Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

3.rész

Avery:

-Uh de elgémberedett a kezem.-mozdítom meg lassan az ujjaimat,amiben most olyan érzés van,mintha tűvel szurkálnák.Rettentő kellemetlen.

Nem is tudtam,hogy ilyen kényelmes az ágyam.Párat pislogok,mire kinyitom a szemeimet.Baromira világos ez a szoba amiben vagyok,ezért párszor meg kell hogy dörzsöljem az arcom,annak érdekében,hogy valamennyire magamhoz térjek.Nyöszörögve megfeszítem az izmaimat,és egy ásítás kíséretében felülök a kényelmes matracon.

Borzasztó fájdalom hasít a halántékomba,közvetlen azután,hogy szétnéztem a hálószobában.
Ez nem az enyém..és nem otthon vagyok.
Hol a picsában vagyok?
Jézusom!!
Meztelen vagyok…BASSZAMEG.
Egy nehéz súlyt érzek a combomon,amire nem merek ránézni.
Kérlek mindenható,vagy bárki aki ott fent van..egy túlsúlyos macska legyen a lábamon.

Lassan lepillantok az alsó végtagjaimra,amit egy takaró fed el a külvilágtól.
Ó..Te..Jó..Ég.
Hosszú,kidolgozott izmokkal telített alkar fogad.Barnás bőrén kidudorodnak az erek,én pedig a mennyországban érzem magam.
Jézusom Avery megőrültél?
Nem is ismered a fickót.

Ránézek a digitális órára,ami kereken 5:00-át mutat.Lassan kibújok a paplan alól,nagyon figyelve arra,hogy ne keltsem fel őt.Akárki is legyen az.
Visszadobom a fehér huzatot az ágyra,ennek eredményeképp,anyaszült meztelenül állok a szoba közepén.
Tehetetlenül túrok a hajamba,folyamatosan azt kántálva a fejembe,hogy:Most mit fogok csinálni?

Fel ne keljen,mert akkor sikítani fogok.
Benyitok a szobában lévő ajtókon,ami más más helyiségbe vezetett.
A pofám leszakad..saját fürdőszoba jakuzzival.Ez az egy rész nagyobb mint a mostani nappalink.
-Hülye Sznob.-nyitok be a gardróbba,aztán meglátom az összehajtogatott ruháimat.
-Van Isten az égben..köszönöm.-hajtom be magam után az ajtót,amit egy aprócska kattanás jelzett,hogy be van csukva.

Lehajolok a ruháimért,amire egy kézzel írott cetli volt rakva.

Szia Katie vagyok,az idióta Scott húga.Menj le nyugodtan a konyhába,ott leszek én is.
Ha kimész a szobából,egyből jobbra van egy lépcső.A többit meg már megtalálod.

A papírt arrébb téve,kézhez veszem a fehérneműimet,és percekig tartó szenvedés után végre magamra tudom húzni.

Nos ez a bénázás abból adódott,hogy nem tudtam becsatolni a melltartómat.
4 és fél perccel később boldogan sóhajtok egyet,miután már teljesen fedte valami a testemet.Igaz,hogy az a valami a tegnapi ruhám,de aki a kicsit nem becsüli,ne várjon nagyot.

Ismét elolvasom a lapot,amire egy rögtönzött térkép van írva.
Tehát ha kilépek ebből a szállodai szobára hasonlító helyről,akkor látni fogok jobbra egy lépcsőt.
Hosszan kifújom a levegőt,majd megint Isten segítségét kérem.

Remélem még mindig alszik.
Lopakodva kilépek a gardróbból,ami nem melesleg kurvanagy.Az is.
Lábujjhegyen elmegyek a kijáratig,és az óvatosabbnál is óvatosabban lenyomom az aranyra színezett kilincset.Mi ez..valami királyi család?

Átlépek a küszöbön,aztán lassú mozdulattal becsukom az ajtót.
Letekintek a kezemben tartott cipőre,aminek az orrán egy lábnyom éktelenkedik.
-Basszus.-emelem a szám elé a kezem.
-Basszus Basszus Basszus.
Egyhelyben toporogva pánikolok a tegnap este történtek miatt.Nem lett volna szabad beleegyeznem Amy faszságába.

-Nem az nem lehet.-pillantok le a combomra,ahol egy szívásnyom kezd bekékülni.
Pontosan emlékszem a tegnap este minden részletre.A levélből ítélve Scottnak hívják a fiút,akivel meggondolatlanságból lefeküdtem.
Betartotta a szavát,és vigyázott rám.
De akkor sem lett volna szabad alákerülnöm.
Mocskosnak érzem magam.És bűnösnek.