1. Fejezet

2.3K 113 5
                                    

Több mint ezer éve történik ugyanaz. Megszületek, felnövök és amint betöltöm a tizennegyedik életévemet minden kezdődik elölről. A szüleim a barátaim és mindenki más akit addigi életem során megismertem elfelejt.
Immáron ez a tizenkilencedik "életem" amit már rohadtul unok.
Amint az összes emlék megrohamozta az agyam a testemet áramütésszerűen átjárta az energiám.

-Csodálatos.- sóhajtottam fel unottan miközben kihúztam a táskám az ágyam alól amibe gyorsan beledobáltam pár szükséges holmit. Mivel ennyi év alatt megtanultam, hogy nem tanácsos a bejárati ajtón távoznom mivel szerencsétlen aktuális szüleim értelmetlenül néznének, hogy mit keres egy ismeretlen gyerek a házban. Ezért a hátamra dobtam a hátitáskám és egy laza mozdulattal kiugrottam az ablakon. Amint a talpam földet ért kiegyenesedtem és egy nagyot szippantottam a levegőbe. Azonnal kiszúrtam a Jujutsu gimi illatát ezért könnyű dolgom volt merre is menjek. Mivel a közelben volt egy buszmegálló így úgy döntöttem lerövidítem az utat. Amint megérkezett a jármű mosollyal az arcomon felpattantam rá és csendesen helyet foglaltam az ablak mellett. Ahogy kifelé bámultam az éjszakai város egyszerűen lenyűgözött. Minden olyan csendes és nyugodt volt, de tudtam hogyha ez az egész elkezdődik minden egy rakat ne mondjam ki mi lesz. Több órás utazás után végre odaértem a legközelebbi megállóhoz. Ahogy megállt a busz gyorsan lepattantam róla és gondolkodás nélkül vetettem magam az erdőbe ahol rá is találtam a keresett helyre. Kissé vonakodva de megindultam a bejárat felé és csak reméltem, hogy valaki ébren lesz ilyenkor.

-Nahát nahát. Nem tán eltelt megint tizennégy év?- szólalt meg mögöttem Masamichi Yaga -Most miért jöttél? Tanulni esetleg ellenőrizni, hogy minden rendben van e vagy netán megint kezded elölről az egészet és újra a szerelmed eldugott ujjait akarod összegyűjteni?- kérdezte mosolyogva miközben csípőre tett kezekkel lehajolt, hogy egy magasságban legyen velem erre csak szemet forgatva sóhajtottam egyet

-Szögezzük le, hogy nem akarom már lassan százhúsz éve összegyűjteni. Másodjára pedig szeretnék tanulni. Nem teljes az erőm és minden újabb feléledés után újabb és újabb kérdések maradnak a fejemben az energiámmal kapcsolatban.

-Ennek igazán örülök, de remélem nem fogod ellenünk használni amit itt tanulsz.

-Mikor tettem volna ilyet?- kérdeztem gúnyos mosollyal az arcomon

-Hmm.. talán úgy pár évszázaddal ezelőtt amint megtanultad a hat szem technikát. Ha jól értesültem porig égetted az egész iskolát.

-Az lehet.- pillantottam a mennyezetre ártalmatlanul

-Na indulj meg akkor a szobádba. A második emeleten a negyedik ajtó.

-Köszönöm.- néztem rá hálásan és elindultam a lépcsők felé

-Adela.- szólított meg a hatalmas férfi mire a vállam fölött hátrafordultam -Örülök, hogy újra látlak.

-Én is.- mondtam teljesen őszintén és tovább folytattam az utam az emeletre. Amint sikerült megtalálni hirtelen kivágódott a mellettem lévő ajtó ami miatt azonnal felvettem az egyik pózt a kezemmel, hogyha kell megidézzek valamit a védelmemre.

-Ooo Te új vagy itt? - lépett elém egy korombeli ismeretlen fiú aki kellemetlenül közel nyomta az arcát az enyémhez

-Igen, de jó lenne ha nem hoznád másra a szívrohamot.

-Ne haragudj.- ugrott egyet hátra miközben a tarkójára tette a kezét -Egyébként Satoru Gojo első évfolyamos.- nyújtotta felém a kezét

-Adelaide Stellar. - válaszoltam kedvesen és készültem megfogni a kezét, de sehogy nem tudtam mivel akármennyire is akartam pár milliméteres távolság folyamatosan megmaradt a kezem és az övé között. Értelmetlenül pillantottam rá mire hangosan felnevetett

-Az egyik új technikám.- mondta nevetve mire az én szemem izzani kezdett amitől egy nagyot nyelt. Amint végig néztem rajta kirajzolódott, hogy csak a karjai körül alakított ki taszítást. Mosolyogva hajoltam közelebb hozzá és egy gyors mozdulattal orron pöcköltem.

-Au..- kapott az orrához én pedig nevetve mentem be a szobámba

-Cuki a szemfedőd Satoru.- dicsértem meg a zavarodott fiút miközben rácsuktam az ajtót. Nagyot ásítva elterültem az ágyon és csak hagytam, hogy elnyomjon az álom.

Ezer Év Után  Where stories live. Discover now