Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

56.rész

Scott:

-Valami baj van?-billenti oldalra a fejét Katie.Mellettem ül a megszokott helyén az asztalnál.
Ő már régen felöltözött,iskolába készen,éppen a bőséges reggelijét próbálja magába tömni,ami miatt úgy néz ki,mint egy mókus aminek tele van a pofazacskója.
-Neked mekkora arcod van?
-Mifan?-nyámnyog téli szájjal.
-Az,hogy kurva nagy a pofazacskód.-bököm meg a villa hegyével,ami miatt nagyobb nyomás lesz a szájában,így egy része kihullik a tányérra.

-Héé..ez fáhjt!-nyeli le egyben a tehénnek való adagot.
-Nem kéne annyira tömi a fejed,és akkor elkerülhető lenne a fennálló probléma.-jelentem ki diplomatikusan.
-Szerintem meg egy fasz vagy.Már nem is aggódok érted.
-Ezzel most teljesen megbántottál.-kapom a mellkasomra a kezem.
-Tényleg?
-Nem.
-Bunkó.

-Avery hol van?-hagyom figyelmen kívül a kicsit sem nőies megnyilvánulásait a húgomnak.
-A te csajod.
-Nyilván,de attól még mindíg nem tudom,hogy merre van.-mutatok egy random irányba a kezemben lévő evőeszközzel.
-Jó reggelt!-Trappol le a lépcsőn anya.-NATHANIEL!-kiabál így korán reggel.
-Mi van már?-nyüglődik apa anya mögött.
-Az van,hogy a gyerekek iskolába mennek,és te még arra sem vagy képes,hogy magadtól levonszold a picsádat.

-A kerek picsámat.-helyesbít apa a mutatóujját felemelve.
-Látom kiragadtad a lényeget.-forgatja a szemét anya.
-Csak azt ami érdekelt.-csap rá anya fenekére,aki a váratlan mozdulattól lelép az utolsó lépcsőfokról is amin megállt.
-Akkora egy paraszt vagy,mint más nekifutásból sem.-jegyzi meg anya a konyhába sietve.
Amíg elhalad mellettünk,egy-egy puszit lehelt a fejünk búbjára.
Katie és én egymásra nézünk,aztán egyszerre folytjuk el a nevetésünket.

-Ez honnan jött neki?-tátogja vidáman.
Egy szórakozott vállrándítással válaszoltam neki.
-Jó reggelt!-trappol le a lépcsőn Avery teljes felszerelésben.
Iskolatáska(könyvekkel),tornazsák,és egy nagyon szép ruha.Egyszerű,mégis elegáns.
A bő szabású farmer mégjobb alakot ad neki,amit a kötött haspulcsi korrigál.
Szőke haját szoros copfba fogta,ami csak úgy leng jobbról balra séta közben.

Dús hajkoronája nemrég még a kezemben volt.
Nem telt el reggel óta olyan perc,hogy ne az elmúlt éjszakák járnának a fejemben.
De ahogy őt nézem,neki sem kell nagyon mondani.
-Avery aludtál te rendesen?Olyan fáradtnak tűnsz.-röppen oda anya egy hatalmas bögre kávéval a kezében.
-Ööö..
-Jó ne is mondj semmit.-állítja meg a tenyere feltartásával.-Scott egyszer megverlek.-villantja felém a gyilkos tekintetét.

-Ő könyörgött érte,és én egy ideig tartottam magam,de egy idő után elszállt az erőm.
-Na persze.
-Rohadj meg.-tátogja Avery anya háta mögül kihajolva.
-Én mindíg is a szívemen viseltem a nők sorsát.-bólogatok meggyőzően.
-Így igaz..pont mint én.-kapja ki apa anya kezéből a kábe három deci kávét,aztán álló helyben lehúzza.

-Főleg a kurvák sorsát mi?-vágja csípőre a kezét.-Még nem felejtettem el.
-Csak egyszeri alkalom volt.-mentegetőzök esélytelenül
-Amiről tudok.-kontrázik csípősen.
Igaza volt.visszafordulva a reggelim felé lejjebb csúszok a széken.
Nem éppen akartam,hogy avery ezt meghallja.
Sandán ránézek apára,aki annyira próbálja visszatartani a nevetését az asztalfőn,hogy majdnem kifolyik az orrán amit eszik.

