Viszonylag korán ébren voltunk, ezért reggel öt óra után lefőztük a kávét, majd tálcával együtt visszamentünk a szobámba. Szerettünk volna még egy kis időt együtt tölteni, hiszen Taylor ma vissza megy a munkába, és ha ő bele veti magát az ügy felgöngyölítésébe, akkor ritkábban találkozunk. Egymás mellett ültünk, közben a kávét kortyoltuk. A forró ital nyugtató volt. Mintha a koffein lenne az egyetlen szenvedélyem, mintha a kávé tartana életben. Pedig ez már megváltozott. Taylor fontossá vált a számomra. Az első közös éjszaka után úgy éreztem, hogy a lelkünk is megnyílt egymás előtt. A korai szexnek néha vannak hátrányai, de előnyei is. Minket például közel hozott egymáshoz. Mind lelkileg, mind testileg jobban vonzódtunk a másikhoz. Éreztem, hogy minden fal ledőlt köztünk, ezért minden kommunikáció, minden érintés és pillantás is ösztönből jött.
Én törökülésben ültem, miközben a csésze arany színű fogantyúját piszkáltam, és Taylor felé néztem, aki már ezerrel böngészte a kezében található, szürke IPad-et. - Megkérdezhetem, hogy most milyen ügyön dolgoztok? - kicsit közelebb hajoltam hozzá, játékosan a vállára támaszkodtam, de ő azonnal lezárta a táblatgépet. - Szóval nem - ültem vissza a fenekemre. Taylor vigyorogva felém fordult, majd csészéjét a arany színű tálcára helyezte.
- Nem szeretnélek megijeszteni ilyen dolgokkal - ívelt szemöldökét ráncba húzta, innen tudtam, hogy komolyan beszél. Ha tudná, hogy milyen életem volt! Ha tudná, hogy mit éltem át nap mint nap. Volt amikor egy hétre a szobába zárt a pszichopata férjem és csak azért nyitotta ki, hogy jól megdugjon. Egy ócska rongynak éreztem magam. Egy szemét darabnak, amit minden használat után eldobnak. A hónapok és az évek bekeményítettek. A menekülésem napján pont ezért vertem fejbe azt a marhát. Mert túlságosan régóta terveztem, hogy megszököm. És nem féltem megvédeni magam. Bírtam az ütést, de hála az égnek, hogy minden véget ért. Taylor talán illetélne? Elítélne, ha megtudná azt, hogy milyen életem volt? Hogy kihasználtak, vertek és bántottak? Minden bizonnyal látta, hogy elgondolkodtam, hiszen sóhajtva megszólalt. - Az egész majdnem egy hónapja kezdődött. Szóval igen, túl régóta dolgozunk az ügyön - hátra túrta haját, közben felsóhajtott. - Az a lényeg, hogy egy öngyilkos nővel kezdődött a dolog. Utána több öngyilkosság, vagy gyilkosság is történt. Három darab nő halt meg, akiket összekötött valami. Ez egy nagyon értékes, különleges karlánc volt - pillantott a szemembe, mire a szemöldököm felszaladt. - Szerintem a karlánccal jelölték meg őket.
- Úgy érted, hogy mind a három nő, ugyanazt a karláncot viselte? Egyformák voltak? - suttogtam, ő pedig határozottan bólintott.
- Kiderült, hogy ebből a karláncból összesen tizenkettő van. El is jutottunk az ékszerészhez, aki elvezetett az érintet fickóhoz, aki megbízta őt az ékszerek készítésével. De a fickót elvesztettük - vágta rá. - Elmenekült, miután meglőtt - simította meg a combját. - Nem kispályás. Alá becsültem. Az egész ügyet alá becsültem.
- Arra számítasz, hogy a maradék kilenc nő is meg fog halni? - suttogtam, közben végigfutott rajtam a borzongás. Taylor megrántotta a vállát.
- A halottkém jelentése szerint mind a három nőben az a közös, hogy öngyilkosok lettek - ekkor oldalra pillantottam, hiszen volt ízlésem és tudásom az ilyen ügyekhez. A pszichopata férjemtől rengeteg dolgot el lestem és tanultam.
- Az nem lehet - suttogtam, mire szemöldökét ráncolta. - Mi van, ha csak úgy tűnt, mintha öngyilkosok lettek volna? Egyszerűbb, hiszen akkor senki nem gyanakszik senkire.
