Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

35.rész

Scott:

-Yasmin..mondtam hogy ma nem megyek bulizni.-pillantok fel a szürkülő égboltra.Nemsokára kezdődik a próba is.Averyvel.
-De már az előző kettőben sem voltál.
-Ki nem szarja le?Neked nincs más dolgod,mint hogy engem zaklass a baromságaiddal?Tegyél már le rólam.Szia!-szakítom meg a hívást valamelyik egyészakásommal.

-Scott ez így nem fog sokáig jó lenni..ez az állapot.
-Mert?-dörrenek rá idegesen.Nem hiszem el,hogy már ő is basztat.
-Azért,mert otthon egymagadban piálsz több mint másfél hónapja egy lány miatt,aki akaratán kívül bántott meg.
-Williammel enyeleg.-válaszolok sértetten.
-Csodálkozol?Ott rúgsz bele a csajba ahol tudsz,ezen felül ritka bunkó vagy vele.Én a helyében fel is pofoztalak volna,amikor hagytad a földre esni.
-Chh.-fújtatok idegesen,mint egy dühös ló.

Nem akartam felfogni,hogy Zacnek igaza van.Túlságosan fájt visszaemlékeznem,hogy mit tettem Averyvel októberben.

Esőben direkt belementem a tócsába,hogy lefröcsköljem,teljesen véletlen nekimentem vállal a lépcső alján,hagyva lesni onnan,fejbedobtam kosárlabdával,pusztán azért mert én egy lelkisérült ember vagyok,aki nem tudja kezelni a veszteségeit.

De ennek ellenére éjjelenként,enyhén ittasan figyeltem miközben alszik.
Láttam mindent amit fürdés után csinált.
Legtöbbször tanult,néha olvasott.
Kínzó érzés volt hallani és látni,amikor zokogva ordította a nevem álmában.
Ezért gondoltam azt,hogy távol kell tartanom magam tőle.
Rossz hatással vagyok rá.
El kell felejtenünk egymást,mert nem lesz jó vége.
Illetve neki kell lemondania rólam.

-Igazam van,ezt te is tudod,és azt is tudod,hogy te basztad el.Szóval ha vissza akarod szerezni,szedd össze a tökeidet,utána,csak is utána csinálj valamit..Itt pedig nem arra gondolok,miszerint hangszálszakadásig kínzod Williamet.
Rohadt nehéz belátnom,hogy masszívan helytáll a meglátása.
Cselekednem kell.
-Menj táncra,majd találkozunk valamikor.-ráz le ennyivel.

Egy oké morgással kinyitom a fehér ajtót,ami nyikorogva enged be a terembe.
Kicsit sem túldramatizálva látom meg,ahogy Avery azt a kis fasszopó kisfiút ölelgeti.
A lány nekem háttal van,amíg Will a feje felett rámkacsint egyet,aztán puszit nyom a feje búbjára.
Változik a tervem.
Williamet addig nyúzom,amíg a halál iránt vágyakozik.

Hosszú,mégis lassú léptekkel közelítek feléjük zsebre dugott kézzel.
-Itt van már.-dünnyögi a fülébe.
Avery elengedi a sovány idiótát,aztán felém fordul.
Szokásunkat megtartva nem köszönünk egymásnak.Kábé két másodpercig tart a szemkontaktusunk.
Próbálja leplezni kicsapongó érzéseit,és hezitál valamiben.Ezt tudtam kiolvasni a pillantásából.

Ő is igyekszik belelátni a lelkembe,de egészen biztos nem jár sikerrel.
Olyan falat építettem magamköré,hogy egy nukleáris támadást is kibírna.
Egyedül Avery tudta megkezdeni a lebontását,de túl hamar abbahagyta..befejezetlenül.

-Szia picike.-csókolja meg az orra hegyén,aztán nekem biccentve kimegy a terem ajtaján.A bacsukódó ajtó apró résénél látom,hogy hívást indít valakivel.
Mackózsebemből előveszem a telefonom,majd írok az egyik emberünknek:Figyeld le William telefonját,most indított hívást valakivel.
Elküldtem a titkosított üzenetet,aztán Averyre kapom a tekintetem.
Hirtelen elrántja a fejét,ami arra utal,hogy belenézett a telefonomba.

-Mennyit láttál?-nyújtom a kezem a tánc kezdetéhez,mert a kedves tanárunk elordította magát,hogy "ALAPÁLLÁS,ÉS EGY ÉS KETTŐ ÉS HÁROM!"én mondom,ez a nő agyvérzést kap idő előtt.
-Semmit.-kamuzik csípőből.
-Újra megkérdezem.Mennyit láttál Avery Hale?
-Mindent láttam Scott Weil.-húzza ki a hátát magabiztosságot sugározva.Aprót mozdulok felé a vállammal,mire megrándul egy picit.
-Félsz tőlem?
-Miért?Kellene?
-Kérdéssel kérdésre válaszolni.Nagy hiba.-ingatom a fejem ciccegve.

