Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

58.rész

Avery:

-Szeretsz?-pislogok nagyokat.
-Ha azt akarod,hogy egymilliószor kimondjam,akkor kimondom egymillió egyszer.Mindíg többet fogok tenni érted,mint amit elvársz.-simít hátra egy szemembe hulló tincset.Szeretetre vágyó kiscica módjára temetem bele az arcom a hatalmas tenyerébe.
-Elég csak egyszer,de az igazi legyen.
-Mind az egymillió igazi,ha neked mondom.
-És az a maradék egy?-nézek rá bociszemekkel.
-Az a legőszintébb.

-Gyerekek jó reggelt!Fantasztikus hírem van számotokra.-ront be az ajtón az osztályfőnökünk.Mind a ketten fájdalmasan behunyjuk a szemünket,aztán egy pillantással megbeszéljük,hogy ezt még folytatjuk.

Párat hátrálva levetem magam a külső padsorba,és a könyökömre támasztom a fejem.Lábaimat keresztbe rakom,pontosan úgy,akárcsak egy vén nagymama,aki az unokáját várja az ovi előtti padon.

-És lehet is tudni mi az a szivárványosan pillangós hír,vagy barkóbázunk?-zendül fel Scott mély baritonja,amitől megint elhalkul az osztályterem,egyedül a melegszendvicset készítő gépezet sistergése hallatszik,melyet Zac üzemeltet magas fokon.Egy egész kupac van felhalmozva,pedig előttünk értek be három perccel.

-Órarendváltozás történt.-csapja össze a tenyerét,pont úgy,mint aki jól végezte dolgát.
-És emiatt kapott majdnem szívrohamot a tanárnő?-vág döbbent fejet Scott.-Bár nem mintha vonatkozna rám a szó bármelyik része is.Az óra nem,és a rend sem..együtt pedig mégannyira sem.
-Több tiszteletet a felnőttnek Mr Weil!
-Én is az vagyok!

-Európában talán igen,de itt egy taknyos kölyök vagy akinek apuci megvesz mindent.-motyogja a tanárnő a tanári füzetét olvasgatva.
Halk nyikorgás,néhány suttogás,és egyre több szempár szegeződik Scott felé.
Ő pedig csak is kizárólag engem néz.
Megrázom a fejem,mire ő aprót bólint.
-Ahogy gondolja tanárnő.-feleli diplomatikusan.

Erre az osztályfőnökünk nem nagyon tudott mit reagálni,valószínűleg nem ezt szokta meg az itt töltött három és fél év alatt.
-Nos.Itt vannak az órarendek,névsorra készült a fakultációk miatt,ezért személyre szabottan osszátok ki.Köszönöm.
Elektronikus naplóban minden fent lesz,viszlát!

-Viszl..na mindegy.-legyintek az ofő hűlt helyére.Amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan ment.Mint a hígfosás.
A többi ember akivel össze vagyok zárva nap mint nap, már biztos megtanulta a stílusát.Nekem még fejlődni kell ezek szerint.

Feláldozva a kényelmes helyzetemet,ami egyébként nagyon ritka,végigvezetem a tekintetem az összes osztálytársamon,hátha valaki elkezdi osztani a papírokat.De senki sem eröltette meg túlságosan magát.
A számat elhúzva ráteszem a tenyerem a padomra,aztán feltolom magam álló helyzetbe.
Kirobbanó életkedvel elindulok a tanári asztal felé,amin ott sorakoznak egy kupacban a lapok.
Rajta az órarenddel.

Szemöldökömet ráncolva gondolkozok azon,hogy miért lett kinyomtatva,amikor elérhető telefonon is?
Sóhajtva elengedem a témát,aztán kezembe veszem az órarendeket.
Természetesen véletlen sem névsor szerint voltak összerakva.Minek is a logika?

Egy gyötrelmes hétfői naphoz még az is csatlakozik,hogy Chloe belép a terembe.
Már csak ő hiányzott.
-Sziustok aranyosaim.-lendíti meg a táskáját,amit nagyon erős túlzás annak hívni,mert kábé egy sminkesecset fér el benne,meg talán egy miniparfüm.

Minden S betű tépi a dobhártyámat ahogy kiejti,az meg főleg,hogy magassarkú csizmában csoszog.
-Befejeznéd?-dobolok a mutatóujjammal az asztalon,mert ez a hülye picsa sírba visz.
-Parancsolsz?-fordul meg ugyan úgy nyikorogva.
Én bolond miért nem vártam meg amíg leül?Már nagyon közel volt a székéhez.

-Csak azt kérdeztem,hogy abba tudnád hagyni a csoszogást,mert nagyon idegesítő.
-Fülbaszó.-kiált be egy random fiú a termünkbe(?)Mindenki a hang irányába kapja a fejét,de addigra eltűnt.
-Miért is?-pattogtatja a tipikus rózsaszín rágógumiját,ami képes lenne beteríteni az egész fejét.

