúba?Én csak azt hittem,hogy drogot árul,vagy rosszabb esetben fegyvert.
Valami mégis vonz benne.
Nem tudnám megmondani,hogy mi,de valami igen,és baszotterősen.

Hideg arcomat újra forró nedvesség szeli át.
Érzem,hogy visszafordúthatatlanul elgyengültem a közelébe,és félek,hogy kihasználja.
Lábam alól kicsúszik a talaj,egy másik,szebb és nyugodtabb párhuzamos univerzumba átdobva engem.
Még felismerem Scott érintését a hátamon,ahogy elkap engem,és magához húz,azt suttogva,hogy minden rendben lesz,de indulnunk kell.

Az ájulás,és az ébrenlét között vagyok.Tudom,hogy mi történik körülöttem,de túl nehezek a végtagjaim,hogy mozgassam őket.
Scott karjaiba vesz,aztán elindul velem ki a plázából.Fázok és szomjas vagyok.
Nem tudom mikor értünk haza,csak a kocsi ajtaja csapódik,de utána minden üres.
Csak Scott van.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,
nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3