Miután körül tekintettem a parkolón, örömmel konstatáltam hogy én nyertem a fogadást, és mi érkeztünk hamarabb. Kivettük a bőröndöket a csomagtérből, és elindultunk a szobáink felé. Útközben láttuk a folyosón a többi csapat tagjait, afféle vihar előtti csend volt. Elkezdtünk kipakolni, közben pedig érkezett egy üzenetem. Kuroo írta, megjöttek.
A tekintetem Kiyoko-sanra emeltem.
-Lemegyek egy kicsit, megjött a Nekoma.-mosolyogtam a fekete hajú lányra.
-Rendben, ha van valami felhívlak.-mosolygott vissza rám, és bólintott.
Azt hiszem Kiyoko a kezdetektől gyanítja hogy Kuroo megtetszett nekem.
Gyors léptekkel haladtam a folyosón, és benéztem Hinata-ékhoz is.
-Shoyo, megjöttek a Nekoma-sok!-lestem be a szobába, a kis mandarin pedig egyből felpattant az ágyról a mondatom hallatán.
-Kenma-san!-viharzott ki mellettem a szobából.
-Tsukishima, te nem jössz?-mosolyogtam a szőkére, aki csak nemlegesen meg rázta a fejét, és folytatta a pakolást.
Kageyama csak morcos ábrázattal pakolt ki a bőröndéből. Azt hiszem mondhatjuk hogy féltékeny.
Hinata után indultam, aki már össze is akadt a macskák csapatával. Én egyből a feket hajú kapitányt kerestem a tekintetemmel, akit hamar meg is találtam. Háttal állt nekem így hirtelen támadt ötletemnek megfelelően a hátára ugrottam, ezzel kicsit kibillentve őt az egyensúlyából, de meg tudott tartani.
-Hiányzott a hülye fejed!-fúrtam az arcomat a hátába, ahogy öleltem, ő pedig lassan lerakott a földre, hogy felém fordulhasson, és viszonozhassa a gesztust.
-A tiéd is.-szórított magához, majd kicsit elhúzódott, és körül nézett hogy figyel-e bennünket valaki.
Miután meg bizonyosodott arról hogy egy tekintet sincs rajtunk, közelebb hajolt újból, és egy gyors csókot lopott.
-Nem tehetek arról, hogy lassú volt a buszsofőr.-forgatta a szemeit, majd elmosolyodott és megint megölelt.-A lényeg hogy most nem szabadulsz tőlem egy pár napig.-kacsintott.
-Ha nagyon kiidegelsz rád uszítom Ryu-t.-néztem fel a fekete hajú macskára.-Ha megbocsájtasz köszönök a többieknek is, mert a végén még gyanúsak leszünk.-nevettem halkan, és lehúztam a pólója nyakánál, hogy puszit nyomhassak az arcára, majd a csapat többi tagja felé fordultam.
-Nem is tudom, nem hiszem hogy ezt valaha is meg tudom bocsájtani Chibi-chan.-dramatizált a fura hajú.
-Majd csak kihevered valahogy...-mosolyogtam rá, majd újból hátat fordítva neki, megöleltem Kenma-t.
Még egy pár percig élveztük a csapat társaságát, majd Hinata-val vissza vonultunk a szobáinkba. Én bekísértem Hinata-t a szobájába, ahol mindenki köszönt, Tsukishima-n kívül. Nem kerítattem neki különösebb jelentőséget, biztosan csak kedvtelen, hiszen nála ez nem ritkaság.
Én is visszamentem a szobámba, és Kiyoko-val befejeztük a pakolást.
-Kíváncsi vagyok a többi csapatra, láttunk pár érdekes alakot és ha jól tudom az Inarizaki csapatában ott vannak a Miya ikrek is, úgy hallottam rohadt jó játékosok.-mosolyogtam izgatittan a szemüveges lányra.
-Tele vana mezőny nagyon jó röpisekkel, kicsit félelmetes, de a fiúk sokat fejlődtek az elmúlt időszakban.-nézegette a papírokat.
Úgy gondoltam, hogy elég jó a csapat, nem hiszem hogy annyira félnünk kellene, még akkor sem ha elismertebb csapatok is vannak itt.