Avery:
-Uh de elgémberedett a kezem.-mozdítom meg lassan az ujjaimat,amiben most olyan érzés van,mintha tűvel szurkálnák.Rettentő kellemetlen.
Nem is tudtam,hogy ilyen kényelmes az ágyam.Párat pislogok,mire kinyitom a szemeimet.Baromira világos ez a szoba amiben vagyok,ezért párszor meg kell hogy dörzsöljem az arcom,annak érdekében,hogy valamennyire magamhoz térjek.Nyöszörögve megfeszítem az izmaimat,és egy ásítás kíséretében felülök a kényelmes matracon.
Borzasztó fájdalom hasít a halántékomba,közvetlen azután,hogy szétnéztem a hálószobában.
Ez nem az enyém..és nem otthon vagyok.
Hol a picsában vagyok?
Jézusom!!
Meztelen vagyok…BASSZAMEG.
Egy nehéz súlyt érzek a combomon,amire nem merek ránézni.
Kérlek mindenható,vagy bárki aki ott fent van..egy túlsúlyos macska legyen a lábamon.
Lassan lepillantok az alsó végtagjaimra,amit egy takaró fed el a külvilágtól.
Ó..Te..Jó..Ég.
Hosszú,kidolgozott izmokkal telített alkar fogad.Barnás bőrén kidudorodnak az erek,én pedig a mennyországban érzem magam.
Jézusom Avery megőrültél?
Nem is ismered a fickót.
Ránézek a digitális órára,ami kereken 5:00-át mutat.Lassan kibújok a paplan alól,nagyon figyelve arra,hogy ne keltsem fel őt.Akárki is legyen az.
Visszadobom a fehér huzatot az ágyra,ennek eredményeképp,anyaszült meztelenül állok a szoba közepén.
Tehetetlenül túrok a hajamba,folyamatosan azt kántálva a fejembe,hogy:Most mit fogok csinálni?
Fel ne keljen,mert akkor sikítani fogok.
Benyitok a szobában lévő ajtókon,ami más más helyiségbe vezetett.
A pofám leszakad..saját fürdőszoba jakuzzival.Ez az egy rész nagyobb mint a mostani nappalink.
-Hülye Sznob.-nyitok be a gardróbba,aztán meglátom az összehajtogatott ruháimat.
-Van Isten az égben..köszönöm.-hajtom be magam után az ajtót,amit egy aprócska kattanás jelzett,hogy be van csukva.
Lehajolok a ruháimért,amire egy kézzel írott cetli volt rakva.
Szia Katie vagyok,az idióta Scott húga.Menj le nyugodtan a konyhába,ott leszek én is.
Ha kimész a szobából,egyből jobbra van egy lépcső.A többit meg már megtalálod.
A papírt arrébb téve,kézhez veszem a fehérneműimet,és percekig tartó szenvedés után végre magamra tudom húzni.
Nos ez a bénázás abból adódott,hogy nem tudtam becsatolni a melltartómat.
4 és fél perccel később boldogan sóhajtok egyet,miután már teljesen fedte valami a testemet.Igaz,hogy az a valami a tegnapi ruhám,de aki a kicsit nem becsüli,ne várjon nagyot.
Ismét elolvasom a lapot,amire egy rögtönzött térkép van írva.
Tehát ha kilépek ebből a szállodai szobára hasonlító helyről,akkor látni fogok jobbra egy lépcsőt.
Hosszan kifújom a levegőt,majd megint Isten segítségét kérem.
Remélem még mindig alszik.
Lopakodva kilépek a gardróbból,ami nem melesleg kurvanagy.Az is.
Lábujjhegyen elmegyek a kijáratig,és az óvatosabbnál is óvatosabban lenyomom az aranyra színezett kilincset.Mi ez..valami királyi család?
Átlépek a küszöbön,aztán lassú mozdulattal becsukom az ajtót.
Letekintek a kezemben tartott cipőre,aminek az orrán egy lábnyom éktelenkedik.
-Basszus.-emelem a szám elé a kezem.
-Basszus Basszus Basszus.
Egyhelyben toporogva pánikolok a tegnap este történtek miatt.Nem lett volna szabad beleegyeznem Amy faszságába.
