Klaus szemszöge
Hivattam egy Boszorkányt is aki kikereste, hogy ki is a lélek akit anyám alkotott..meg fogom ölni!
Azt mondják a banyák, hogy bele szeretett a lelkembe az a Javix. Ha megtalálom, megölöm ezzel megszakítva ezt a gyermeteg Elmebajt aminek a részese lettem.
-A téren van..-azzal mentem is a banya után a térre.-Ott táncol..-bökött orrával Rebekah és...Tara?
-Barna haj.-felelte a nő. Biztossan nem! Tara nem lehet a Javix!
Ekkor megláttam, hogy lehajol a földhöz és egy banya mosolyogva figyelte.
Tara szemszöge
Táncoltunk, de aztán felém szaladt egy kislány. Senki sem látta...tudtam, hogy ő...ő sajnos halott.
-Szia..-hajoltam le elé.
-Az angyal vagy?-kérdezte, mire bólintva felé nyújtottam a kezem. A gyerekeknek ez megnyugvást jelent, nekem pedig az, hogy megnyugodnak, megnyugvás.-Nem fog fájni?-aggódott mire megráztam a fejem, s a kezem megfogva ő el is tűnt. Nem fáj nekik! Egyre nehezebb ezt tennem, hiszen valljuk be, nő vagyok aki imádja a gyerekeket. És..
-A JAVIX!-hangzott fel egy másik boszorkány lehajolva elém, de én csak voltam. Miért hajolt le?! Tiszteletet tesz?! Minek??
-Ezt kérem ne.-emeltem fel.-Csak Tamara.-mondtam halkan, majd megláttam Klaus-t. Nem tudom mi van. Lehet hogy csak azért, hogy csak azért szerettük meg egymást, mert a lelkem bele kapcsolódott és az övé is érezte...fogalmam sincs mi van most, de Szeretem. Ez tény.
Néztem őt, majd megindultunk egymás felé. Ő dühös volt amit nem tudtam mire vélni, de mikor elkapta a csuklóm és egy fura üres, kihalt lakásban vitt majd a falnak nyomott, egyből tudtam mi a helyzet.
-Miért nem mondtad el?-sziszegte engem folytva, mire rettenetessen megilyedtem, de nem mertem bántani.
-Most tudtam meg..-fuldoklottam, mikor elengedett én pedig vettem egy hatalmas levegőt. Ez az egész úgy mérgező, ahogy van. A földön voltam a levegővételemet próbáltam szabályozni remélve, hogy hamar vége lesz ennek az Elmebajnak.
-MIÉRT PONT TE?!-üvöltött rám én pedig megilyedtem így kicsordult egy könnycsepp.-FELELJ!-ráncigált fel karomnál fogva, majd a falnak lökött és szorossan elém állt. Orrunk hegye össze ért, levegővételét éreztem a nyakamon és rettegtem, de aztán lenézett a számra. Akaratlanul tettem meg ugyan ezt a mozdulatát.
Nem szólaltam meg, de pár perc múlva hangom megjött.
-Mi lenne ha most azt tennéd amit szeretnél?-kérdeztem suttogva. Megölne?! Megcsókolna?!
-Hatalmas bajban lennék...-lehellte ajkaimra max 1 centi távolságra, attól mire vállat vontam.
-Tedd meg, válalom.-feleltem és csak reménykedtem, hogy megcsókol és nem szúr át rajtam valamit.
Ekkor Nick kezei a csípőmre siklottak, az én kezeim pedig a nyaka köré. Pillangóim már akkor repdestek, mikor olyan közel állt hozzám na, de ezek után..
-Te mondtad.-Csókolt meg ami mézédes volt, puha és birtokló. Ahogy elváltunk egymástól, elmosolyodtam azzal felkapott az ölébe vámpír sebességgel a falnak tolt miközben vadul faltuk egymás ajkait.
Szeretem őt, bárminél/bárkinél jobban! Mégha idegbeteg is.
Lekerült a felsője, mire megvillant egy tetoválás...egy toll volt melyből madarak repülnek ki. Nem volt túl kidolgozott a felsőteste...pont jó volt, ahogy egész idáig.
Érintése helye a testem minden porcikáját lángra lobbantotta, és aligha tudtam tisztán gondolkozni abban a percben, mikor lekerült rólam a póló. Végig mért aztán ismét nekem esett.
Csak ő volt és én...mint tánc közben!
