"𝙃𝙖 𝙣𝙚𝙢 𝙠𝙚𝙧𝙚𝙨𝙚𝙙 𝙖 𝙢ú𝙡𝙩 𝙩𝙖𝙣𝙪𝙡𝙨á𝙜𝙖𝙞𝙩, 𝙖 𝙢ú𝙡𝙩 𝙛𝙤𝙜 𝙩é𝙜𝙚𝙙 𝙢𝙚𝙜𝙠𝙚𝙧𝙚𝙨𝙣𝙞."
Valaki a szobám ajtaján kettőt kopogott mire próbáltam eltűntetni a sírás nyomait.
-Bejöhetek?
Csendült fel az ismerős mély hang amit már évek óta nem halottam,
újra könnyezni kezdtem és bántam már ezt az egész új élet dolgot.
-Tűnj el innen!
Kiabáltam remélve, hogy újra eltűnik az életemből és a gondolataimból is.
A párnáim közé bújva halottam ahogy bejön és közelebb sétál hozzám majd megáll az ágyam mellett.
-Ne menekülj el előlem megint.
Suttogta rekedt megtört hangon és tudtam,hogy neki is nehéz újból látnia.
Leülve mellém a nagy tenyerével megsimogatta a hátam.
-Ne érj hozzám,nincs hozzá jogod.
Ültem fel és minnél távolabb próbáltam elhúzódni tőle amit a szemével végig kísért.
-Miért vagy újra itt? Miért akarod újra tönkre tenni az életem?-Keservesen szólaltam meg miközben üveges tekintettel bámultam őt.
-Tudod,ha engedted volna,hogy egyszer is megmagyarázam a történteket most lehet,hogy még mindig együtt lennénk.
Suttogta azokat a szavakat amelyikekkre nem voltam kíváncsi.
-Te most azt mondod,hogy én vagyok a hibás azért,hogy véget ért a kapcsolatunk?
Idegesen felé fordultam miközben ő össze kulcsolt kezekkel közelebb hajolt hozzám.
-Nem,de tudod hányszor utaztam haza hozzád miközben az ajtód előtt nyomorogtam, tudod te azt egyáltalán, hogy nem csak te szenvedtél itt? Hányszor hívtalak hátha felveszed és legalább egy fél másodpercig halhattom azt a hangot amiben szerelmes voltam. Te voltál a mindenem. Hibáztam elismerem,de nem abban amiben te hiszed,esélyt sem adtál nekem,nekünk.
Mondta közel hajolva majd fogta magát és kisétált az ajtón.
Keserves zokogásban törtem ki,ilyen szülinapom se volt még egyszer sem.
Anyu valószínűleg nem ismerte meg és nem is akarom elmondani neki,hogy a mostoha bátyám volt az első szerelmem akinek a csókjára még mindig emlékszem.
Össze szedve gondolataim el döntöttem,hogy ő nekem nem fogja elrontani a születésnapom,hibás volt a saját szememmel láttam ahogy felkapta és megcsókolta a volt nőjét ezért ne engem hibáztasson.
Lefelé száguldoztam anyuhoz akit a konyhában találtam meg szerencsére egyedül.
-Láttom itt is ez lesz a kedvenc helyed.
Szóltam mostmár vidáman hozzá. Ő pedig nevetve válaszolt nekem.
-És ha igen? Te annyira nem bánnád.-Talált süllyedt. Imádom a kajákat amit anyu csinál.
-Áldás a kezeidre,anyukám.-Pusziltam meg kézfejét.
-Mit akarsz, Leila? Túl gyanús vagy egyáltalán miért rohantál úgy el?
Az utóbbi kérdésre egy kicsit alább hagyott a jó kedvem,de épp azon voltam,hogy a tervem megvalósítsam ezért rögtön bele is kezdtem.
-Tudod ma van a születésnapom..-
-Persze tudom,holnap meg is ünnepeljük, rendben?
Na nem,nem akartam azzal a döggel együtt ünnepelni az csak elrontaná az egészet.
-Nem anyu,sőt arra kérlek,hogy idén ne ünnepeljük, jó?
Anyu meglepődve pislogott rám, mielőtt elkezdene értetlenkedni gyorsan belekezdtem abba ami tényleg érdekelt.
-Szóval,mondtam,hogy ma bulizni akarok menni és hát örülnék,ha elengednél. Kérlek,anyu vigyázzok majd magamra.
Próbáltam hatni rá és minnél aranyosabban nézni,de csaknem enyhült csodás arca.
-Egyedül nem mehetsz ez tény,mert nem is ismered a helyet sem,de úgy amúgy sem. Kivel szeretnél menni?