-Kérsz még egy kávét Nath?-töri meg a kínos csendet anya.
-Uhh igen..életmentő vagy cukorbaba.
-Köszönöm.
-Mivan?-néz rá apa.
-Mondom Köszönöm.
-Ja igen köszi.
-Istenem..nektek komolyan a szátokba kell betűzni az illemet?
-Igen,köszönöm.-húzza be a nyakát a hatalmasságos Nathaniel Weil,a fejét fenyegető repülő papucs miatt.
-Szívesen.-csillog anya hangja angyalian.-Ülj le Avery.

-Ja tényleg..oké köszi.-tér magához a bambulásból.
Néhányat billeg előre hátra,majd elindul az asztal másik oldala felé.
Megkerülve a székeket,kihúzza az egyiket,aztán az iskolatáskáját magamellé lerakva leül az erre alkalmas bútorra.
Egy picit beljebb húzza,aztán amikor megfelelőnek ítélte meg a távolságot,felnéz.-Jó étvágyat.

-Köszönjük,neked is.-kíván először Katie.
Biccentve az asztal közepére nyúl,és kivesz egy jó púposra rakott gyümölcstálat.
-Nem eszel többet?-pislogok nagyot,mert az azért egy madárnak is kevés lenne,attól függetlenül,hogy fullon van a tál.
-Most nem vagyok olyan éhes.Majd a büfében veszek valamit.
-Nem.-adok egy egyszerű választ.
-Miért?
-Mert a múltkor is ott mérgeztek meg.Majd adok neked kaját,Zackel úgyis most melegszendvicset csinálunk.
-Biztos?
-Igen.-mosolygok rá halványan.
-Köszi.

Hátradobja a haját,majd egy kisebb villával elkezdi enni az édes gyümölcsöket.
Hümmögve bólogat párat,aztán eltolva az üres tálat,kivesz a helyére egy másikat.
Méghogy nem éhes.
Kábé a negyedik tálnál tartott,amikor eldöntöttem,hogy ideje lenne elindulni.
-Avrery mikor szeretnéd befejezni?Csak indulni kéne,mert Zachez is oda kéne érni.
-Ezt megeszem oké?
-Csak nyugodtan.-emelem fel a kezem védekezően.

Annyira aranyos amikor egyben próbálja betömni az egészet.
Enyhén kipirult az arca,amin csak mosolyogni tudok.
-Azért ne fulladj meg..még szükségem van a torkodra.
-Na de Scott.-hüledezik anyám.
-Most mi az?
-Te egy szexista idióta vagy mondták már?
-Ezt így konkrétan nem,de külön-külön már igen.

-Mintha az apádat hallanám.-rázza a fejét, lefőzve még egy adag kávét apának.
-Kaphatok?-nyújtogatom a nyakam.
-Az kell még neked,így is bolond vagy.-löki meg a vállam Katie.
-Az én vérem.
-Na te csak hallgass.-inti csendre anya.
Anyukám olyasféle macska ami át tud változni egy oroszlánná.
Ha a kedvében vagyunk akkor egy bájos kiscica,de ha elemében találjuk,akkor képes apát nyakonfosatni.

-Van van valahol kuka?-pillant körbe Avery,egy szalvétagolyót tartva a kezében.
-Persze,kérd meg Katiet,hogy nyissa ki a száját.-szorítom a villám nyelét,azért,hogy komolyan és röhögés nélkül el tudjam mondani.
-Azt a kurvaha.-tör ki apából a röhögés.
-Scott!-tartja vissza anya is.

Villám sebességgel érkezik a tarkómra az ütés.
Éreztem a lendület szelét,majd a csattanó hangját,és végül a csípő fájdalmat.
-A kurva anyád.-boxol bele a vállamba.
A szememet meresztgetve mutatok a hugomra,anya nevét kántálva.
-Induljatok már.-kacag fel anya a családi állapot mérlegelése láttán.

Apa a homlokát az asztalnál támasztja,és csak onnan lehet megállapítani,hogy jóízűen nevet,hogy a vállai föl és le mozognak.
Én Katiere mutatok,Katie pedig rám(?).
Avery azomban most csöppent bele igazán az egészbe,ezért lefagyva figyeli a mi kis hétköznapi életünket.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3