Minden leszűkült kettőnkre és gyakorlatilag, már csak azt vettem észre, hogy össze törtünk egy szekrényt.
-Jól vagy?-suttogta a falnak tolva, ahol az elöbb a szekrény volt.
-Soha jobban..-vettem át a gyeplőt ami neki eléggé tetszhetett hisz felmordult.
Aztán arra eszméltem fel, hogy a mellkasán fekszem egy fura ágyban egy fura lepellel magunkon.
Kezem a hasfalán volt s az ő egyik keze a fejem alatt volt, és úgy karolt. Felnéztem Klaus-ra aki lenézve rám elmosolyodott. Akaratlanul mosolyogtam vissza közelebb bújva hozzá.
Klaus szemszöge
Mikor a falnak nyomtam, olyan dühvel tettem ezt, hogy a nyakán lévő kezem szorítása alatt fuldoklott. Ő mégsem támadott rám.
-Most tudtam meg..-fulldoklott.
-MIÉRT PONT TE?!-órdítottam dühömben, elengedve a nyakát így a földre hullt. Ekkor a szeméből egy könnycsepp szántott elő-FELELJ!-nem akartam elgyengülni, így felrángattam a földről.
A falnak löktem és szorossan elé álltam. Labujjhegyen állt a fal mentén, és szaporán vette a levegőt. Ahogy tágult a tüdelye azt éreztem, ahogyan a mellkasomhoz ért. Orrunk hegye össze ért, és azt akartam amit a bálon.
Megcsókolni őt!
Lenéztem cseresznyeszínű ajkaira melyről lekopott a rúzs már s amikor a szemeibe nézve láttam meg, hogy ő ugyan ezt tette.
-Mi lenne-hallottam meg vonzóan halk hangját, ami hallatára minden porcikám megfeszült.-Most azt tennéd amit szeretnél?-kérdezte, mintha kihívna.
Hogy mi lenne?!
-Hatalmas bajban lennék..-suttogtam, mire ismét lenéztem az aikaira.
-Tedd meg, vállalom!-felelte. Láttam benn a félelmet, de a vágyat is én pedig nem bírtam magam türtőztetni.
-Te mondtad.-csókoltam meg, ami életem legjobb döntése volt
Mosmeg itt fekszik a mellkasomon egy ágyon, egy paplan alatt.
Tara szemszöge
-Mennem kell.-állt fel,majd elkezdett felöltözni.-Szólok Rebekah-nak, hogy keressen meg.-azzal elhúzta a csíkot. Csalódott voltam és szomorú. Úgy éreztem, hogy csak erre kellettem neki.
-Ki hitte volna..-mondtam halkan, majd elkezdtem vissza venni minden rongyom.
Mikor kimentem a házból engem kezdett nézni..Marcell. Ő kergetett álmomban!
Elfordultam tőle, majd megindultam egy random irányba. Ekkor megláttam Rebekah-t. Oda siettem mellé..
-Na végre, hogy meg vagy. Merre jártál?-akadt ki Rebekah, mire vállat vontam hanyagul.
-A lényeg, hogy találkoztam Klaus-al.-feleltem megindulva mellette valamerre, amerre ő ment.
-Igen azt láttam. Elrángatott.-forgatta meg a szemeit, mire rá néztem. A szemeibe néztem ő pedig lesokkolt.-Lefeküdtél vele megint?-kérdezte én, pedig lehunyt szemekkel vettem egy mély levegőt. Lehet, hogy hiba volt...de kell nekem. Mint az oxigén.-Te megőrültél.-nevetett fel, mire csak vállat vontam, de ekkor egy hatalmas házhoz érünk, ahol egy M betű volt. A Mikaelson címer volt a falon és Klaus hőbörgése felrázta a házat. Rettenetessen dühös lehetett, de persze én idióta, hülye bementem.
-Remek-fordult felém a falnak csapva a poharát-Egy napos kalandom kelléke is megérkezett.-nekem itt volt végem.
Klaus szemszöge
Rettenetessen dühös voltam, mikor Tara bejött. Elvesztettem a fejem.
-Remek-vágtam egy poharat a falhoz-Egy napos kalandom kelléke is megérkezett.-ekkor láttam, hogy mit tettem. Rájöttem, hogy kivel is beszélek, s arra is, hogy nem gondolkozok mielört beszélni kezdet. Lesápadt s láttam azonnal ahogyan össze törik, mlst veszítettem el, és helyettem megyneri a Salvatore.