- Úgy gondolod, hogy a nőket valaki megölte, de úgy, hogy az úgy tűnjön, mintha magukat csonkították volna meg? - csóválta a fejét, mire határozottan bólintottam. - Nem tudtam, hogy ilyen okos vagy... - suttogta csodálattal. Volt kitől tanulnom - gondoltam magamban.
- Mindegy, ez csak egy ötlet volt - piszkáltam a hajam, mire bólintott.
- Egy nagyon jó ötlet! Kösz, édesem - puszit nyomott az arcomra, majd kilépett a szobából. Én csak pislogás nélkül néztem utána, hiszen ez a dolog nagyon komolynak tűnt. Megértettem, hogy Taylor ki van akadva, hiszen ez a dolog összetettnek tűnik, de mégsem az. Számtalan kérdés merül fel az emberben. Valóban egy minimális ízelítőt kaptam Taylor ügyéből, de pár dologra azonnal kapcsolt az agyam: Ha ennek a három nőnek, egyforma karkötője volt, és mindhárom meghalt, akkor ez az jelenti, hogy valaki van a dolog mögött, aki a halálukat akarta. És ha valaki, valakinek a halálát akarja, akkor az azt jelenti, hogy számára értéktelen. Talán lesz olyan nő, akinek szintén van karkötője, de nem fog meghalni? Azért, mert a halott nőkkel ellentétben, ő túlságosan értékes ahhoz, hogy meghaljon?
- Kibaszottul jó hírünk van! - szinte lassított felvételben láttam, hogy Owen egyenesen rám ugrik, majd derekam köré kulcsolja a lábát. A világos, asztalokkal és monitorokkal felszerelt irodában mindenki fütyült és tapsolt. Én csak vörös arccal ellöktem magamtól, majd megindultam, Mrs. csini popsi felé. Talán le kéne szoknom erről a megnevezésről. Ha otthon véletlen elszólom magam, akkor Freja képes kérdőre vonni, hogy ki az a csini popsi. Na mindegy. Megálltam Jennifer mellett, majd véletlen (esküszöm, hogy véletlen), de a mellére szegeztem a tekintetem. Szent ég! Igaza volt Owennek. Akkora mint egy lufi. Szemüveget kéne viselnem, különben félő, hogy a gombok a szemembe pattannak.
- Jól hallottam, hogy valaki azt mondta, hogy végre elkapjuk a szarházit? - keresztbe fontam a kezem, miközben a velünk szemben található, fehér falra rögzített monitoron megjelent Arturo arca, majd a mellette található képernyőn a luxus háza. - Igen! - szorítottam ökölbe a kezem. - Hogyan találtátok meg?
- Huszonnégy óra tanakodás és három liter kávénak köszönhetően - veregette meg a vállam Owen. Végre eljött az idő, hogy mindenkinek elmondjam a fejemben lapuló tervet. - Jennifernek mondtam, hogy neked van egy terved - mondta Owen, mire Jennifer végignézett rajtam. A szőke hajú nő, hullámosítva hordta a haját. Feltöltött ajkát, rózsaszín rúzzsal emelte ki. Szürke ing feszült rajta, illetve fekete elegáns nadrágot és lapos talpú cipőt viselt.
- Jól néz ki, Mr. Litwin - bólintott határozottan. - Nyitott vagyok az elméletére - csípőre helyezte a kezét, de ekkor az ing belátás adott a rózsaszín melltartójába.
- Hát azt látom, hogy nagyon nyitott rá - böktem ki, mire Owen a vállamat lökte. - Khm - köszörültem a torkomat. - Éjjelente, amikor nem tudtam aludni, megkerestem Arturo Facebook adatlapját és próbáltam pár információt találni - kezemben található tablet gép rögzítette a képet, ezért a nagy monitoron mindenki nézte, hogy jelenleg Arturo adatlapját keresem. - Önök is látják, hogy viszonylag kevés információt adott meg magáról.
- Jó szar profilképe van - röhögött az egyik munkatársam, mire felé fordultam.
- Átveszed a munkám, baszki? - tartottam felé a kezem.
- Nincs az a pénz - a monitor mögé bújt, ezért én is folytathattam a munkámat. Sokan figyeltek, ezért összeszedtem magam.