-Mint már elmondtam,idegesít ahogy mész.-beszélek egyre halkabban,miközben közeledik ez a boszorkány.
-Pedig engem nem.-vonja meg a vállát.
Chloe durván megüti a 160 centit,így lefelé kell irányítsam a tekintetem.
Dacosan néz a szemembe,de én sem rendülök meg.Amióta Scottal vagyok valamiért leszoktam erről.
Erőt adott nekem ahoz,hogy kiálljak önmagamért,és úgy vagyok jó,ahogy vagyok.

-Az lehet,de szerintem nem csak én akarom levágni a tűsarkadat,egy kis csendért cserébe.-szorítom ökölbe az ujjaim,mert őt nagyon szívesen megütném.Egyáltalán nem vonzott az erőszak soha,de ezt a műanyag Barbie babát fejbe tudnám vágni egy lapostévével.

-Hogy tessék?-kap a mellkasához színpadiasan.Le merem fogadni,ez volt élete legrosszabb híre.Vagy akármilye.
-Avery te egy ugyan olyan senki vagy,mint évelején..azt hiszed jobb lehetsz nálam,csak azért mert Scottal kavarsz?
-Nem kavarunk,a barátnője vagyok!
-Chh..és mióta?-csettint a nyelvével rohadt flegmán.

-Mostmár úgy öö..tizenhat perce és harminc másodperce.-mosolygok a szemébe csöppnyi együttérzéssel.
-Scott te sem süllyedhetsz ennyire mélyre..utánam egy ilyen riherongy..-Be se fejezd Chloe!Ő legalább nem egy beteges fasznyelő penészeslyukú beképzelt ribanc.-teleportál ide a semmiből Scott.Kicsit sem gyengéden megfogja a lány vállát,aztán lendületből magafelé fordítja.

-És halszagú vagy..innen érzem..menj el egy nőgyógyászhoz..de ezen semmilyen gyógyszer nem segít.-löki félre egy nagyon egyszerű,ámde jelentősen erős mozdulattal.
Chloe úgy dől el,ahogy egy kukászsák.
A sikítást leszámítva.
-Jól vagy Avery?-fonja a derekam köré a kezét.Megcsap a mámorító illata,amitől képes lennék akár ebben a szent pillanatban nekiadni magam.

-Én is szeretlek Scott Weil.-kúsznak fel a kezeim a mellkasára.Csak mi vagyunk.Nem érdekel az osztály húú-zása,nem érdekel a becsöngetést jelző hangefekt,nem érdekel Chloe kínlódása,ahogy nem bír lábraállni abban a szarban,nem érdekel a szétcseszett hajam,nem érdekel,hogy egy kicsit hideg van,mert itt van Scott,aki felmelegít.

A pasim,akivel már kő kemény tizenhét perce vagyunk együtt,elnéz oldalra,ami azt a látszatot kelti,hogy habozik.Mi változott meg benne ilyen hamar?
-Scott..hé..baj van?-fordítom vissza a fejét az ablak irányából.

-Nem nincs..csak azt hittem láttam valamit,de nem..nyugi.-söpri le a kezemet,aztán visszasiet a hátsó sorba.Zac elég mérgesen néz rá,de megvárja amíg Scott belekezd a mesélésbe.Türelmesen végighallgatja, néha-néha a fejét rázza,de ennél semmi több reakciót nem mutat.

Kénytelen vagyok másra koncentrálni,mert szívem szerint esírnám magam.
-Segítsen már valaki!!-vinnyog ez a némber össze vissza kapálózva.
-Gyere.-nyújtom a kezem.
-Biztos nem..Elvetted tőlem Scottot.-ingatja a fejét elég konkrétan kifejezeve a visszautasítását.

-Akkor kússz oda az asztalhoz,mint egy csiga,és húzd fel magad a földről.-villantom felé a zöldjeimet,amik most gyilkolásra lennének képesek.
Megfordulok,aztán a tanári asztalon heverő órarendek közül kikeresem az enyémet.
Megint késik a tanár.Következtetek az órámra pillantva,ami azt mutatja,hogy már két perce becsöngettek.
Ebbe az iskolába ez meglepő,mert mindenki tűpontossággal csukja be magaután az ajtót.

Ismét megszólal az ébresztőre hasonlító iskolarádió,amiben azt mondták,most azonnal menjek az igazgatási irodába.
"Mis Avery Hale.Kérem jöjjön az igazgatói irodába,lehetőleg minél hamarabb.
Köszönjük!"
Elhalkult a modern hangszóró,ezzel egy időbe kétségbe esek.Scottra kandikál a szemem,ami egy hatalmas hiba volt.Ő is engem nézett.

Mi történik?

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3