-Nem az nem lehet.-pillantok le a combomra,ahol egy szívásnyom kezd bekékülni.
Pontosan emlékszem a tegnap este minden részletre.A levélből ítélve Scottnak hívják a fiút,akivel meggondolatlanságból lefeküdtem.
Betartotta a szavát,és vigyázott rám.
De akkor sem lett volna szabad alákerülnöm.
Mocskosnak érzem magam.És bűnösnek.
Lehajtott fejjel jobbra indulok,a hosszú folyosón.Ez a ház valóban világos,és gyönyörű.Ez egy tízezer csillagos hotel.
Meglátok egy lépcsőt,ami vezet még felfelé,és lefelé.
Lentre indulok először.
Üveg korláthoz nincs szívem hozzáérni,így nem lehet színpadias megjelenésem.
Behúzott nyakkal rálépek a fehér márvány járólapra,ami biztos hogy az életemnél is drágább.
Egybenyitott nappali ebédlő és konyha fogad.
Hatalmas belmagasság,földig érő ablakokkal.
-Hahó..-eresztek el egy vékony hangot,amin magam is meglepődök.
-Szia,gyere csak ide nyugodtan.-mozgatja felém a kezét egy csodaszép lány.Mondd hogy nem ő a barátnője.
-Én nagyon sajnálom,egyáltalán nem tudom,mégis mi ütött belém..egyszerűen buliztam,ahova el sem akartam menni,de egyik barátnőm elrángatott,majd ez lett a vége.-hadarom el az egész történetet egy levegővel.Iszonyúan kellemetlenül érzem magam.
-Hé..nyugi.A bátyám ilyen..senki sem tud neki ellenálni..igaz Angela?-pillant rá a mosogató asszonyra aki legyintve megfordul.
-Szemét gyerek Scott,de tiszta apja.Katie te pedig olyan vagy mind anyukád.
-Ugye nem haragszanak rám?-rágom belülről az ajkaimat.Miért ilyen kedvesek velem?
-Dehogy haragszunk..Az Scott dolga,hogy kivel fekszik le..minket a lány érdekel,hogy normális-e.-Mondja Angela könyörtelenül az igazságot.
-Te kedvesnek tűnsz..de eddig miért nem láttunk a városban?-pillant rám a lány.
-Öö..most költöztünk ide egy hete.-mosolygok zavartan,mert egyáltalán nem vagyok büszke magamra a történtek miatt.-A helyi iskolába fogok járni.-teszem hozzá nem is tudom hogy miért.
Úgy éreztem,hogy magyarázatot vártak.
-Akkor te is ott leszel az évnyitón?-húzza fel a szemöldökét Angela.
-Igen..ha jól tudom a 12.D-be fogok járni.-csavargatok egy szőke tincset a vállam alatt.
-Az nagyon jó.-bólogat a lány bizonytalanul.-Ó ne haragudj..még nem is mutatkoztam be..Katie vagyok.-nyújtja a kezét,mire én megfogom azt.
-Jó reggelt.-Sétál le egy magas deltás alkatú férfi.A nyakamat tenném kés alá,hogy ez Scott apja.
-Szia apa.-dob oda egy pogácsát Katie.
-Új lány?-hagy engem teljesen figyelmen kívül.
-Igen,és ő most kivételesen kedves.
A férfi Angelára néz,aki egy kacsintással válaszol neki.
-Nem hittem,hogy Scottnak megjött az esze..csak jó volt valamire,hogy szülinapomkor értelmet kívántam neki,és nem csajokat mint eddig.-nevet össze a lányával.
-Elnézést..kérdezhetnék egy időt?-töröm meg a nevetést,mire Katie apja mosolyogva elmondja,hogy két perc múlva hat óra.
-Te jó ég..el fogok késni.-kulcsolom össze a kezem a tarkómon,majd körülnézek.-Meg tudnák nekem mondani a taxinak a telefonszámát?
-Nem kell taxit hívni,elviszlek én.-jön le egy szintén csodaszép nő.
Ez egy modell család?Vagy nem tudom,de én is ilyen géneket akarok.
-Ne fáradjon,én tényleg megyek taxival.-rázom a fejem ellenkezve.
Hiszen nem is ismernek engem,és én sem várhatom el azt,hogy elvigyenek haza.