Tara szemszöge
-Tara..-suttogta, mire elnevettem magam fájdalmamban.
-Azt hiszed..-léptem közelebb-Hogy bánhatsz így velem?-álltam a sarkamra ami neki láttam, hogy megbánta. Ez nekem nem elég!
-Én..-kezdte de rá förmedtem.
-EZERSZER JÁRTAM MEG A HALÁL ÚRJÁT ÉS Több milliószor tapostak a porba-vettem halkabbra a hangom.-De te-nevettem fájdalmamban-A föld magjáig löktél.-mondtam halkan.
-Tara..-fogta meg Rebekah a vállam.
-Ha nem hoztál volna ide...valószínűleg most nem lenne ez.-mondtam ridegen majd a kocsihoz sétáltam, beültem és hazáig az összes lovat felmozgatva az autómban haladtam.
[...]
Mikor hazaértem szégyenemben elsüllyedtem volna.
Elfeküdtem és csak zokogtam megállás nélkül.
Órák után persze abba hagytam, de az ágyból nem keltem ki.
Minden erőm, motivációm odaveszett így másnap sem keltem fel.
Aztán Vasárnap sem keltem ki az ágyból.
[VASÁRNAP]
-Jól vagy?-Jött be anya, mire elnevettem magam a plafont nézve.
Ezt sosem hallottam még.
-Persze.-feleltem, mire bizonytalanul belépett. Ekkor kezdtem el hallani az ütőerének ütemes dobbanását. Jó volt hallgatni, de nem kellett.
-Nem hiszem..-jött közelebb, mire rá néztem.
-Minden oké..-suttogtam, mikor bejött Demon.
-Bántott.-állapította meg, mire elmosolyodtam.-Rohadék..-suttogta.
-Anya...ki mennél?-anyának nem kellett több, kirohant, amin elmosolyodtam.
-Gyere..-suttogta leülve az ágyamra, mire elé álltam, ő pedig az ölébe ültetett. Fzrcsa volt, de elengedtem már Klaust.-Minden rendben lesz.-simította kezét ah arcomra, mire aprót bólintottam, de már orrunk hegye összeért.
-Hibázunk Damon..-mondtam halkan.
-Nekem belefér...naés neked?-nézett rám, mire nem feleltem.-Ez több mint a múltkor.-mosolygott megcsókolva, amint hihetetlen, de viszonoztam neki.
Nem tudom miért, de magamhoz vontam, ő pedig kezeit a csípőmre vezették és felállított. A függönyöket behúzta, és szétgombolta az inget magán...azonnal közelebb léptem hozzá, s kezem mellkasára tettem. Ő leült ismét, én pedig az ölébe ültem, megragadta a fenekem, és belemarkolt, mire felnyögtem, de ez nem volt elég...akkor nem.
Levette rólam a felsőt, majd a melltartót és közelebb rántott, éreztem, hogy kíván engem, hiszen ott ültem, ahol nem gondoltam volna, hogy fogok. Melleimre vezette a kezét, én pedig letéptem róla az inget. Levette rólam a nadrágot, az alsóneműm, én pedig róla.
Elfeküdt, és én férfiasságára ülve kezdtem mozogni.
Hibáztunk aznap, mind a ketten.
A mellkasán feküdtem, és gondolkoztam, ahogy ő is.
-Hiba volt..-mondta halkan Damon-De a Legjobb.-nézett le rám, mire felnézve rá megcsókoltam.
-Nagy hiba..-mondtam halkan, de ekkor isnét magához vont.
[HÉTFŐ]
-Ez teljessen normális kérdés.-nevetett anya.-Melyikkel feküdtél le.
-Anya ez bonyolult.-morogtam.
-Ugyan miért?-nevetett, de ekkor..
-TAMARA!-rohant be Damon, majd végig mért-Most kimész és csinálsz egy kávét!-igézte meg az anyám, mire az elismételte és kiment.-Kellesz, A New Orleansi vámpír pasid utódjai rá mentek a városunkra.
-Marcell?-akadtam ki.
-Fekete bőr,vámpír kibaszott erős.-jelent meg Jeremy.
-Adj öt percet.-azzal kicsuktam őket. Akkor itt van a Boszorkány is akit felkeltett...és valószínűleg vannak még vámpírok.
