Reggel volt, még pirkadt az égbolt és előbukott a reggeli nap fénye, amikor kinyitottam a szemem és hunyorogva megfordultam. Taylor eltünése óta nem aludtam jól,folytonos rémálmok gyötörtek. Viszont ez volt az első éjszaka, amikor nyugodt szívvel hajtottam álomra a fejem. Taylor egész éjszaka átkarolt engem és a fülembe szuszogott. Felbukkanása óta nem szeretkeztünk, de azt hiszem, hogy lesz időnk bepótolni. Megigazítottam a párnámat, majd kezemmel óvatosan megérintettem az ívelt szemöldökét. Húztam rajta egy képzeletbeli vonalat, utána a borostás arcán haladtam és megállapodtam az ajkánál. A történtekhez képest, ő egészséges és jóképű volt. Bőre selymes, makulátlan. A haja rendezett, a borostája rövid. Napcsókolta arany bőre, feszes és csak úgy áradt belőle a tesztoszteron. Annyira, de annyira hiányzott, hogy csak most jöttem rá arra: mennyire szeretem.
Taylor Litwin mindig egy olyan láncszem volt az életemben, amit a menedékemnek tartottam. Rá mindig számíthattam. Ő volt az, aki kitisztította a fejem és kihúzott a szürke hétköznapokból. Hol van az a lány, aki elmenekült a bántalmazó férje elől? Hol van a nő, aki elvetélt és egyedül volt a nagyvilágban? Ki nekem Taylor, ha nem az otthonom, a menedékem és a kedvesem?
A világ legjóképűbb férfija feküdt mellettem: rendezett haja atombiztosan kiemelte az ívelt szemöldökét és a vonzó borostáját. Szimmetrikus, magazinokra illő csábító arcán egy bőrhiba volt, az is egy seb volt. - Annyira szeretlek. Annyira, hogy azt nem tudom szavakkal elmondani - ujjammal egymás után cirógattam a napcsókolta halántékát és az arcát. - Nélküled én sem létezem. Nem vagyok, ha te nem vagy - lábadt könnybe a szemem. - Te vagy az életem. Te vagy minden gondolatom és a reményem. Annyira szeretlek, hogy az már fáj - súgtam a fülébe. Halk szavaimra hamar érkezett válasz, hiszen mosolyra húzta ajkát, majd a redőny résein beszökő napsugarak miatt maga elé helyezte a kezét. Aranybarna szeme a szerelemtől és a megnyugvástól csillogott.
- De én sokkal jobban szeretlek téged! Jobban, mint bárki mást ezen az átkozott világon - mély hangja miatt melegség járta át az egész testem. A fehér takarók és a letisztult falak között úgy éreztem magam, mintha egy darabka mennyországban lennék. Mert a mennyország nélküle nem létezik. - Nem szeretnék több éjszakát úgy eltölteni, hogy te nem vagy mellettem - kezét felemelte és mélyen a hajamba túrt. - Ez a tengerparti ház a tanúm arra, hogy ez egy új kezdet - halvány mosolyra húzta puha ajkát, ezért lehajoltam hozzá. Tekintetünk találkozott, lelkünk ölelkezett. Aztán ő volt az, aki lehúzott és megcsókolt. A meleg ajka érintése felébresztett és aláírta, hogy ez a valóság. Ez a mi valóságunk. - Ha jobban leszek, akkor minden éjszaka szeretkezni akarok veled. Azt akarom, hogy ebben az ágyban foganjon meg a kisbabánk - tenyere köré csavarta a hajam, de a kisbaba szó hallatán a szám elé tettem a kezem.
- Egy kicsit előre rohantál, nem igaz? - orromat az orrához érintettem, majd vigyorra húztam az ajkam. - Készítek reggelit!
- Maradj velem - csuklóm után nyúlt, ezért vissza fordultam. Elfogadtam és beláttam, hogy változott a történtek óta. Azóta is ott van rajta egy láthatatlan seb, ami még mindig vérzik. Ezért fogadtam meg, hogy nem sürgetem. Azt akarom, hogy minden a saját tempójában haladjon. - Szeretkezni, hm? - felhúzta a rövid pizsama alsómat, majd a meztelen fenekembe markolt. - Aztán kefélni - hozzám hajolt, édes csókot nyomott a nyakamra, nyelve a bőrömet kényeztette, ezért a fehér pólójába markoltam.
- Éhes vagy úgy látom.