-Ragaszkodok hozzá,még friss a jogosítványom,és szeretném alkalmazni.-néz rá angyalian a férjére.
-Cukorbaba én esküszöm,hogy még egyszer nem adok a kezedbe slusszkulcsot.
-Ünneprontó vagy guano és bunkó.-horkan egyáltalán nem nőiesen.
-Nyugodj már meg asszony,majd akkor elviszem én.-szorítja össze a száját,a komolyság kedvéért.
-Vigyed,de ha megint csekket kapunk a gyorshajtásod miatt,akkor nem én fogom kinyírni a rendőrt.-egyezik bele a nő tettetett szigorúsággal.
Csípőre tett kezeit leengedi,majd egy vigyázz magadra csókban részesíti a férjét.
Te jó ég..Scott annyira jól csókolt.
Avery te biztos hogy valamit szívtál.Ez nem normális amit te csinálsz.Nem álmodozhatsz egy fiúról akit nem is ismersz,és csak annyit kommunikáltatok,hogy:
"-Ki ne vedd!"
"-Ne aggódj.Biztos hogy nem fogom!"
Homlokomat ráncolva visszajövök a valóságba.
-Gyere..öö hogy is hívnak?
-Avery Hale.-segítek a nevemmel kapcsolatban.
-Szóval Avery,gyere velem,hazaviszlek.-biccent az ajtó felé,én pedig követem a magas árnyékát.
-Rendben.-suttogom összekulcsolt kézzel.
●○-<♡>-○●
-Szóval merre is laksz?-mosolyog rám kedvesen a férfi.Bárcsak lenne apukám.Legalább ilyen jófej.
-Innen három utcányira jobbra.-mutatok abba az irányba.
-Elfelejtettem bemutatkozni.Én Nathaniel Weil vagyok.-ingatja a fejét,majd újra a jelzőlámpára néz.Még mindig piros.
Hangosan felbőg a motor,és az útnak a túloldalán vagyunk.Egy szempillantás alatt történt minden.
Ez gyors volt.
Pár perc alatt a házunk előtt vagyunk,és Nathaniel kiszáll a kocsiból.
Gondolom én is ugyan ezt teszem.
A férfi szétnéz,mintha keresne valamit.
-Mivel tartozom?
-Hagyd csak..úgyis mennem kell.-pattan vissza az autóba,aztán kerékcsikorgatva elhajt.
Ez fura volt.
Vállat rándítva megfordulok,és belépek az ajtón.Nem laktunk kicsi házban,de a Scottékéhoz képest,egy pajta volt.
Anya az ép nappaliban olvasott,én pedig próbáltam hangtalanul felmenni.
-Jó reggelt szívem..merre jártál?-teszi le vészjóslóan lassan a könyvet.
-Ott aludtam Amynél.-bólogatok mint egy rossz gyerek,aki éppen hazudik az anyjának.
-Rendben.Van tíz perced elkészülni az évnyitóra.-pillant rá az órájára,majd szigorúan rámnéz.-Menj.
-Igen anya.-gyűlölöm ezt az énjét.Azt amikor szigorú és kegyetlen.
Bemegyek a szobámba,ami srégen van a konyhaszigettel.
Egyszintes a házunk,de attól még nagyon tágas.
Belépek az égszínkékre festett birodalmamba,aztán egyenesen a szekrényhez megyek.
Derékig belehajolok,mire találok egy évnyitóra alkalmas darabot.
Fehér ing egy fekete ceruzaszoknyával.
Tökéletes.
Sötét balerina szipőt felveszek hozzá és minden klappolni fog.
Leveszem magamról a tegnapi ruhámat,aztán a fehérneműimet is átcserélem.
…
Kétszer gomboltam félre az ingemet.Kétszer.
Begöndörítettem a hajam alját,és kisminkeltem magam.Ez a smink egy szempillaspirálból,tusból és vörös rúzsból állt.
-Végre kész vagyok.-simítok végig az anyagon,majd teljes díszben elindulok az ajtóm felé.
Édesanyámmal egyszerre nyomjuk le a kilincset,így engedem neki,hogy ő nyissa ki.
-Gyönyörű vagy életem.Mehetünk?
Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3