Ezer Év Után

15. Fejezet

Adelaide szemszöge:

Amint megállt a kocsi abban a pillanatban téptem fel az ajtót és szálltam ki, hogy minél messzebb legyek a lélekdarabtól. Ahogy a tüdőm megtelt a friss levegővel máris jobban éreztem magam.

-Nanami-t lekell vinni a gyengélkedőre.- mondta Satoru mire Masamichi két embere azonnal elszállította a sérült fiút

-Mi történt?- kérdezte Masamichi miközben mellém sétálva átkarolt

-Elzárom az ujjat, Te addig számolj be a történtekről.- köpte felém a szavakat a szemfedős mire Masa csak értelmetlenül jártatta a szemeit köztünk.

-Mahito megtámadta Nanami-t.- kezdtem bele amint a sértett fiú eltűnt a látáskörömből -Valószínűleg direkt hagyta el az ujjat.

-Nagyon jól kezelted a helyzetet.- mondta büszkén miközben elindultunk lassan az épületbe

-Valaki szerint mégse.- motyogtam az orrom alatt -Satoru-nak igaza van. Sukuna hatással van rám még mindig.

-Figyelj ide.- állított meg hirtelen és szembefordított magával -Nem vesztetted el a fejed és nem bántottál senkit. Ez hatalmas fejlődés. Satoru pedig a rózsaszín ködtől nem látja ezt, de majd ráfog jönni.

-Remélem.- sóhajtottam fel amikor az említett személy sietősen vágta át a termet

-Satoru hová mész?- kérdezte mérgesen Masa, de választ nem kapott -Ennyire felelőtlen gyereket..- morogta hangosan és a fiú után eredt. Mivel egyedül maradtam úgy döntöttem, hogy megnézem Nanami-t. Amint leértem az orvosi részlegre azonnal eszembe jutott az az alkalom amikor utoljára voltam itt. Satoru akkori szenvedő arca ennyi idő után is élesen rajzolódott ki a fejemben.

-Adela Te jól vagy?- kérdezte Shoko ezzel visszarántva a valóságba

-Persze. Nanami-val mi van?

-A mérget eltávolítottam sikeresen most pedig a törött lábát teszik helyre.- mondta idegesen ami neki is feltűnt

-Túlságosan is aggódsz Érte nem?- kérdeztem összehúzott szemöldökkel mire a lány ezer színben pompázni kezdett

-Mert nagyon jó barátom. Ennyi az egész.

-Ahan.. Megumi merre van?- kérdeztem a fiúról, mert ha Nanami marad a téma a végén Shoko ott esik össze helyben

-A szobájában van.

-Köszönöm Shoko.- simítottam végig a karján mosolyogva -Később majd még beszélünk.- mondtam kedvesen mire bólintott és mind a ketten elindultunk a dolgunkra. Amint Megumi szobája elé értem kopogtattam és vártam az engedélyt amit gyorsan meg is kaptam

-Szabad.- mondta a kisfiú miközben benyitottam. Szokásosan az ágyán ült egy könyvvel a kezében

-Mit csinálsz?- kérdeztem lágy hangon mire rám emelte sötétkék tekintetét

-Olvasok.- mutatta fel a könyvet unottan

-Gondolhattam volna.- mondtam szemet forgatva -Nincs kedved egyet sétálni?

-Mindegy.- rántott vállat miközben letette az olvasnivalóját az éjjeliszekrényre -Az az őrült hol van?

-Mármint Satoru? - kérdeztem vissza mire bólintott -Elsietett valahova. Talán nem kedveled?

-Nincs vele bajom, de iszonyatosan idegesítő személyiség.

-Hát ebben egyetérthetünk.- mosolyodtam el mire Megumi arcán is megjelent egy apró vidám gesztus. Amint felvette a cipőjét elindultunk a suli hátsó kertjébe.