De nem én kellek ide...hanem az érzelemmentes énem. Ki kapcsolom! Aztán vissza, ahogy lesz rá erőm!
Lehunytam a szemeim, majd elképzeltem egy villany kapcsolót. Fel volt kapcsolva. Boldogság és fény uralta a lámpát, de mikor lekapcsoltam a fény helyét sötétség vette át.
-Írtsuk ki őket..-mondtam ridegen a szekrényemhez lépve.
Felkaptam egy fekete farmert egy ugyan olyan felsővel aminek hosszú volt az ujja, melleimnél fűzős volt s alakomra tapadt. A hajam össze fogtam majd felvettem a magassarkú csizmám illetve a dzsekim és megittam négy tasak vért, de utána még éhes voltam. Majd belőlük is falatozunk. Vörös rúzs került ajkaimra és szemeim feketével húztam ki.
Kiléptem, mire Damon végig mért.
-Jól nézel ki.-bókolt, mire rá néztem.
-Hol vannak?-kérdeztem ridegen, mire megragadta a kezem és vámpír sebességgel húzott maga után. Ekkor megálltunk. A mi vonalunkban álltak a Mikaelsonok illetve Elena, Carolain, Bonnie és a Salvatore tesók, akik persze mind nagyot néztek a kinézetemen. Este volt már. A telehold fénye világított ránk és a csillagok mosolya csillogott a hatalmas fekete égen. Tökéletes lenne arra, hogy megöljek pár embert.
De majd vissza kell kapcsolódnom, az undorító érzelmes énemhez mihamarabb.
Velem szemben Marcell és Davina illetve egy csomó vámpír és szagra pár korcs farkas is. Szemétláda kis kutyák.
-Tudjátok ez milyen?-nevettem fel közeledve feléjük-mint a gyengék sora.-mosolyogtam.
-Mondja az aki szipolyozott.-nevetett Davina, mire széttártam a kezeim, ekkor megérkezett az öcsém, és a saját kis falkája.
-ÉN VAGYOK A LEGHATALMASABB BOSZORKÁNY A VILÁGON!-nevettem fel mikor felém rohant egy farkasuk, de én egyszerűen kezdtem el felé futni, majd tigris bukfencben mentem át a hátán és a farkát megfogva csaptam a kemény betonra, majd rá tipostam a mellkasára ezzel betörve bordáit és kitéptem egy hirtelen előrehajlással a szívét.-És éhes is vagyok..-nyaltam végig a vérző szívet mire pár farkas meghátrált.
-Bosszút állunk érte.-vicsorgott Marcell mire elnevettem magam.
-Te tényleg nem érted igaz?-mosolyogtam-Akkor demonstrálom.-mosolyogtam felemelve a hulla farkast a levegőbe oda sem nézve.-Gyakorlatilag az erőm akkora, hogy akár az egész csapatodat így emelhetném a levegőbe majd szabdalhatnám apró darabokra vagy égethetném fel.-tettem le, majd elkaptam a farkas grabancát és húztam magam után-De valljuk be..-mosolyogtam-Jobb nézni, ahogy nem tudjátok mi a helyzet.-tettem a farkas homlokára a kezem majd koncentráltam s a farkas zombivá vállt szinte. Az én parancsaimra várt. A levegőbe emelkedtem és csak sétáltam Marcell fele.
-Ki vagy te?-akadt ki az egyik Banya Marcell oldalán.
-EGY KIBASZOTT ISTEN!-azzal ezernyi farkas lépett soraim közé, melyeket én teremtettem, Marcell-ékre nézve.-KAPJÁTOK EL MINDET! SZENVEDJENEK. MARCELL AZ ENYÉM!-osztottam ki, mire egymásnak esett a farkas csapatom és Marcell csapata kivéve őt. Megindult felém mikor levettem a dzsekim és kiengedtem a hajam.
-Sosem ütöttem nőket, de a szememben férfi vagy.-közeledett felém. Huu, a nagyfiú megszólalt. Fogadok anyuci ágyba viszi a reggeli kakót.
-Elég szexy férfi lehetek.-mosolyogtam, majd elém állt, és a szívemhez kapott volna, de elkaptam a kezét, majd kicsavartam a lapockái közé szorítva azt, majd a nyakához hajoltam és bele mélyesztettem a fogaim. Szívni kezdtem a vérét, de ekkor hátra fejelt mikor elengedtem.
