Avery:
-Scott mit csinálsz?-ráncolom össze a szemöldököm,elég furcsán méregetve a mellettem lépdelő személyt,aki nemmelesleg úgy karolt át,hogy a keze benyúlt a pulcsim alá.
-Nem simogathatom a barátnőmet?-húzza végig a hüvelykujját a bőrömön,amitől azonnal kiráz a hideg.
Érzem ahogy lángba borul az arcom,és sivatagi szárazság keletkezik a torkomban.Benyálazom a halvány rózsaszín ajkaimat,ahogy Scott csókjára gondolok.
-A barátnőd vagyok?Hmm pedig nem emlékszek arra,hogy valaha is megkérdezted volna.-vonom meg a vállam ártatlanul.
-Leszel a barátnőm?-vándorol lejjebb a keze,egészen addig,hogy négy darab ujja a nadrágomban legyen,míg a kimaradtal a bugyim peremébe tudjon kapaszkodni.
Teljesen a tüdőmbe rekedt a levegő.
Igaz,hogy a tenyere javarészt a fenekemen van,de ez egy iskolában így is elég intim.
-Hű de romantikus.-ironizálok lazaságot színlelve,pedig eléggé feszült vagyok.
-Apa sem kérdezte meg anyát,hogy "leszel a feleségem?"-macskakörmözik a szabad kezével elvékonyított hangon.
-Mert ők kényszerházasságban voltak?!
-Célozgatsz,hogy vegyelek el feleségül?-mormolja a fülembe
mámorítóan rekedt hangon.-Nekem tetszene Mrs Weil.-lehel egy csókot arra az érzékeny pontra,ami az állkapcsom vonala alatt van egy kicsivel.
Meghűl az ereimben a vér,ahogy kimondta.
Mrs Weil.Te jó ég.
A döbbenettől valószínűleg sétálni is elfelejtettem,mert azt vettem észre,hogy a "pasim"maga után húz.
-Nyugi babám,én várok rád..mondjuk hét év múlva egy európai bulizós városban?-markol bele a fenekembe.
Ez így hirtelen túl sok információ volt.Velem tervezi a jövőt?
-Akkor már javában egyetemen leszek.-keresem a kifogásokat.De miért is?Megijedtem?Ilyen érzés úgy igazán szeretve lenni és támaszt érezni?
-Nem számít..nekem nem.
-Scott én..-Induljunk.-szakít félbe a fütyis teremajtónkat nézve.
Nem tudom mit akartam mondani,de szerintem így jobb,hogy nem adtam hangot a kusza gondolataimnak.
Valószínűleg örökre megbántam volna.
Kezét kivette a nadrágomból,majd kinyitotta az ajtót,amin bunkó módjára be is lépett.
Szóval erről beszélt Emily.Semmi modorja nincsen a két hímnemű Weilnak.
Fázik a bőröm a közelsége nélkül,és reszket a lelkem nélküle..te jó ég,én teljesen meghülyültem.És ezt Scott tette velem.
Valami lehetetlen okból kifolyólag hozzá sodort a sors..pont egy olyanhoz,akit egész életemben kerülni akartam.
Sandán bámulok utána,ott maradva legyökerezett lábbal.Nézek de nem látok.Zajonganak de nem hallom.
Próbálok kiszűrni valamit,de Scott kibaszott Weil megbénított.Mint egy lassan ölő méreg,aminek a mámor az álcája.Vagy talán mégsem?Scott nem is a kígyó a teremtés történetében?Egy élet elég lesz megtudni.
-Na William azt el is felejtheted..húzz vissza az előző helyedre.-támaszkodik az ajtófélfának karba tett kézzel.Megrázom a fejem,csak azért hogy kitisztiljon,és elűzzem a gondolataimat.
Lépek egy nagyot előre és a jobb oldalra,mert a hatalmas teste kitakarja a..akármi is legyen a problémája.
-Miért is Weil?
-Mert azt mondtam.-sóhajtja fáradtan.
-Ki vagy te,hogy megmondd nekem,hogy belüljek a ribanc mellé vagy sem?-röhög felénk sem nézve.Valami most tört el bennem..azt hittem ő tényleg a legjobb barátom,de mint kiderül egy újabb hecc vagyok.
Scottnak megfeszül a teste,aztán hirtelen felém mozdítja a fejét.
Tekintete sötét mint az éjj,és az ádámcsutkája fel alá ugrál.
Borzasztóan ideges,mégsem cselekszik.
-Intézzem,vagy teszed a dolgod?-szűri ki az államhoz kapva.Szorítja,de nem annyira hogy fájjon.Annyi adrenalint adott át,hogy meg tudnék fojtani egy dühöngő bikát.Megacélozom magam,legalábbis próbálom.
-Intézem.De biztos jó ötlet ez?Nem akarom megütni.
-Ha három másodperc múlva nem mész,megteszem akkor én.-mutatja fel a bal kezét,amin elkezdi letenni az ujját.
