Scott:
-Avery,kérem jöjjön ki a táblához.-állítja fel már másodjára a matektanár.
Avery a szemét forgatva feléll a székből,majd nagyon halkan piszmog a fejét lehatva.
-Mit mondott Mis Hale?
-Semmit.-szorítja össze a fogait.Eszelősen néz a tanárra,majd a táblához lép.
Az baj,ha ennyire felizgulok a tüzes tekintetétől?
Erősen szorítja apró kezeiben a krétát,nekem pedig kezdenek elfajulni a gondolataim.
-Basszus.-szitkozódok az ágyékomra pillantva.Zac figyelmét természetesen nem kerüli el az ábrázatom.
-Mi van veled?Lazíts már.Ez csak matek..négy éve alszunk rajta..engedd el.
Élesen beszívom a levegőt,ahogy Avery az ajkát harapva fordul az osztály,majd a tanár felé.
-Kész vagyok.
-Jó,akkor csinálja meg a..az ötödik feladatot.-mutat rá a tanárúr a tankönyvben lévő bizbazra.
-Rendben.-mosolyog eröltetetten,aztán a fejét hátrahajtva 180°-ot fordul.
Csikorogva hagy fehér vonalat a táblán,az az átkozott kréta.Mindenki a nyakát behúzva próbálja kibírni a zajt.
A lány meg sem rezzen a dobhártyát sértő nyikorgásra.
Én sem mozdulok Semmit,mert ennél nagyobb..sokkal nagyobb gondjaim vannak.
-Haver,neked..ó.-Esik le a mellettem ülő haveromnak,aki a táskájából kihalász egy poharat.-Adsz fantát?-tereli el a témát röhögve.-Persze,de van nálam sonka,kenyér és vaj.Kérsz valamit?
-Van abból a paprikás csipszből?
-Aham.-nyúlok bele környékig a táskámba,majd kiszedem belőle a termékeket.
Zac kibontja a szénsavas üdítőt,ami sziszegve jelzi,hogy nyitva van.
-Én csak vajas kenyeret kérek..meg egy pici sót a tetejére.
-Jó,megcsinálom,csak előbb magamnak.
-Ki gondolta volna.-Kortyol bele abba a cukrozott szarba.Ezért iszok csak vizet.
Buliban sem kortyolom az üdítőt.Szentségsértés az alkohollal szemben.
-Avery,most legyen az..-Tanár úr,hagyja már békén,le se ül,de már hívja vissza.-áll fel Katie magára vonva a figyelmet.
-Ki is maga?
-Az önt ne érdekelje.
-Kapsz egy egyest.
-Milyen névre?-vigyorog a húgom győztesen.
-Akkor az egész osztály kap.
-NEM!-csattan fel Avery,a földhöz vágva a krétát.
-Ne szivasson kérem!Nem tudom hányadik feladatot csinálom,de ön még mindig szopat.És hogy még beírjon egy egyest nekem azért,mert maga nem képes rám figyelni,hanem a meztelen nőket nézi telefonon.Tisztában van vele,hogy látom?-Akad ki a lány teljesen.
Halk morajlás hallatszik a teremben,utána mindenki egyénenként kezd el nevetni.
-Te és te..Kifelé a teremből.Igazolatlan.-int a tanár az ajtó felé kissé vöröslő fejjel.
-Ezer örömmel.-hánnya Katie a táskájába a cuccait,és Averyt karon ragadva kirángatja a tanteremből.
Halkan csapódik az ajtó,a hangzavarnak köszönhetően.
-Jó,akkor folytassuk az órát.
-Hagyja tanárúr..nézze tovább a pornót.-legyintek hanyagul,majd az elkészített kenyeremet a számba tömöm.
Zac a homlokát a pad peremére támasztja,és úgy bámulja a talajt.
Onnan tudom,hogy röhög,mert a háta abnormálisan emelkedik és süllyed.
Lenézek a szürke melegítőmre,amiben még mindig sátor van.
Elment az étvágyam.
Minél jobban koncentrálok arra,hogy ne Avery nyögései legyenek a fejemben,annál hangosabban válaszol az elmém..Avery hangján.
-Haver..nekem sürgősen kéne valami segítség.
-Ott van Chloe.-Erre jó nem?
-Hallod én ahoz a lányhoz nem tudok hozzáérni.Hozzá sem.
-Avery bezzeg elcsábított.
-Nem csábított el.Csak vele akarom Elfelejteni Saraht.
-Bárkivel elfelejthetnéd Saraht,ha csak magadon akarsz könnyíteni.
-Ez nem igaz.
-De az,mert testi kontaktust bárkivel létesíthetsz.
-Nem.
-De Scott.Ne legyél hülye.