Erre ő is tudta a választ miszerint nincs senki akivel itt elmehetnék.
-Elizabeth,ha akarod velem jöhet úgyis készültem egyet kirúgni a gőzt.
Én őt rúgnám ki,mert már biztos,hogy anyu igent mondd neki,mert eszelős vigyora húzta a száját,Black pedig elégedetten nézett rám. Gyanítom azért ilyen boldog,mert úgy gondolja itt az esély arra,hogy közelebb kerüljenek a "mostoha tesók" egymáshoz.
-Ohh tényleg? De jó, akkor menny csak Leila,de kérlek Black vigyázz rá, itt még nem ismer senkit.
Mintha nem tudnék vigyázni magamra, a szememmel próbáltam üzeni Blacknek,hogy rohadjon meg minnél hamarabb amit ő csak egy gúnyos mosollyal tűrte.
-A két szemem és ő, ne aggódj. -Nézett anyura komolyan.
Mégcsak az kell,hogy egész este egy helyt legyünk biztos nem nézem végig ahogy falja ott a lányokat ez a dög.
-Hát rendben,akkor mennyetek. Kértek valamit enni? Hánykor mentek?
-8-ra.
Válaszoltuk egyszerre majd egymásra kapva a fejünket néztünk egymásra.
Régebb röhögve mondtam volna,hogy "de egyszerre mondtuk",de most inkább elfordultam anyu felé.
-Nem vagyunk éhesek anyu,de most megyünk és megbeszéljük Blackel,hogy miként lesz az este.
Nyomtam egy puszit anyu arcára majd Black meglepett fejére néztem, elkezdtem kifele húzni a konyhából.
-Figyelj,elviszel valahova majd ott hagysz és te mész tovább utadra,megegyeztünk?
Kicsit fegyegetően léptem közel hozzá hátha valami csoda folytán tényleg az lesz amit én akarok.
-Felejtsd el.
A fejemre téve a kezét félkaral eltolt magától majd gúnyos vigyorral nézet le rám ez a dög.
-Te velem ne szórakozz. Mit akarsz? Egész este idegesíteni a jelenléteddel,mert ez a terved nem fog sikerülni csak szólok.
Idegesen trappolva mentem volna el mellette,de megfogva a karom az arcomba hajolva suttogva megszólalt.
-Nem tervezem semmit csak azt,hogy elmegyünk egyet bulizni és mindketten egy buliba leszünk,mert ha elmersz szökni elmondalak Elizabethnek.
-Olyan vagy mint egy óvodás utoljára ott halottam,hogy "megmondalak anyudnak". -Vékonyitottam el a hangom ki figurázva őt.
-Soha nem beszéltem így.-Egyenesedett ki és összehúzott szemekkel bámult rám.
-Tudod mit? Te semmit nem változtál. Utállak,Black Smith
-Én is utállak,Leila. Smith.
-Csak Leila soha nem leszek Smith ahogy tervezted.
Húztam össze idegesen a szemem mostmár én is.
-Leila Smith soha ne mondd,hogy soha.
Hangosan nevetve hátat fordított.
-Ne felejts el öltözködni már 7 óra.
Kiabálta miközben haladt felfelé a lépcsőn a parfüm illatát hátra hagyva ami annyira jó volt,hogy muszáj volt bele szimatolnom a levegőben. Imádom a férfi parfümöket valahogy sokkal erősebbek mint a női.
-Ne ennyire feltűnően.-Szólt még mindig nevetve ahogy ment felfele a lépcsőn.
Ez az ember miatt biztosan idegbeteg leszek komolyan mondom.
Pipacs vörös arccal mentem felfelé a mostanra már üres lépcsőn.
A szobámban érve felkaptam az előkészített ruhákat majd a fürdőbe siettem.
Miután végeztem mindennel már csak a sminkem maradt. Szemcerúzával alul kihúztam a szemem majd csináltam egy tust vele amit kicsit el satíroztam,a szempilláim kifestettem és halvány meggy színnel kifestettem a szám. Mire elkészültem már majdnem 8 volt ezért lefelé vettem az irányt.
Anyu és Péter épp tv néztek,de mikor oda értem mindketten rám néztek.
-Gyönyörű vagy.
Nézett rám anyu és Péter egyetértően bólogatott.
-Köszönöm, lassan megyek nektek jó tvézést. Nem láttátok Blacket?
- Épp az imént ment ki mondta,hogy adjuk át,hogy igyekezz,mert itt hagy.-Mondta Péter miközben mindkettőjüknek vissza tért a figyelme a tv-re.
Megforgatva a szemem kifele indultam,hogy találkozzak a kedves exemmel.