-Véged..-indultak meg Marcell felé, de intettem, hogy nem kell. Szám szélén a forró vér csörgedezett.
-Imádom a fogócskát Marcell.-mosolyogtam.
-Én vagyok a fogó!-rúgott felém, de mellbe talpaltam egyszeribe.
-Látszik..-nevettem, mikor megvágta az arcom, de én egyszerűen kaptam ki a szívét, majd elvigyorodva hajítottam Davina kezei közé azt. Csak ő élt még senki más. Farkasaim feszülten átak.-Látod kedvesem..-nevettem.,-Semmi esélyed. Ha még egyszer, azokra fenitek a fogaitok akiket szeretek...minek beszélek?! Úgy is hulla leszel.-vicsorogtam rá.
-Te rosszabb vagy a Démonoknál is..-nyögte az egyik félholt, mire rátapostam egy hatalmassat a hátára ezzel a sarkam átfúrta a szívének egy részét így az a sarkamon ragadt. Lerúgtam onnan, majd közeledtem Davina felé keresztet vetve magamra.
-Rosszabb vagy a Hibridnél!-Kiáltott elrohanva, mire a levegőbe emelve majd magam elé helyezve elkaptam a torkát és csak figyeltem.
-Mondd újra.-mosolyogtam.
-Rosszabb vagy mint a Mikaelson..-fulldoklott, mire megnyaltam ajkaim és Elena szemeibe néztem aki meghőkölve figyelt.
-Talált.-mosolyogtam.
-Egy örült vagy...-sziszegte.
-Illetve hatalommániás, manipulatív, erős és mindezek felett én vagyok az akihez fohászkodik, majd mindenki..-adtam rúzsos szájjal egy csókot az arcára-Rohanj s szólj minden banyának, hogy a Fehér Boszorkánnyal számol mind az ki megtámadja Mistic Falls városát.-mosolyogtam-Te miért nem mosolyogsz?-nevettem letéve-Élhetsz még.-mondtam egyszeribe mire rohanni kezdett. A többiek felé fordultam egy keresztet vetve magamra ismét. Még, hogy egy Démonnál is rosszabb.
-Szóval szeretsz minket?!-vigyorgott önelégülten Damon, de úgy tettem mintha meg sem hallottam volna.
-Nem bírom...a vadászat a gyengém!-kuncogtam, majd oda rohantam Davina-hoz és a nyakába mélyesztettem szemfogaim. Vére tiszta volt és meleg. Imádtam.
Ekkor kiszívtam s mint egy üres tasakot minden hullát eltűntettem beleértve sajnos a dzsekimet is.-Oh mammamia.-töröltem le szám sarkáról a vért lenyalva ujjamról, mikor elém álllt Damon.
-Jó, hogy itt vagy.-mosolyogta.
-Tudom.-feleltem ridegen, majd Elena-hoz léptem.
-Kapcsold vissza magad!-jött mellém az egész Mikaelson család.
-Szerintetek mi volt a tervem?-mordultam fel vissza kapcsolva az érzéseim.-Itt vagyok.-mosolyogtam mire Elena átölelt.-Gyűlölöm a vörös rúzst.-morogtam.
-Beszélhetünk?-nézett rám Damon, mire bólintottam.
-Hiba volt..-suttogta.
-Mind a kettőnk tudja.-bólintottam.
-De a legjobb hiba.-nevetett, majd megölelt, ahogy én őt.-Már elengedlek téged..-ezzel elléptem tőle, majd vissza sétáltunk.
-Köszönöm Tara.-mosolygott Elena, majd elengedett, de ekkor szembe néztem Klaus-al. Ezzel egy időben egy tőr fúródott az oldalamba mire megfordulva emeltem fel torkánál fogva Carolain-t. Kihúztam magamból a tőrt, majd rá vicsorogtam.
-Ez minden Forbes?-morogtam-Tőled többet vártam.-csaptam egy fának idegessen, majd a hasfalamra néztem. Csak egy kis vér volt rajt, ahogy a tőrön. A tőrt a Forbes fejét támasztó fába hajítottam pont mellé, mire felsikkantott. Ekkor Klaus-ra néztem.-Ilyet is tud egy kellék.-sziszegtem, majd elhaladtam mellett a vállammal meglökve és csak sétáltam haza fele.
Nem akartam ide jönni, de azt sem akartam, hogy bajuk essen. Azt meg végképp, hogy az érzelemmentes énem kikennyen.