- Viszont voltam olyan okos, hogy megnéztem azokat a dolgokat amiket kedvel. Itt van a rock zene, a horror filmek, mozi és ezt nézzék! - egy gyors mozdulattal rányomtam arra az étteremre, amit Arturo hűségesen szeretett. Mindenki pislogás nélkül nézett rám, hiszen nem értették, hogy egy étterem miben fog segíteni nekünk. - Amikor ide fele jöttem, bementem az étterembe és megkérdeztem, hogy Arturo milyen napokon szokott tőlük rendelni. Azt mondták, hogy minden pénteken és vasárnap - vontam fel a szemöldököm, mire owen csatlakozott.
- Futár szokta kivinni a kajáját? - kérdezte, mire vigyorogva bólintottam, Jennifer pedig összecsapta a kezét.
- Ezaz! Megvan! Így fogjuk elkapni a rohadékot! - szorította ökölbe a kezét, majd a telefonjához nyúlt, hogy leadja a megbeszélteket és engedélyt kérjen. - Maguk már tudják a dolgukat - csípőjét riszálva elsétált, ezért Owen szemébe néztem.
- Én fogok beöltözni futárnak. És így fogjuk elkapni. A házában sebezhető lesz. Hidd el - veregettem meg a vállát, mire Owen hozzátette.
- Végre elkapjuk a rohadékot. Már csak az étteremmel kell beszélni - veregette meg a vállam, mire gyorsan megfordultam és egyenesen a hűtőház felé sétáltam. Freja észrevétele nem hagyott nyugodni, ezért az alagsorban belöktem magam előtt a szürke, fém ajtót, majd beléptem a hűtő házba. A hirtelen érkezésem miatt a szokásos földgömb a padlóra gurult. A halottkém fel sem nézett, úgy szólított meg.
- A minden lében kanál, Taylor Litwin!
Próbáltam nem rá figyelni, ezért azonnal mellé léptem. A fa törzséhez láncolt, halott nő testét elemezte, illetve csipesszel vizsgálta. A megkeményedett, elszinesedett bőrt lehúzta, majd kicsi darabokat mikroszkóp alá tett. A mikroszkóp pici üvegét enyhén megmozgatta, miközben megvilágította a rajta található bőrdarabot. A nő holttestét néztem. Ez elég bizarr. A hányinger kerülgetett, ezért a halottkém felé pillantottam. - Valami?
- Már említettem, hogy ha találok is valamit, akkor nem neked kell jelente... - ekkor félbe hagyta, majd erősen gondolkozva elhajolt és levette a szemüvegét. A szemüveget a fém asztalra csapta, ahogy a fejét csóválta. - Erre nem gondoltam volna - vágta rá.
- Mit?
- Hagyjál! Most hagyjál! - fekete haját ide-oda lóbálta, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy egyenesen a szürke hűtőkhöz lép, majd megkeresi a kettő elhunyt nő ládáját és fogantyújánál kihúzza őket. A fém asztalon heverő holttestekről lehúzta a fehér lepedőt, majd szikével kicsi bőr darabot vágott le belőlük. Uramatyám! Nem is értem, hogy ez a nő gyomra ezt, hogy bírja. Miután a másik két bőrdarabot is megvizsgálta, bólogatva elhajolt. - Sejtettem - súgta csillogó szemekkel.
- Ne már! Tudnom kell! - böktem ki, mire felém fordult a száznyolcvan centi méretével, majd rávágta.
- Ondó! - bökött a mikroszkóp felé. - Ondó sejteket találtam az elhunyt nők bőrén - mondta mire, kizökkentem.
- Mármint spermát?
- Az nem ugyanaz, idióta?! - vágta rá, majd hozzátette. - És az is kiderült, hogy ez a három nő nem öngyilkos lett, hanem megölték őket - vonta fel a szemöldökét, mire rájöttem arra, hogy Freja elmélete jogos volt. - A gyilkosok úgy tettek, hogy úgy tűnjön, mintha öngyilkosok lettek volna. Viszont van itt még valami! Az első nőt megerőszakolták. Ahogy a másodikat és a harmadikat is - mondta, mire hátra túrtam a hajam.
- Azok a férfiak ölték meg, akik megerőszakolták őket?
- Miből gondolod, hogy többen voltak? - suttogta, de erre én sem tudtam választ adni. Kezd nagyon rossz érzésem lenni. Minél hamarabb az ügy végére kell érnünk.