Satoru szemszöge:
Ahogy közeledtem a teremhez éreztem, hogy Adelaide is jelen lesz ezért amint odaértem minden erőmet összeszedte nyitottam be. Egy gyors bocsánatkérés után Utahime mellé álltam és átkaroltam. Amint Gakuganji közölte, hogy ideje elkezdeni a dolgokat mindenki egy emberként indult meg s terasz felé. A levegőben éreztem Adela dühét, de ahogy elnéztem visszafogta magát ezért valamilyen oknál fogva összekulcsoltam a kezem Utahime-val és a füléhez hajoltam.
Megvárhattál volna szerelmem.- mondtam rendes hangerővel amit Adela is meghallhatott mivel azonnal előre sietett az igazgatókhoz, a haragja pedig még jobban kivehető volt. Akaratom ellenére apró mosoly terült el az arcomon amit nem mindenki díjazott mivel Shoko mérges megvetéssel pillantott rám.
-Mi a baj Shoko?- karoltam át a lányt amint elengedtem Utahime kezét
-Még kérded?- nézett fel rám összeráncolt szemöldökkel -Nagyobb paraszt vagy mint voltál Gojo.- lökte le a kezem a válláról és a kis társaságot pásztázta. Amint eléggé távol kerültek folytatta -Itt hagytál mindenkit és most van pofád idejönni. Minek vagy itt? Hogy bántsd Adelaide-ot? Mert ha ez volt a célod összejött. Nem is adtál neki lehetőséget, hogy megmagyarázza.. és volt képed itt hagyni a diákjaidat akik számítottak rád.. de ne csodálkozz ha egyszer Megumi fog téged megölni. Hiszen már most többet tanult Adela-tól mint Tőled valaha is tudott volna. Gyönyörűen megszegted az ígéretedet amit Toji-nak tettél. Büszke lehetsz magadra.- mondta mérgesen miközben a társaság után ment, de hirtelen visszafordult -Néha elgondolkozok azon, hogy Te vagy Sukuna lenne a jobb aki túlélné ezt az egészet hiszen már Te se vagy jobb nála mivel Te is csak tönkretenni tudtad ezt a lányt.
-Szerinted az én helyzetemet nem lehet megérteni?- keltem ki magamból én is -Meg mi ez a nagy védés? Szerintem nincs rászorulva..
-Tényleg nincs.- mosolyodott el- De az évek során a legjobb barátom lett. És ha Ő nem lenne akkor most nem élnék boldog párkapcsolatban Nanami-val. Ráadásul az iskola se virágozna így nélküle. De tudod mit? Fulladj bele a nagy boldogságodba Utahime-el együtt.- fordított nekem hátat így lehetőséget se adva, hogy megvédjem magam.
-Nem jössz?- kérdezte Utahime -Miről beszéltetek?- kíváncsiskodott miközben összekulcsolta a kezem az övével
-Semmi lényegesről.- rántottam vállat és elindultam vele a nyomomban az igazgatók után. Talán igaza van Shoko-nak, de akkor is itt én lettem átverve nem pedig Adelaide.
Adelaide szemszöge:
Már egy ideje elkezdődött a két iskola "meccse" amikor Masamichi aggódni kezdett
-Valami nincs rendben. Lekell állítani az egészet.
-Így van.- értett vele egyet a másik igazgató is -Utahime, Adelaide menjetek be a gyerekekért a labirintusba!- adta ki a parancsot Gakuganji. Amikor szembesültem, hogy Utahime az a nő akivel Satoru összeállt, elöntötte a fejemet az ideg. Mindenkivel egyszerre indultunk meg a nagykapuhoz amikor furcsa erőket éreztem.
-Megoldom egyedül is ha nem akarsz jönni.- mondta gúnyosan miközben elém vágva elindult a bejárathoz, de az idióta liba két lépés után neki ment arccal a láthatatlan buroknak aminek hála a földre esett. Minden erőmet összeszedve tartottam a belőlem kitörő nevetést miközben leguggoltam mellé
-Nem veszel észre egy ilyen burkot?- görbült le a szám -Na de lásd nagy szívem a Te diákjaidat is kihozom.- mondtam a végét nevetve miközben felálltam. Egy laza mozdulattal sikerült a burkon átlépnem mire Masa utánam szólt
-Vigyél be minket is.- parancsolt rám, de nem törödve vele tovább sétáltam -Adelaide!- ordította a nevem miközben mindegyik próbálta átlépni a burkot ami sehogy nem jött össze nekik -Ez lehet csapda!
-Hát akkor én besétálok a csapdába.- rántottam vállat -Vesztenivalóm nincs. - zártam le ennyivel és elindultam a labirintus belsejébe mivel ott érződött mind a tizenkét diák jelenléte. Ahogy közeledtem egyre ismerősebb átokerő lett érezhető amikor szembesültem a felismeréssel, hogy ez az átok Hanami lehet akit évek óta elzártak. Szaporább léptekkel indultam meg amikor két Kyoto-i diákkal futottam össze
-Hol vannak a többiek?- kérdeztem lényegre törően a két lánytól akikről leolvasható volt a félelem
-A labirintus belsejében, de van egy átok aki ránk támadt.- zokogott fel a kékhajú lány mire megfogtam Őket a válluknál
-Menjetek a főbejárathoz és mondjátok Masamichi-nak, hogy Hanami van itt.- néztem rájuk felváltva mire bólintottak. Kihúzva magam indultam meg az átokerő felé miközben egyre hangosabb lett a zaj.
Amint a labirintus szívébe értem Hanami a levegőben lebegett és lecsapni készült a leharcolt diákokra mikor eléjük futva megidéztem egy védő falat ami eltakarta a gyerekeket.
