Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

14.rész

Scott:

21:59

Itt állok a motorommal Averyék háza előtt,és a lány ablakát figyelem.
Sötétség honol a szobájában.
Semmi mozgást nem láttam,hallottam.
Párszor meglibben a függöny a nyitott ablakban,az enyhe szellő miatt.
Avery sehol.

Újra a telefonom kijelzőjére pillantok,ahol még mindig tíz óra előtt egy perc van.
Ólomlábon telik az idő.
Megtördelem az ujjaimat,és újra az ablakra pillantok.
Bemenjek?
A kerítést simán át tudnám lépni,mivel csak dísznek van.

Felvillan az időzítő,jelezvén,hogy le telt az egy perc,amit előbb beállítottam.
Öt másodpercet várok összesen,majd a motoromból kiveszem a kulcsot,zsebre rakom(természetesen gondosan becipzározva),és átlépem a pici kerítést.

-Avery.-suttogom félhangosan.
Nem jön válasz.Megpróbálkozok mégegyszer,de nem jön be.
-Te akartad.-billentem félre a fejem,hátha látok valami érdekeset.
Apa lopakodási technikáját alkalmazva,az ablakpárkány elé kommandózok.

Először csak az ujjbegyemmel simítom meg a felületet,amit alkalmasnak itélek meg.Mind a két kezemmel rátámaszkodok,aztán felugrok rá.
Avery ebben a pillanatban mászik ki a szobájából,így tükörbe vagyunk egymás előtt.

-Scott?Te mit keresel itt..az ablakomban?-mászik közelebb hozzám.
-Inkább te mit keresel itt?
-Én itt lakom.-ráncolja a szemöldökét furcsán.
-Igazad van.
-Mint mindenben.

Figyelmen kívül hagyva a hülyéskedését,rezzenéstelen arccal nézek a szemébe.-Maradunk itt?Az ablakban?
Körbenéz a szobában,majd beugrik a házba.Nem tudom,hogy mit tegyek,ezért csak hátammal a falnak dőlve várom,hogy visszajöjjön.

Miss Amerika kettő pléddel tér vissza,és három párnával.Teljesen kinyitja az ablakot,aztán kezembe adja ami nála van,majd fel ül mellém.
Ülhetett volna velem szembe is,de nem akart.Ő mellém jött.

-Avery én nem akarom,hogy mellettem ülj.-rázom a fejem lesajnálóan.
-Ó..öhm..akkor átmegyek oda.-csavarja meg az egyik hajticsét.Annyira édes amikor zavarban van.

-Nem érted amit mondok.-fogom meg a csípőjét,aztán a két lábam közé húzom.
Aprót sikkant a hirtelen mozdulatom végett.Fejem,és derekam alá helyezem a párnákat,így nem kell a hideg falnak dőlnöm,ezután betakarom magunkat a kettő darab lepedővel.

-Azt akarom,hogy itt ülj..mindig...Közel..hozzám.-dünnyögöm piruló arcába,majd csókokat lehelek a szavak helyére.
Avery nyaka a gyengepontom.
Óvatosan megérintem a vállait,aztán felvezetem a kezem a füléig,utána vissza.Lágyan masszírozni kezdem a tarkója vonalát.Aprót sóhajt,és picit előregörnyed.Élvezi.

-Mmh..abba ne hagyd.-dönti oldalra a fejét,sokkal nagyobb teret nyújtva a kezemnek.
Nem bírok neki ellenállni.
Jobban hozzá kell érjek,mert egyszerűen nem bírom tovább.
Kisöpröm a maradék tincset az útból,és hosszú puszit adok a vállára,majd még egyet följebb.

-Kicsinálsz.
-Ez a célom Avery.
Ajkaimat végig húzom a nyaka vonalán,néhol pedig megjelölöm őt.
Úgy,hogy mindenki lássa a szívásnyomot.

Hangja megremeg a sóhaja közben.
-Scott,most álljunk le,mert ennek szex lesz a vége.-szelíden érinve az arcom,fordítja felém a fejét.
Apró csókot nyomva az a számra,rádől a mellkasomra.
Visszaereszkedek a párnákra,és a hajával játszadozva gyönyörködök benne.

Nagyon halovány a közvilágítás fénye.
Csak a sziluettjét,és az egyenletesen emelkedő-süllyedő mellkasát látom.
Tudom hogy nem alszik,csak élvezi ezeket a nyugodt perceket.
Ahogy én is ezt teszem.

