Beleugranál a tűzbe,ha tudod,hogy meg fog égetni téged?
Beleszeretnél abba,aki elsőnek a te életed tette tönkre majd a számodra a legféltettebb kincsed jövőjét is?
Én beleszerettem.
Besétáltam a tűz mélyére,pedig tudtam..hogy nem marad más belőlem,csak por és hamu.
Mégis megtettem.
Egész életemben azt gondoltam létezik szép befejezés csakúgy mint az igaz szerelem, hisz ahogy a naplementét csodáltam ezt hitette el velem,én pedig elhittem a szerelmet s milyen butaság volt el hinni és reménykedni.
Aztán ő elment én pedig megtanultam. Megtanultam egy életre, hogy a szép befejezés nem is olyan szép. Bennünk nem láttam szépséget, tömény fájdalom folyójában kapott el az örvény.
Egyre csak le,le a mélybe,de én nem tudtam, nem tudok úszni.
-Leila!
-Eliott jött ki a szeretett virágos teraszomra,ha volt egy kis szabad percem én biztos,hogy itt töltöttem.
-Bryn nem tudom mit csinált,de nagyon vérzik a lába.
A csikett kinyomva feldúltan szöktem fel a székről.
-Lent vannak?
Eliot a nyomomban sebessen bólogatott,a szívem eszeveszett tempóba dübörgött mindig mikor nem tudtak viselkedni és valami butaságot sikerült tenniük.
Leérve a földszintre már tisztán láthattam a két kis tekergőt akik folyamatosan az utcán lennének.
A világosabb hajú fiú elé térdeltem,hogy jobban megnézem a kis sebet a térdén. Viszonylag pici volt,de elég mély a vérzés pedig nem akart alábbhagyni.
Felnézve a könnyektől csillogó,zöld szemekre egy megnyugtató mosolyra húzódott a szám.
Aztán a fiamra néztem akire már nem néztem ilyen szépen.
-Aiden,mit csináltatok?
Szigorú nézéssel néztem a kis törpét. Fekete haja csapzottan tapadt a fejére, apró kezeit a háta mögött rejtette el. Sötétbarna szemeit pedig olyan ártatlanul meresztette rám mint egy angyal.
-De anya én nem is csináltam semmit.
Tágra nyitotta a kezét majd vállat vont és összeszorította a rózsaszín telt ajkát.
Elég volt egyszer beleesni a kis ártatlan csapdájába onnantól kezdve mindig így reagál ha számon kérem.
- Én hibáztam Aiden anyukája! Nem figyeltem eléggé így leestem a bicikliről.
-Az élet olyan,mint a biciklizés. Ahhoz,hogy egyensúlyban maradj, előre kell haladnod. -Eliot osztotta az észt a gyerekeknek míg el láttam a sebet.
Brynt nem olyan régóta ismeri a fiam annak ellenére,hogy mi már rég ezen a környéken lakunk.
3 éve,hogy elköltözünk,ahogy Aiden megszületett első hetekben még otthon voltunk,kellett anyu segítése pár baba dologban. Például féltem legelsőnek fürdetni a tökmagot,olyan pici és törékeny volt,de szerelem volt első látásra az én fiam.
Aztán történt az,hogy a semmiből felmerült az ötlet (visszaemlékezés):
Szobám négy fala között ültem valami gagyi filmet nézve ami nem volt elég kemény ahhoz,hogy magára vonja a figyelmem. Unalmas programomat,Eliot zavarta meg.
-Te mindig ilyen szomorú vagy?
Már az ajtóban megtorpant,onnan nézte a dagadt szemeimtől elkezdve a borzos hajamtól amit fogalmam sincs mióta nem fésültem már meg, folytattva a túlméretezett pólómon, mindennap abban lézengtem az egyre nagyobb hassammal pedig már mozdulni is nehéz volt,utolsó két hétben voltunk már a kisbabámmal.
-A szomorúság nem tölünk függ.
