Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

71.rész

Scott:

-Mi a szart akarsz?-veszem elő a leghiggadtabb énemet.Való igaz a szemeim szikrákat szórnak arra a nőre aki megint a Weil név halálát akarja.Szintén átbaszott,mert mögötte egy egész hadsereg volt felfegyverkezve.Három a tízszer annyi ellen.Bravo.

-Több tiszteletet,hiszen kezemben az életed.-húzza fel a szemöldökét.
-Ivett ne játszadozz!-szívja fel magát apukám.Előveszi a pszichopata arcát,amit anya is követ.Leengedi a keresztbe font kezeit,majd összenéznek.Apa felfelé görbíti a szája sarkát,aprót bólintva.

Pontosan tudja milyen nehéz anyának,több mint húsz évvel ezelőtti ellenségét látni.
-Nyugi fiúk.-csetttint a nekem balra eső kezével,mire a zsoldosok szinkronban engedik le a fegyvert.Meredten bámulnak minket,Ivett újabb parancsára várva.-Csak akkor lőjetek,ha támadni akarnak.

Ránk emeli a véreres szemeit,ami valószínűleg az álmatlanságtól van.
Alváshiánytól az ember egy idő után bekattan.Hangulatzavar veszi kezdetét,ami miatt nem lesz beszámítható.Fokozott étvágya és széndhidrátra való éhsége lesz.
Ha ezt is megvonja magától két féle véglet van.Az egyik az ájulás,ami a mi esetünkben a legjobb kimenetel lenne.Másik már nem annyira kecsegtető.Zavarodottság és idegesség,amelynek a végkimenetele halálunkat is okozhatja.

-Napok óta nem aludt.-diagnosztizálom távolról.
-Vigyázzunk vele..ilyenkor főleg nem tudjuk mi a francot forral.-szólal meg anya szigorúan Ivettre bámulva.
Ez a nő élvezi ha középpontban van.
-Mit óhajt kegyed?-forgatja apa a szemét.
Szarkasztikusra sikerült kérdésén magamban elmosolyodok.Nem vitt rá a lélek,hogy a valóságba is megtegyem.

-Így már másabb.Tanítsd meg a fiadat a normális kommunikációra.-vonja meg a vállát Ivett.Gúnyos mosollyal ajándékozza meg anyát,aki fel tudna robbanni az idegességtől.Megnyalja a száját,majd hangosan veszi a levegőt,egy csípős visszavágáshoz.
-Meg ne mukkanj Cukorbaba.-sziszegi apa.
-Nos.-folytatja a hegyibeszédét.-Amit akarok az számomra felbecsülhetetlen.

A francba.Mi a rohadásért nem mondja már el?Ritmusra ketyeg az óra egy deszkán amire rá van rögzítve.Négy perc múlva éjfél.
Kiélezi a folyamatos kattogás az idegrendszerem,és olyan mintha az életem visszaszámlálója pörögne folyamatosan.
Megsemmisítően végigmérem a nőt,aki szinte lubickol a gyűlölködő pillantásokban.Ez élteti a nőt.Hatalom.De tőlünk nem kapja meg az fix.

-Nyögd már ki.-döntöm hátra a fejem.
Összeszorítom az állkapcsom.Nem szoktam nőket fizikálisan bántani..de őt Agyon tudnám verni.Megigazítja a szőke haját,ami kivételesen nem a barna paróka.Hátra dobja a festett zuhatagot,aztán háranéz a bérgyilkosokra.-Hozzátok ide.
Két ember bólintva kilép a katonás sorból,utána a szintén fa anyagú hátsóajtón kimennek.

Ez sokkal jobban hasonlít egy elhagyatott pajtára,és kétlem hogy bármit tároltak ebben.Hiszen egy nagyobb szél ledönti.
Úgy szar a belseje is ahogy van.Pókhálók a plafonon,és pár darab éppen égő villanykörte.
A fekete maskarás kigyúrt majmok visszaérkeztek egy kék selyemmel borított dobozzal.Pont belefért egy A4-es méretű papírt.
Bármi is legyen benne,elégetem.
-Minek kell ehez két ember?
-Csak a drámaiasság kedvéért Emily.

Letérdelnek Ivett elé,aki vigyorogva veszi el a kezükből.
-Vissza.-suttogja félelmetesen.
Remegő kezeivel felnyitja a tetejét,és kikap egy fehér lapot.
Nyakamat nyújtogatva próbálok rájönni a tartalmára,mert valószínűleg abban van a lényeg.

-Van ötlet?-lengeti meg.
-Üüm.-ingajtja anya a fejét.
-Bazdmeg.-morogja apa.Ő tudja mit rejt.
-Mi van rajta?Hallod?
-Fogd be.-néz rám szigorúan.
Megemelkedik a pulzusom és próbálok nem a legrosszabbra gondolni.