- Akkor csillapítsd az étvàgyamat - kérte mélyen a szemembe nézve. Vissza emlékeztem a romantikus és erotikus pillanatokra, amiket együtt töltöttünk. Az érintéseket újra magamévà tettem, ezért megrészegülve néztem le rá, miközben a meztelen felsőtestét nedves puszikkal hintettem be. Minden lélegzete, minden mozdulása ajándék volt a számomra. A hajamba markolt, amikor a hasfalát nyaltam és lejjebb toltam az alsónadrágját.
- Annyira hiányzott már nekem ez a terület. Annyira - V alakú hasfalát csak pusziltam, majd lassan az alsónadrágjába nyúltam. Miután a férfiasságára markoltam, játszani kezdtem vele. Csábítottam, a kezemmel ingereltem, Taylor pedig hátra hajtotta a fejét. Szinte azonnal merev lett.
- És csak a tiéd. Ehhez mit szólsz? - a hangja rekedtes volt, hiszen kezemmel még mindig a farkán dolgoztam. Nagy és kemény volt, ezért letoltam róla az alsónadrágot. A testem égett a vágytól, vert a víz és őt akartam, de számomra fontos volt az is, hogy ő mire vágyott. Egy percen belül átsuhant rajta az orgazmus, a homlokára szorította kezét, feszes csípőjét enyhén megemelte. Mély hangon zihált, és a szeme csillogott.
Meztelen feküdt a fehér párnák között. Ajkam és nyelvem érintése miatt a kielégüléstől zihált és levegő után kapkodott. Alattam volt az apró, keskeny teste. Úgy tornyosultam fölé, mintha őérte mindenre készen àllnék. Ez így is volt. Pajzsként támaszkodtam rá és tartottam az egyik lábát, amit a fenekem köré kulcsolt. - Annyira vágytam rád. Nem tudom elmondani, hogy mennyire.
- Akkor mutasd meg - hasamra tette a kezét és levegő után kapkodva bólintott. Ahogy végig simított a bordáim felületén, a derekamon és a fenekemen, úgy egyre jobban meg akartam neki köszönni, hogy van nekem. A tekintetünk találkozott és nem eresztettük el egymásét. A nap szikrázóan besütött, miközben lehajoltam hozzá, hozzá illesztett magam és lassan belécsúsztam. Majdnem elvesztettem a fejem, amikor forró hüvelybe szorosan körbe ölelt és magába szippantott. Freja hangosan felnyögött és hálás sóhajjal dicsért meg. - Olyan jó benned lenni - karommal meg támaszkodtam a feje mellett, a kezét összekulcsoltam az ujjaimmal, majd lassan mozogni kezdtem. Ritmikusan pumpáltam benne, a lassú és gyengéd mozgásom közben ajkamra tapasztotta az ajkát. Nem telt el sok idő, de a szoba máris a sóhajokkal volt teli. Én csak mozogtam. Óvatosan ki és be. Élveztem, hogy van nekem és szerethettem. Mert szerettem. A világ összes kincsénért jobban. A melle ringatózott, az ágy is alig hallhatóan nyikorgott a csípő mozgásomom közben. Freja sötét haja szétterült a párnán, az arca pedig kipirosodott. A lába közé nyúltam és a nőiességét izgattam. Ezután csodálatos gyönyörben volt része.
Reggeli helyett az ágy közepén feküdtünk. Nem volt szükségünk takaróra, hiszen az intenzív szex miatt elfáradtunk és melegünk lett. Reggel hét óra is elmúlt, de minket ez nem érdekelt. - Úgy érzem, hogy szükséged volt már erre - mellkasomon pihentette a fejét, közben a hasamra végtelen jeleket ábrázolt a körmével.
- Nincs mit szégyenlem - puszit nyomtam a homlokára, miközben próbáltam elfelejteni a történteket. Azt hittem, hogy a szex majd eltereli a gondolataimat. De rájöttem arra, hogy a szürke felhők nem tűntek el rendesen. Freja meztelen látványa sem tudott visszahuzni a jelenbe, hiszen abban a faluban sok dolog történt: megsérültem, elvesztettem az emlékezetem és majdnem meghaltam. Ott abban az ágyban hittem azt, hogy ott lesz a végzetem. És a történtek óta zaklatott voltam. Egy olyan terhet cipeltem a hátamon, aminek felfogásához időre volt szükségem. Meg is halhattam volna. De nem haltam meg. - Hogy viselted? - tereltem el a gondolataimat. - A távollétemet - suttogtam a füléhez. Freja tovább simogatta a hasam, de a kérdésem hallatán, hirtelen megállt a keze. Feszült sóhaj hagyta el az ajkát, innen tudtam, hogy a válasz nem lesz rózsás.