-Mindegyikőtök kifele!- parancsoltam rájuk, de nem mozdultak. Akkor tűnt fel, hogy Itadori és a vérátkos fiú eszméletlen, Panda és a feketehajú lány megsérült, Toge köpködi a vért és egy másik alakváltó Kyoto-s diák pedig holtan fekszik a földön -Mondtam valamit!- emeltem fel a hangom -Te..- böktem fejjel a magas izmos fiúra -Vidd ki az eszméletlen fiúkat. Maki segíts Panda-éknak. Nobara Te pedig vidd innen Toge-t. - morogtam a végét hiszen a fal kezdte kivenni az összes erőm. A gyerekek ezt felismerve azonnal tették amit kértem
-Én nem foglak itt hagyni.- lépett mellém Megumi miközben megidézett két átokfarkast. Nem volt időm vitatkozni vele hiszen amint a sérült diákok elaraszoltak a falam lebomlott
-Örülök a találkozásának.- mondta csilingelő hangon az átok miközben leszállt a földről -Talán dolgozhatnánk együtt.
-Mit keresel itt?- sziszegtem a fogaim közül amikor egy csettintéssel két három méteres tüskeszerű dárdát növesztett ki a földből amik sikeresen felnyársalták a farkasokat
-Ha nem akkor nem.- rántott vállat és levette a kötést a karjáról -Itt fogtok meghalni mind.- legyintett felénk az elkorcsosult karjával amiből átkozott tüskék repültek ki felénk. Gondolkozás nélkül álltam Megumi elé így ennek a tettemnek hála egy a combomba egy pedig a karomba fúródott míg kettő a derekamat és a bordámat súrolta
-Adela..- akadt ki Megumi miközben én egyesével téptem ki a két tüskét a testemből
-Vidd innen a diák holttestét..
-Nem megyek sehova!
-Azt mondtam elmész innen.- fogtam meg a vállánál és odébb löktem. Megmakacsolva magát felemelte a földről ah elhullott gyereket és a kijárat felé vette az irányt
-Ideje ezt lerendezni.- fordultam Hanami felé izzó szemekkel mire a lángok körbeborították a testem. Fél füllel hallgattam, hogy Megumi merre jár, de amint éreztem, hogy átlépett a burkon mint a többi diák gúnyos mosolyra húztam a szám. -Tökéletes példány leszel, hogy a mai feszkómát levezessem.- nevettem fel a végére és ellökve magam a földtől rontottam az átoknak.
Satoru szemszöge:
-Mindenki jól van?- kérdezte Masamichi amikor Megumi közeledett futva hozzánk. Amint kiélesedett, hogy kit tart a kezében Miwa hangosan felsírt.
-Ez nem lehet igaz.- borult térdre amikor Megumi átlépte a burkot
-Segíteni kell Adela-nak.- mondta határozottan mikor letette a földre Muta testét. Valami fura érzés fogott el amikor Utahime átkarolta a karom és magához szorított
-Kérlek ne hagyj itt Satoru.- mondta elhaló hangon amikor hirtelen az egész burok belsejét lángok borították be
-Most az egyszer örülök ennek a buroknak.- mondta Todo -Ha ez nem lenne itt ez a tűz minket is porrá csinált volna.
-Teljesen mindegy.- mondta Megumi miközben szúrós szemekkel méregetett -Ha Adelaide nem jön be mind halottak lennénk.
-Hát Muta-t nem sikerült megmenteni.- mondta fintorral a hangjában a kékhajú lány mire Nobara és Maki felháborodva indult meg Miwa irányába, de Panda megállította mind a kettőt
-Te hülye picsa..- sziszegte Maki -Ő legalább próbált megmenteni mindenkit hiszen nem is tudom ki menekült el.-ordította el a végét a szemüveges mire Masa leintett mindenkit
-Minden sérült diák menjen a gyengélkedőre a többi a felső terembe. Nem akarok vitát hallani hiszen van elég bajunk!- ordította le a fiatalokat akik azonnal tették amint az igazgató kért
-Valahogy bekell mennünk.- mondta Shoko, de abban a pillanatban hatalmas durranásra lettünk figyelmesek hiszen a burok teteje áttört
-Basszus már Adelaide.- morogta Masa és a lángoló lány irányába futott aki szorosan tartotta az átkot
-Nézzük meg a gyerekeket.- mondta Utahime mire Shoko szemet forgatva Masa után rohant. Egy belső hang azt mondta menjek a harcoló lányhoz, de a másik hevesen tiltakozott -Hallottad amit mondtam?- integetett a szemem előtt Utahime mire bólintottam egyet
-Menjünk.- mondtam ki és hátrafordítva a lánynak indultam meg az épületbe. Minden egyes lépéssel egyre nagyobb fájdalmat éreztem a mellkasomban amit akárhogyan is próbáltam nem tudtam elnyomni. Amint megbizonyosodtunk a diákok épségéről kimentünk a teraszra és vártuk Masamichi-éket akik abban a pillanatban léptek elő a közeli erdőből
-Na.. mégse kellett volna akkora arcnak lenni.- mondta cinikusan Utahime mire besétált az épületbe nekem pedig megszakadt a szívem ahogy Masa a karjaiban hozta az eszméletlen lányt
-Köszönd meg magadnak.- sétált el mellettem mérgesen Shoko -Ha ott lettél volna nem nyelt volna be egy átkot.- tette hozzá, de nem vele foglalkoztam hiszen a tekintetemet Adela mozdulatlan teste vonzotta be
-Mi történt?- kérdezem Masamichi-t
-Nem hinném, hogy érdekelne, hiszen a Te szavaidat idézve "az se fog érdekelni, ha Adelaide belepusztul."