-Három..Kettő..Egy..Én megyek.-fordul teljes testével William felé,aki még mit sem sejt a felé közelítő veszélyről.Síri csend lett a teremben,én pedig akkor kapcsolok.Meg akarja verni.
-SCOTT NEM!-futok utána,elkapva azt a kezét,amivel lendületet akart venni,hogy kitépje Williamet a padból.Megérdemelné,de akkor sem lehet.
-Nem azt akarom hogy féljen,hanem a megbánást a szemében.
-Lekurvázott.-szűri a fogai közt.Nyakán és a homlokán kidudorodnak az erek,orrlyuka kitágult.
Piszkosul szexi,de ellen kell állnom.
-És?
-Avery?-Néz fel Will a belső padban tespedve.Lába az én székemen van,amit szintén rühellek.A seggfeje úgy tesz,mintha semmi sem történt volna..gerinctelen köcsög.
-Szia Will.-köszönök magamra eröltetve egy mosolyt.
-Olyan régen láttalak Avybaba.-kacsint mosolyogva.Ettől a becenévtől a gyomrom is felfordul.
Elkezd felállni,gondolom azért,hogy megöleljen.Közelebb lépek,mire a mögöttem lévő vadállat(a legjobb és legrosszabb értelemben) élesen beszívja a levegőt.
-A cuccaid is viheted.-nézek vele kegyetlenül farkasszemet.Mintha hallanám ahogy Scott válláról leesnek a súlyok.
-Miért..valami rosszat tettem?
-Na mibe fogadjunk,hogy igen?!-vágom csípőre a kezem,megnyomva a kulcsszót.
Will megmerevedik,nem csinál semmit.
Lassan felvezeti a tekintetét Scottra,aki ha jól tippelem győztesen mosolyog.
-Te elmondtad neki.-beszél hangtalanul.-Szabályt szegtél.
-Persze.Nem volt kikötése a kis átgondolatlan,hirtelen hozott fogadásajánlatodnak.
-De..-akad meg reménytelenül valami kifogást keresve.
-Semmi de,és vége van.-tettetek szomorúságot.
-De nem szakítotok?
-Nincs olyan opció haver.
-Szemétláda gecik vagytok.-hunyorít hol rám,hol pedig a "barátomra" nézve.
-Na most idefigyelj..ha mégegyszer így beszélsz Averyvel,megfejellek,mint ligeti kurva a körhintát.
Megértetted?-ölel meg hátulról Scott,azt mutatva Willnek,meg úgy az egész osztálynak,hogy az övé vagyok és hozzá tartozok.
William belesöpri a táskájába a felszerelését,leveszi a kabátját a háttámláról,aztán Scottot kikerülve egy gilisztamozdulattal,hárakullog Ryan mellé,ahová eredetileg ült év elején.
-Avery,ezen az órán még hátul leszek,mert meg kell sütni a szendvicseket,de következő órára átülök.-puszija meg az arcomat hátulról.
Istenem ez az érzés felrobbant belülről.
Annyira tökéletlenül tökéletes vele minden.
Átfogja a nyakam,aztán hátra húzza a fejem.
-Milyet kérsz?Suttogja a számra.-Van sonkás.-harapja meg az ajkam.-Sajtos.-ad egy finom csókot.-Vagy paprikás.-nyalja meg az alsó párnáim,aminek hatására kinyílik a szám,és a nyelve egyből utat tör magának.
-Jöhet bele minden.-mosolygok bele a csókba.
-Helyes válasz.-dünnyögi a reggeli hangján.
Érdes ujjaival belekapaszkodik a copfomba,amivel egy fél órát szenvedtem.
-Ki ne szedd a hajgumit!!-sikítok fel ellépve tőle.
-Már mindegy.-emeli fel a kezét olyan ez van stílusban.
A szőke koronám ráhullik a hátamra,és a vállamra.
Nagyon lassan felpillantok nagyjából 190cm magasra,hogy aztán bevethessem a gyilkos nézésem.
-Megöllek.-rágom észveszejtően nyugodtan a belső számat.
-Bocsi bocsi bocsi!!-teszi elém a tenyerét,kegyelmért könyörögve,de a testhelyzete másról árulkodik.Magabiztosan áll mint a cövek.
Egy tornádó sem tudná őt elfújni.
-Harminc percen keresztül göndörítettem,copfoztam,fésültem újra és újra,csak azért hogy szétbarmold.-pislogok hosszakat,kimondva hangosan a történteket.
-Jó a meglátásod asszony.
-Szakítok veled esküszöm.-csípem meg az orrnyergemet.
-Úgysem mered.Még csak negyedórásak sem vagyunk-hajol hozzám közel.
Kihívóan szemezünk,mire én is megismétlem a tettét.
-Fogadjunk?-veszek ki egy rágót a zsebemből,aztán kinyújtva a nyelvem bekapom.
-Mond a szemembe.-tesz még egy lépést felém.
-Mond ki te.-biccentek felé.
-Jó..Szeretlek Avery Hale.
-Tessék?
-Szeretlek.
Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3