Zsebemben rezdül a telefonom,és szinte biztos vagyok benne,hogy Martin(bérhacker) üzent.
Elengedem Ave kezét,aztán a készülékemhez nyúlok.
-TÁNC VAN GYEREKEK!-ordibál már megint ez a csontkollekció.
-Kimegyek vécére.Mindjárt jövök.-kacsintok az oktatóra,aki zavartan elfordul.
A párom a plafont nézve várakozik,miközben a többiek a begyakorolt lépéseket járják.

Kocogva belépek a mosdóba,ahol először piszoárok fogadnak,és csak utána következnek a vécék,amiknek az ajtaja mindenféle dolgokkal vannak telefirkálva.
Megnyitom Martin értesítését,amiben egy hangfájl van.Elindítom a lejátszást.

-Ryan itt vagy?-hallik annak a seggfejnek a hangja.
-Mond ki tesó.
-Averyvel lebeszéltem egy randit.Az a hülye picsa egyből belement..-röhög eröltetetten.-már csak valahogy azt a szemétládát kellene eltávolítani a képből.
-Fogadjunk Scott miatt nem dugtatok még.-Sóhajtja Ryan.
-Eltaláltad.Hogy nyithatta neki szét a lábait,az első adandó alkalommal,én meg két hónapja füzögetem és semmi.Még egy csók sem,mert elhúzódik.Ekkora karótnyelt kurvát még nem láttam.
-Az biztos.Neked hogy-hogy ötös lett a matekod?
-Szerinted?Róla másolom az összes dolgozatot..erre legalább jó.
-Haver,te pokolra jutsz.-szisszen fel a haverja.
-Az biztos,de leteszlek,mert most fogok találkozni Lisaval.
-Oké,csá.
-Cső.

Mire végighallgattam a "cseverészésüket" felállt a szőr a hátamon.A hülye idióta kretén seggfej csak szivatja Averyt.
Megölöm.
Ha lesz rá nyomósabb okom,akkor lassú és fájdalmas halálban részesítem.
De addig megelégszek azzal,ha szarráverem.
Mondjuk most azonnal.

Kabát nélkül kimegyek a hideg szélbe,majd az iskola főtere felé veszem az irányt.
Orromon véve a száraz levegőt,elkezdem keresni a gerlepárt.
Azonnal meglátom őket a fenyőfa alatt smárolni.
Elfintorodik az arcom,annak a gondolatára,ha ezt most Avery látná.

-Hé Will,mondták már,hogy gerinctelenség más érzésével játszadozni?-fogom meg a vállát,és magamfelé rántom
-Még nem mondták,de kösz,hogy szólsz.-fordul vissza a lányhoz.
-Szállj le Averyről,mert ő nem ezt érdemli.
-Hanem kit?Téged?-fordul felém,a "barátnőjét(?)" félrelökve.
-Nem,én sem érdemlem meg őt,de nekem legalább van gerincem,ami úgy látszik,hogy a magadfajta férgeknek nem adatott meg.Nagy kár.

-Csak hogy tudd Avery oda van értem.
-Mégsem tudtad meghúzni.
-Hidd el,ha azt mondanám szopjon le,már rég cumizná a faszomat.-vigyorog undorítóan.
-Most írtad alá a halálod.-lendítem az öklöm az arcába.Feje abnormális irányba csapódik,és viszi magával a testét.Seggel csapódik a földre,ahol hempereg párat az orrát fogva.Már azt hittem,hogy lerendeztem ennyivel,még büszke is voltam magamra,hogy képes voltam megtartani a kontrollt.

Elfordultam,elindultam volna,ha ez a patkány nem rúg bele a térdhajlatomba.
Összecsuklok a talajra,ahol már lehetősége van rámugornia.
Hátulról átfogja a nyakam,aztán szorítani kezdi.
Előre hajolok,ezzel enyhén lendületet véve,izomból rávetődök a gerincemre.
Most alattam van,tehát nyomom a kilencven kilómmal,ami nem kis súly egy maximum hetven kg-os hülyegyereken.

Befeszítem a kezem,aztán a könyökömmel kezdem ütni az oldalán lévő gyenge pontot.A lengőbordát.
-BAZDMEEEG!!!-ordít fel fájdalmában.Valószínűleg megzúztam neki.
Hát ez van.
Legördülök róla,aztán a tenyereimet összepaskolva visszaindulok táncórára.
Előkapom a telefonom,majd azon megnézem az időt.Csak hat percbe telt.Ez gyors volt..azt hittem többet bír.

Visszasétálva Averyhez,megvárjuk,amíg a koreográfia a végére ér,és utána csatlakozunk be mi is.
-Mit csináltál valójában hét perc tíz másodpercig?-ráncolja össze a szemöldökét az óráját bámulva.
-Az maradjon az én titkom.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3