- Sokat szenvedtem és sírtam. Próbáltam magamban tartani a lelket és csak a jó dolgokra gondolni. Viszont az alatt a két hét alatt megváltozott bennem valami. Rettegtem a gondolattól is, hogy te esetleg... - körmét a bőrömben furta, ezért csak puszit nyomtam a homlokára. - Owen mellettem volt, de rajta is láttam, hogy nehezen tartja magát. Emlékszem, hogy sokszor megfélemlített az arca. Olyan arcot vágott, mintha már eldőlt volna. Pedig nem... - puszika nyomott a halántékomra, majd combját a férfiasságomra csúsztatta. - Nekem te jelented a családot. És persze Addison!
- Te jó ég! A lányom! Hát nekem van egy lányom - homlokomra simítottam a kezem és fájdalmasan lehunytam a szemem. Teljesen megfeledkeztem róla. Szörnyű apa vagyok? Az nem kifejezés! - Ma el kell mennem hozzá!
- Először inkább szedd rendbe magad. Még nem vagy jól, Taylor. Ha feldultan és sebhelyekkel mész el hozzá, akkor nagyon meg fog ijedni. Neki nem esik bántódása, jó kezekben van.
- Jó ezt hallani. Igazán jó! Elmegyek zuhanyozni. Velem tartasz? - felültem az ágyon, majd a kezemet nyújtottam felé.
Délután Owennel beszéltem telefonon. Nem léptem ki közvetlen a teraszra. Jelen pillanatban csak messziről akartam látni a tengert, valamiért nem kívántam. A szúnyoghálós ajtónál ácsorogtam, miközben hosszasan kifújta magát. - Haver. A kurva életbe! Eszméletlenül jó hallani a hangod - zihálta. - Hogy érzed magad?
- A történtekhez képest jól. Bár...- hátra fordultam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy Freja nincs a közelben. - Engem valami nagyon aggaszt. És ezt Freja is észrevette - lesütöttem a szemem, hiszen nem tudtam, hogy fogalmazhatnám meg. Owen a torkát köszörülte.
- Mármint? Aggaszt valami, de mi?
Szorosan lehunytam a szemem és próbáltam a jelenre, és nem a fulladásra koncentrálni. A mellkasomon egyre nehezebb lett. Szinte éreztem, hogy alig kapok levegőt. A látásom elhomályosult, és zihálni kezdtem. Rosszullét, pánik, félelem a merüléstől, és az emlékek. Ezek mind nem jó bajtársak. - Hahó?! Minden oké?
- Mi van, ha ő sem halt meg? - úgy suttogtam, hogy csak Owen hallja. Nem bocsátanám meg magamnak, ha Freja meghallaná azt, amire sajnos nagy esély van. - Mi van, ha az elrablója még életben van?
- Akkor ez azt jelentené, hogy még nincs vége - mondta komoran, majd gyorsan hozzátette. - De ne félj! Biztos vagyok abban, hogy a tenger mélyén rohad. Olyan dagadt volt, hogy azonnal elnyelte a mélység!
Owen hangja és hozzáállása kicsit megnyugtatott, de akkor sem tudtam leplezni, hogy ez volt a következő félelmem. Fizikailag még nem éreztem magam erősnek, hogy esetleg megvédjem Frejat. Erősödnöm kell, és pihennem. - Nézhetnénk egy filmet a tévében - Freja hangja húzott vissza a valóságba, ezért minden gondolatom tova szált. Hirtelen megint ott találtam magam, a gyönyörű párom társaságában.
- Én benne vagyok. Fizikailag egyébként is egy nulla vagyok - a film kezdete előtt lefeküdtem a kanapéra, de a rezgő telefonom szakította félbe a film elejét. - Az előbb Owennel beszéltem. Nem kérdeztem a munka felől. Biztos erről szeretne beszélni - megvártam amíg Freja felemeli fejét az ölemből, majd telefonnal a kezembe az ajtó felé sétáltam. Oda sem nézve felvettem és elmosolyodtam. - Látom, öt percet nem bírsz ki nélkülem. Ennyire hiányzik a társad?
- Ennyire Mr. Litwin, ennyire. Annyira, hogy szívesen eresztenék golyót a fejébe azért, mert elvette a tulajdonomat - elkerekedett szemekkel Freja felé fordultam. Ő csak ült a kanapén és mosolygott. Elképzelni sem tudta, hogy kivel beszéltem jelen pillanatban.
- Mit akar?
Hosszú hallgatás, hosszú szünet, majd érkezett egy rövid válsz:
- Bosszút!
És letette a telefont.