❝ i miss seeing the red on your face when i made you blush ❞
3 hét telt el... 3 hete nem láttam Joshuát. Nem is hallottam róla, a nyakamat teszem rá, hogy a bátyám és Lily tartják vele a kapcsolatot. Nagyon sunnyognak. Vagy lehet, hogy titokban összejárnak. Ennek több az esélye.
Persze a munkahelyemen is feltűnt mindenkienk, hogy nem vagyok az a boldog energiabomba aki szoktam lenni. Nem mondtam el nekik, hogy miért. Bár szerintem a munkatársaim rájöttek a kicsik meg nem firtatták. Egyedül Hope nem adta fel. Újabban azzal idegesít, hogy a tolószékével addig megy a lábamra amég ki nem nyögöm, hogy ahogy ő fogalmazott: Mi nyomja a lelked. Mondjuk a tolószék gyerekbarát és biztos, puha gumikereke van. Szóval amikor Hope rámmegy a lábamra annyit érzek, mintha egy kiskutyát raknának a lábaimra. Meg mondjuk nem gondolom, hogy a lány annyira bántani akarna...
Sok sírással és csokival később Lilonak nagy nehezen sikerült kirángatnia(Milan is próbált de őt úgy tökön rúgtam, hogy azóta nem mer hozzám érni).
- Hova megyünk? - nyavalyogtam Lils mellett a kocsiban.
- Plázába - zárta rövidre.
- És őt miért hoztuk? - néztem hátra Milanra.
- Azért mert unatkozik otthon - rántott vállat Lilo a volán mögül.
- Ajj azt hittem csajos délután lesz - morogtam.
- Majd lesz az is - fújtatott Lily egyre idegesebben.
- Amúgy ti összejártok basz...
- Mi van?! - kiáltott fel Lilo.
- Mi van?! - kiáltotta Milan vele egy időben.
- Ugye milyen hülye? Többet nem hozom magammal - fordult hátra egy pillanatra Lily, hogy a bátyámra nézzen.
- Mi? Ja nem figyeltem azért vagyok mérges mert drágább lett a Fortnite - mutatta felénk a telefonját bizonyíték képpen.
- Édes Istenem - fújta ki magát a barátnőm. - Fárasztóak vagytok...
- Amúgy nem hoztam pénzt - szólalt meg hirtelen a Milan.
- Milan - kiáltotta Lils idegesen.
- Ismerős hangok - köhintett bátyám.
- TUDTAM, tudtam, hogy összejártok. Sunnyogtok itt egyfolytában - morogtam.
- Minnie, miről beszélsz? - nevetett fel kínosan Lilo. - Barátom van... - pillantott rám sokat tudóan.
- Jé, tényleg - tetettem gondolkozást. - Mióta nem beszéltél róla - dünnyögtem.
- Minnie, nem járok össze a bátyáddal - sóhajtott idegesen a barátnőm.
- Tényleg? - kérdeztük Milannal egyszerre.
- Megölöm magam - jelentette ki Lilo.
Milan nem viccelt, tényleg nem hozott magával pénzt, úgyhogy mivel ruhákat amúgy se vett volna magának, nyálcsorgatva nézte ahogy Lilyvel elfogyasztjuk az ebédünket. Persze nem vagyunk szívtelenek, adtam neki néhány dolcsit. Ő is evett egy kis ebédet, majd a munkahelyem felé vettük az irányt.
- Vigyázz magadra - puszilt meg a barátnőm, mint egy anyuka a gyermekét. Akaratlanul szöktek könnyek a szemembe amiket egy gyors köhögőroham társaságában letöröltem, nem akartam, hogy lássák, hogy elérzékenyültem.
- Te is - kacsintottam rá, mire megforgatta a szemét.
- Ohó hugi neked tényleg kell magadra vigyáznod - mutatott az ajtó felé Milan.
Oda néztem és megláttam Josh-t. Ugyanolyan lazán volt felöltözve, mint mindig és nem volt mellette a Barbie babája sem. Úgy láttam valahova nagyon siett és görcsösen szorította az öccse kezét. Biztos késében van a Barbie babájával megbeszélt közös randiről... Nem akartam vele találkozni. Egyébként se látott be az ablakon a kocsiba de a biztonság kedvéért még le is buktam és összehúztam magam az ülésen. A látványa ugyanazokat a hülye érzéseket idézte fel bennem, mint amiket akkor éreztem amikor együtt voltam vele. Kifújtam a levegőt és úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz kimegyek aztán max majd elsétűlok mellette. De ahogy feltápászkodtam már nem volt az ajtóban.
- Elment? - bukott ki belőlem. Lily és Milan egyszerre mutattak egy kocsi irányába ami bizony Josh kocsija volt, és ami már rég az úton ment.
- Ezt le késted, hugi - húzta el a száját a bátyám.
- Jobb is - motyogtam. - Ezt haza tudod vinni, nem? - mutattam a Milan mellett fekvő nagy zacskóra amiben a ruháim voltak.
- Ja, persze. De a barátnődet is szívesen haza viszem - valami valószínűleg belement a bátyám szempárába, mert az egyik szeme elkezdett rángni.
- Ja, hogyne - forgattam a szemem.
- Na, nem akarok egész nap itt állni - hívta fel magára a figyelmet Lils.
- Megyek, megyek - morogtam.