Igaza van.Én nem csak szexet akarok.
Nem keverhetem bele Averyt a maffiába.Igaza van a szüleimnek.
-Chloe..szertár.-Mászok ki nyikorgó székemből,a zsebembe egy óvszert csúsztatva.
-Máris Scotty.-pattan fel a helyéről vigyorogva.
Mocskos ribanc.
Idegesen megfogom a csuklóját,és kicsit sem óvatosan magam után húzom.
Szinte tépem az ajtót kifelé menet.
Még egyszer visszanézek,és látom ahogy Zac a fejét rázza.
Ő nem arra gondolt,hogy dugjam meg Chloet.
Azzal egy pici bökkenő van,hogy a folyosón vagyunk.
Ők is itt vannak.A húgom,aki mindjárt megöl a szemével,és a leendő barátnőm akire fogadtam.
Avery csak Chloet nézi.Pillanatokon belül neki ugorna.
-Megyünk Scott?-kapaszkodik a kezembe.
-Nem.
-De az előbb azt mondtad..-Az az előbb volt Chloe,tedd túl magad rajta,és vonszold vissza a gombás picsád matekra.
-Gyűlöllek.
-A farkam azért kéne neked.
Idegesen toporzékol párat,majd emelt fővel visszamegy a terembe.
-Avery,beszélhetnénk?-Fonom össze a tekintetem az övével.
-Nem,menjél és kúrogatsd azt a rühes kurvát.
-Avery,következőleg nem kérdezem.Beszélünk?
-Nem.-fonja keresztbe a kezét.
A keresztbefont kéz a zárkózottság jele legtöbbször.
Ezzel próbálnak erődöt képezni maguk körül.
Avery nem érzi biztonságban magát.
Ez nyilvánvaló.
-Ahogy akarod,te pedig nem állíthatsz meg.-mutatok Katiere,aki csak annyit mond Averynek,hogy "Fuss!".
Nem telt sokba,mire felfogta a figyelmeztetést,és az ellenkező irányba kezdett sprintelni.Nagyon gyors.
De nálam nem.
Nagyjából az új szárny felénél járt,ami bizony zsákutca.Játék vége.
Lihegve beleüt egyet a sárgára festett falba,aztán a sétáló alakom felé fordul.
Zsebre dugott kezem nem jelent most fenyegetést.Szerinte.
Erőtlenül a falnak dől,majd a kezét feltéve rám néz.
-Nyertél.Megint.
-Nem akartam nyerni,az csak mindig jön magától.-vonom meg a vállam lazán.
-Ó,hogy bele ne halj az egódba.
-Igen..lassan túlnő engem.
-Veszem észre.
Kiveszem kezeimet a felmelegített szörméből,aztán a kelleténél közelebb lépek a lányhoz.
-Ha engednéd,hogy normálisan beszélgessünk,akkor nem kéne mindig lefogjalak Amerika.
-Ha nem akarnál velem beszélni,nem kéne lefognod.-próbál kiszabadulni a falhoz szorításból,de ezzel csak azt éri el,hogy a feje mellé könyökölök.Ütésképtelenné teszem.
-Engedj el.-sziszegi ütemesen.
Rekedtes hangja az őrületbe kerget.
Érzem,ahogy minden vér letódul a farkamba,és kezdi átvenni az irányítást.
Muszáj visszapumpálni a vöröslő folyadékot a fejembe,mert ennek nem lesz jó vége.
-Hé Scott.Ne most álmodozz.
-Pedig már az ágyban voltunk.-görbítem le az ajkaimat szomorúságot tettetve.
-És most miért fintorogsz?
-Azért,mert azt akarom,hogy ne csak a képzeletemben legyél az ágyamban.
Levegőt vesz újabb visszavágást kitalálva,de megakad félúton a torkán.
Nem tudom mit akart mondani,de nem is érdekel.
Most nem tud érdekelni,mert az ajkaink egymástól pár milliméterre vannak.
Ugyan azt a levegőt szívjuk.
Ha így folytatjuk,meg fogunk fulladni.
Megfulladunk egymás levegőjében.
-Avery..akarsz velem beszélni?-harapok rá az alsó ajkára.Puha párnái megfeszülnek,elernyednek a tettem végett.Fogaival ráharap a nyelvére utána elengedi,és közelebb hajol hozzám.
-Beszéljünk,de csak azután,hogy elmondtuk a beszámolót az igazgatónőnek.-tartja tovább ajkait az ajkaimon,és elhúzódik.
-Akkor indulás.-teszek oldalra egy lépést,majd kiengedem a fal és köztem kialakított fogságból.
Hosszan kifújja a levegőt,majd elindul a diri irodája felé.
Ez hosszú lesz.
Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3