Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

11.rész

Avery:

-Jó reggelt,ma én viszlek az iskolába.-húzza el anyukám a sötétítő függönyömet.Nem is vettem észre,hogy mikor jött be a szobába.

Hirtelen kialakuló világosság kicsit sem kedvez a retinámnak.Tehát kiégett a szemem a picsába.
De anyát ez nem nagyon zavarta,így tovább nézte a szenvedésem karbatett kézzel.

-Avery,ne kínlódj már annyit.-kuncog a fejét rázva.Igaza volt,de ki a fene akar felkeni hat óra akármennyikor?Én biztos nem.
-De anyaa.-fordulok a párnába,majd hangosan sóhajtok egyet.Tompa hangom elég vicces lehetett,meg úgy a kinézetem is.
-Kapsz öt percet felöltözni.-viharzik ki a szobámból.

Valami megváltozott anyán..csak azt nem tudom,hogy mégis mi?
Olyan fura.Lehet Scott miatt van?
Nem tudom mi történhetett a múltjában,de ki akarom deríteni.
Ehez pedig ki kell kelnem az ágyból.
Ami nagyon nehéz dolognak bizonyul.

Fájdalmamban lehunyom a szemem,és csak imádkozok rajta,hogy le tudjam győzni a kísértést,miszerint az ágyban henyélés iskolaidőben az jó dolog.
-Három perced van.-kiált anyukám a konyhából.
Annyi ideje már lakunk itt,hogy meg tudjam különböztetni a hangnak az eredési helyét.

-Jólvan már.-motyogom unottan.
Hatalmas sóhajtás kíséretében lehúzom magamról a takarómat,és hideg levegő veszi át a meleg helyét.
A picsába.Nincs kedvem Scottot látni.
Egyáltalán nincs.
Elgurulok az ágy szélére,majd leteszem a földre elgémberedett lábaimat.
Szememet forgatva felállok a térdemen támaszkodva,aztán pár másodperc múlva kiegyenesedek.

Mi is lesz az első órám?
Szintén fintorogva a kezembe veszem a telefont,aztán a jelkódot beírva megnyitom az elektronikus naplót.
Tesi lesz az első órám.
Lehet ez a nap ennél jobb?
Nem hiszem.

Úgy vagyok vele,most így reggel felveszem a tornaruhám,a nap többi részére szánt gönceimet pedig a tornazsákba rakom.
Kiveszek a szekrényből egy bő szárú farmert,mellé pedig egy pánt nélküli csőtopot teszek ami a köldökömig ér.
Rám pedig a megszokott fehér póló fekete melegítőnadrággal kerül.
Változatos nem?

-Avery mostmár gyere!-kopog be anya az ajtón,aztán bedugja a fejét.
-Megyek.-ásítok nyújtózkodva,aztán anyuhoz lépve egy puszit nyomok a homlokára.Megkerülve őt bemegyek a fürdőszobába,majd mit sem sejtve a tükörbe nézek.

Ugyan olyan vagyok,mint minden nap.
Karikás szemű,hófehér bőrű lány.
Nem tököltem sminkeléssel,aki szeret az így szeret.
Megtéptem a hajam,befújtam magam dezodorral és tettem magamnak parfümöt.

...

-Elpakoltad az iskolába a cuccod?-morog anya ahogy rámnéz.
Basszus..semmit nem pakoltam.
-Igen..minden itt van.-ütögetem meg egy kicsit a táskám oldalát.
-Hogy hogy felkötötted a hajad?
-Tesivel kezdünk,és nem szerettem volna az öltözőbe megszelídíteni a sörényemet.

-Értem.A pulton van a mai ételed,tedd el amíg kiállok a garázsból.-biccent a fejével a konyhánk felé.
Bólintva odasétálok,aztán a dolgozópultra támaszkodok.
Nejlon zacskóban van a mai "menüm".
Négy darab szendvics.Valószínűleg megint a büfében fogom tölteni a fél életemet.

Csak azért teszem el azokat a kenyérből összerakott valamiket,mert megtisztelem anya munkáját azzal,hogy az iskolában dobom ki,és nem itthon.
Visszacipzározva a hátizsákom,csigákat megszégyenítő gyorsasággal megyek ki a bejáróhoz.

-Kicsit tegyél már úgy mintha élnél.-áll mellém anya az autóval,majd arra vár,hogy bepattanjak mellé.
-Nehéz lesz,de megpróbálom.-villantok felé egy gúnyos vigyort.
Beszállok a kocsiba,aztán kényelmesen elhelyezkedve biztonságba helyezem magam.
Meg sem kérdezi,be vagyok-e kötve,hanem a gázba tapos.
Átmegy a piroson.