Ahogy beléptem a gyerek hangoktól nyüzsgő épületbe azonnal elfogott a boldogság. Végre újra ott lehettem ahol szerettem lenni, és azt csinálhattam amit akartam.
- Minnie!! - kiáltotta Hope miközben a tolószékben olyan gyorsan gurult hozzám, mint Villám McQueen a Verdákban.
- Hope!! - kiáltottam boldogan, ki kaptam a székéből és szorosan magamhoz öleltem.
- Olyan régen láttalak, már azt hittem sosem jössz vissza hozzám - suttogta a nyakamba.
Másodpercek alatt érzékenyültem el. Rögtön anyáék jutottak eszembe. Bárcsak kiderülne, hogy semmi bajuk csak pár évig elmenekültek a hírnév elől. De tudom, hogy ez sosem fog megtörténni.
- Minnie? Mi a baj? Miért sírsz? - kérdezősködött Hope aggódva.
- Jajj semmi bajom, csak nagyon hiányoztál - hazudtam, ekkor Joshua jutott eszembe és újra bőgni kezdtem.
- Istenem Minnie, te is hiányoztál nekem, de nem kell így sírni - nyugtatott a kicsi.
- Hallod - loholt oda hozzánk Samatha. - Mi van, mi a baj? Sírtál? - húzta fel a szemöldökét.
- Semmi bajom - ráztam meg a fejem. - Mit akartál? - érdeklődtem kedvesen.
- Ja, az most mindegy - harapdálta az alsó ajkát.
- Hát jó... - vontam össze a szemöldököm.
- Megyek, várnak már - mutatott maga mögé.
- Oké, Sammy fura vagy - jelentettem ki. - Furább, mint amúgy szoktál lenni - tettem hozzá miközben a játszószoba felé hátráltam. Samantha mutatott egy like-ot és elrohant. - Mi van ma ezzel a lánnyal? - pillantottam szórakozottan Hope-ra, aki leült rajzolni.
- Nem tudom, de jött ma az a fiú aki múltkor hozta Franklint - rajzolgatott Hope. - Szépet rajzoltam? - mutatta vigyorogva a lapot, amin egy nyuszit és talán egy teknőst sikerült be azonosítanom.
- És? - kezdtem de a lány közbe vágott.
- Mi és? Nem tetszik - ajkai sírásra görbültek.
- Jajj, nem. Nagyon szép lett - hadartam. - Azért kérdeztem, hogy és, mert kíváncsi voltam, hogy mi történt amikor Joshua itt volt - magyaráztam.
- Ja, mért nem ezzel kezdted? - dörzsölted össze apró ujjait. Felnevettem Hope pedig elkezdett mesélni. - Én se tudok sokat de azt igen, hogy ide jött, elvinni a tesóját, és valamit mondott Samanthanak ami miatt Sammy elvörösödött. És elkezdett a kezeivel magyarázni, aztán asszem Joshua megrázta a fejét, mire Sammy még jobban elvörösödött, és újra elkezdett magyarázni csak mostmár nem olyan hevesen és a kezei se mozogtak annyira - mosolyogva zárta le a mondatot. - Akarod tudni, hogy ezt, hogy jegyeztem meg? - kérdezte vigyorogva.
- Persze, kérdezni is akartam - vigyorogtam.
- Lerajzoltam - válaszolta szűkszavúan. KIterítette a lapot és (egy 6 éves gyerek képeségeihez viszonyítva), tényleg felismerhető volt egy férfi és egy női alak. Sőt még Joshua göndörkés fürtjeit is felfedeztem a rajzon.
- Huh Hope, ez nagyon jó lett - néztem elképedve a lapot.
- Ó, eszembe jutott! - kiáltotta hirtelen. - Joshua itt volt és azt hiszem azt kérdezte Sammytől, hogy idézem, figyelj - változtatta el a hangját Hope.
- A cuki kórházas csajjal szeretnék beszélni - Josh beletúrt a hajába. Samatha teljesen elvörösödött, Joshuának leesett és gyorsan mentett. - Jajj, bocs nem rólad beszélek, Minnie Mooner dolgozik ma? - Sammy olyan vörös lett, mint a frissen kicsordult vér.
- Ja öhm, nem jött még be délutánus, hamarosan biztos jön - hebegett a lány.
- Oké, megvárom beszélnem kell életem szerelmével - beszélt elszántan Josh. Franklin ért melléjük a kis mancsőrjáratos táskájával.
- Jay-Jay nagyon fáj a pocim, menjünk haza - kérte a kisfiú síros hangon.
- A büdös... Oké gyere menjünk. Samatha ugye? - kapkodott kétségbeesetten Joshua.
- I-igen... - hebegte Samatha még mindig tiszta vörösen.
- Add át Minnieboonak, hogy kerestem és írjon vissza különben megbüntettem - adta parancsba a fiú, majd elviharzott. Sammy arca olyan színben pompázott amilyen árnyalat nem is létezik.
- Te is elpirultál, tudom, hogy rossz ha valaki leszid de ennyire? - fecsegett, majd legyintett és inkább tovább rajzolt.
Élete szerelmének hívott. Te jó ég...
Kicsit megszédültem szóval jobbnak láttam ha inkább leülök a babzsákfotelbe. A kezembe vettem a telefonom és Josh nevére mentem az üzeneteknél.