Válaszoltam Eliotnak,nem tehettem róla. A múlt mindig ellepte gondolataim és mindig a fejem ketrecében voltam,nem voltak tiszta gondolataim a viccek is nehezek voltak.
-De a boldogság igen.
Mi döntésünk,hogy elengedjük a fájdalmat vagy sem.
Ágy szélére leülve mondta el a gondolatait ami furcsa,de most nem volt hülyeség.
-A szerelem is egy döntés?
-Minden mese véget ér és ahogy téged nézlek a ti mesétek már rég véget ért.
-Bárcsak tőlem függött volna a mese lezárulása.
Fátyolos tekintettel néztem az unalmas krémszínű falra.
-Mit tettél volna?
Szerettem volna tovább,de ő nem engedte.Sose lesz a te döntésed,hogy mikor,meddig és hogy hogyan szeretnek,hogy meddig választanak minket.
-Elutaztam volna.
Mindig tervemben volt az elutazás, többet látni,tudni mint a szokásos mindennapok.
-Miért nem teszed ezt?-Eliot kíváncsian kapta rám a fejét.
-Viccelsz velem?-apro kacajt sikerült kicsalnia belőlem,ilyet kérdezni sem lehet valami értelmes dolog főleg a jelenlegi helyzetemre nézve.
-Engedd,hogy elutazunk,Leila.
Elsőnek hülyeségnek tartottam aztán mégis bele mentem és most itt vagyunk.
-Bryn messze laksz tőlünk?
Mindkét srác elképesztően nagy eszű volt, Bryan mindig vállalta tetteit, őszinte és nagyon illedelmes volt,ahogy sikerült ki ismernem 2 hét alatt.
Az én Aidenem már csibészebb volt, forrófejű volt és makacs..jaj,de még mennyire makacs.. alig 3 éves és már most kezdek nem bírni vele volt,hogy próbált hazudni is a kis szaros mint amikor el törte a virágos cserepem,de felesleges hazudnia, anyák veszik észre a leghamarabb ha gyermekük hazudik nekik.
-Nem akarok,akkor nem tudok maradni Aiden szülinapi buliján pedig ajándékot is készítettem neki!
-De-
-Mondjuk az ajándekom otthon maradt, úgyhogy,mennyünk! Mennyünk haza együtt,jó Aiden?
Bryn miután megtárgyalta saját magával fel pattant és az ajtónál fékezve várt ránk.
Meglepődve néztünk össze Eliottal majd megvonva a vállunkat elindultunk a már két srác után.
Mondanom sem kell,hogy úgy éreztem magam mint a régi csodás beszélgetésekben alsóban mikor a két kislány beszélgetett én meg ott álltam mellettük tök bénán állva közbe ide-oda nézelődve hátha mégse tűnik majd olyan gáznak pedig..de.
-Igazából azért akartam,hogy kísérjük haza,mert úgy gondoltam nagyon fáj a lába és ne hadjuk egyedül,de most őszintén nem úgy tűnik mintha ez volna a helyzet.
A két törpe legelől ment nagyba mutogatva és úgy tűnt nagy megbeszélésben vannak.
-Egyik fiú sem kényes úgy látszik, jól megtalálták egymást,sok mindenben hasonlítanak.
Felnevetve nézet rájuk,úgy néztünk ki kívülről mint egy nagy boldog család.
- Jól jön,hogy el kísérjük. A srácok folyton együtt vannak megkell ismerkedünk mi is az ő szüleivel.
A mellettünk lévő utcában kanyarodtunk el ahová még nem is jártam.
-Szerinted örülni fog az ajándekomnak?
A fiam ma 3 élet évét töltötte,nagy rajongója a villám McQueen-ek (mekvin) így sütöttem tortát meg találtam neki egy új potkerekes biciklit ami a kis piros autóval van borítva.
-Biztosan tetszeni fog neki,szerintem jó ajándékokat vettünk neki,nem?
A válaszom a torkomra ragadt mikor az utca végére értünk. Hatalmas kapu,hatalmas ház na baszki ők gazdagok.
---------------------------------------------------------
Naa vártátok már?
Véleményeeket...❣️