Átkarolva őt,közelebb húzom magamhoz,majd sokadjára megölelem.
Szaggatott légzéssel fogadja a gesztusomat.
Orromon hosszan fújom ki a meleg levegőt,és innen jövök rá,hogy milyen hideg is van kint.

-Scott..mit kéne írni az igazgatónak?Azért kérdezem,mert az nem írhatom,hogy az ablakomban ülve megmaszíroztál.
-Írj le valamit,én pedig megpróbálok valami hasonlót beadni.
-Az addig oké,de fel fog neki tűnni..Nem tudom,hogy hogy oldjuk meg a napi három óra találkozást.-temeti az arcát a kezébe.
-Figyelj,jössz majd hozzánk,én meg azt mondom,hogy iskolai feladat van az érettségiig.Ezzel csak az a probléma,hogy szigorúan három óra áll majd rendelkezésünkre.

-Ennyire utálnak engem?-néz fel a tenyeréből,aztán oldalasan rámpillant.
-Nem Avery erről szó nincs..meg amúgy is,szerintem nincs olyan ember,aki utálna téged.-puszilom meg a feje búbját.
-Akkor miért nem lehetünk egymás közelében?
-Ezt a szüleink mondták,de nézd..mégis itt vagyunk..ketten.És ez számít.
-Scott válaszolj már a kérdésemre!
-Avery ez egy nagyon hosszú történet.
Hosszú és komplikált történet.

Nem én szeretnék lenni az,akitől megtudja a származását.Ez az anyja feladata.Ő neki a lánya,és akkor avatja be,amikor akarja.
Nem tehetem meg azt Averyvel,hogy feltárom előtte a múltját,miközben percről percre jobban megutálja az édesanyját.
Akármennyire is gyűlöljük Ivettet,Avery megérdemli,hogy szerető anyukája legyen,és boldogan gondoljon vissza rá.
Nem pedig undorodva.

-Van időnk.-kezd el mozgolódni,majd addig forgolódik,mire szembe nem kerül velem.
-Figyelj..ezt anyukádnak kell elmondania,nem én szeretnék lenni az,akire haragszol.Én óvni próbállak a múlttól.Jobb ha nem tudsz róla,mert az iszonyú fájdalmas lenne.-Érintem meg az arcát,és enyhén megszorítom.

Hüvelykujjammal oda vissza simogatom orcája alsó részét.
Szemeit lehunyja,ahonnan könnyek szöknek ki.
Mimikája eltorzul,aztán szipogva néz újra rám.
-Én csak annyit szeretnék ismerni a régebbről,hogy válaszokat kapjak a jelenre.Miért viselkedik így anya,amióta felbukkantál,és miért akarnak egymástól távoltartani minket?

-Tudom Avery,és szívem szerint elmondanám,de nem tehetem.Félek,hogy nagy bajba sodornálak ezzel,és én azt nem akarom mégegyszer átélni.-Húzom lassú,és fájdalmas csókba.

Már majdnem sikerült Saraht elfelejtenem.
Már valamiért nem csak rá gondolok folyamatosan.
Valamiért más minden.
Valamiért nem fáj annyira.

-Hiszek neked.-karolja át a nyakam.
Így húz közel magához.Mint egy kis majom.
Fejét a nyakhajlatomba hajtja,aztán mélyen beszívja az illatomat.Azt hiszi nem vettem észre.

-Köszönöm.-Nem mindenkinél tudnám elérni,hogy ok nélkül bízzon a szavamba,de nála sikerült.És mázsás súly esett le a vállamról.
-Scott ugye nem szívtad ki a nyakam?!-érinti meg azt a helyet,ahol a piros folt ékeskedik.
Büszke vagyok magamra.

-De kiszívtam.Hogy vetted észre?
-Sokkal forróbb az a hely a nyakamon,és feszült amikor mozgattam.
-Akkor jó munkát végeztem.-folytom el a mosolyomat,ami a hangomon is jócskán hallatszott.
-Neked jó,nekem nem.Holnap tökölhetek azzal,hogy lealapozózzam.Nincs is alapozóm.Az anyámét használom,ha olyan az alkalom.Szerencsére ugyan olyan színű a bőrünk tél felé közeledve.

-Akkor ne tegyél rá semmit.
-Tudod hogy ilyen opció nincs.
-Pedig jó lenne.
-Ne is álmodj róla kishuszár.
-Egy próbát megért.
-Egy próbát igen.
-És tudod mi ér meg még egyet?
-Na mi?-kérdezi oldalra billentett fejjel.
-Ez.-vezetem bele a kezem a hajába,és erősen magamhoz húzom,egy eléggé intenzív csókba.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3