Ezer Év Után

22. Fejezet

Satoru szemszöge:

Ahogy közeledtem a teremhez éreztem, hogy Adelaide is jelen lesz ezért amint odaértem minden erőmet összeszedte nyitottam be. Egy gyors bocsánatkérés után Utahime mellé álltam és átkaroltam. Amint Gakuganji közölte, hogy ideje elkezdeni a dolgokat mindenki egy emberként indult meg s terasz felé. A levegőben éreztem Adela dühét, de ahogy elnéztem visszafogta magát ezért valamilyen oknál fogva összekulcsoltam a kezem Utahime-val és a füléhez hajoltam.

Megvárhattál volna szerelmem.- mondtam rendes hangerővel amit Adela is meghallhatott mivel azonnal előre sietett az igazgatókhoz, a haragja pedig még jobban kivehető volt. Akaratom ellenére apró mosoly terült el az arcomon amit nem mindenki díjazott mivel Shoko mérges megvetéssel pillantott rám.

-Mi a baj Shoko?- karoltam át a lányt amint elengedtem Utahime kezét

-Még kérded?- nézett fel rám összeráncolt szemöldökkel -Nagyobb paraszt vagy mint voltál Gojo.- lökte le a kezem a válláról és a kis társaságot pásztázta. Amint eléggé távol kerültek folytatta -Itt hagytál mindenkit és most van pofád idejönni. Minek vagy itt? Hogy bántsd Adelaide-ot? Mert ha ez volt a célod összejött. Nem is adtál neki lehetőséget, hogy megmagyarázza.. és volt képed itt hagyni a diákjaidat akik számítottak rád.. de ne csodálkozz ha egyszer Megumi fog téged megölni. Hiszen már most többet tanult Adela-tól mint Tőled valaha is tudott volna. Gyönyörűen megszegted az ígéretedet amit Toji-nak tettél. Büszke lehetsz magadra.- mondta mérgesen miközben a társaság után ment, de hirtelen visszafordult -Néha elgondolkozok azon, hogy Te vagy Sukuna lenne a jobb aki túlélné ezt az egészet hiszen már Te se vagy jobb nála mivel Te is csak tönkretenni tudtad ezt a lányt.

-Szerinted az én helyzetemet nem lehet megérteni?- keltem ki magamból én is -Meg mi ez a nagy védés? Szerintem nincs rászorulva..

-Tényleg nincs.- mosolyodott el- De az évek során a legjobb barátom lett. És ha Ő nem lenne akkor most nem élnék boldog párkapcsolatban Nanami-val. Ráadásul az iskola se virágozna így nélküle. De tudod mit? Fulladj bele a nagy boldogságodba Utahime-el együtt.- fordított nekem hátat így lehetőséget se adva, hogy megvédjem magam.

-Nem jössz?- kérdezte Utahime -Miről beszéltetek?- kíváncsiskodott miközben összekulcsolta a kezem az övével

-Semmi lényegesről.- rántottam vállat és elindultam vele a nyomomban az igazgatók után. Talán igaza van Shoko-nak, de akkor is itt én lettem átverve nem pedig Adelaide.

Adelaide szemszöge:

Már egy ideje elkezdődött a két iskola "meccse" amikor Masamichi aggódni kezdett

-Valami nincs rendben. Lekell állítani az egészet.

-Így van.- értett vele egyet a másik igazgató is -Utahime, Adelaide menjetek be a gyerekekért a labirintusba!- adta ki a parancsot Gakuganji. Amikor szembesültem, hogy Utahime az a nő akivel Satoru összeállt, elöntötte a fejemet az ideg. Mindenkivel egyszerre indultunk meg a nagykapuhoz amikor furcsa erőket éreztem.

-Megoldom egyedül is ha nem akarsz jönni.- mondta gúnyosan miközben elém vágva elindult a bejárathoz, de az idióta liba két lépés után neki ment arccal a láthatatlan buroknak aminek hála a földre esett. Minden erőmet összeszedve tartottam a belőlem kitörő nevetést miközben leguggoltam mellé

-Nem veszel észre egy ilyen burkot?- görbült le a szám -Na de lásd nagy szívem a Te diákjaidat is kihozom.- mondtam a végét nevetve miközben felálltam. Egy laza mozdulattal sikerült a burkon átlépnem mire Masa utánam szólt

-Vigyél be minket is.- parancsolt rám, de nem törödve vele tovább sétáltam -Adelaide!- ordította a nevem miközben mindegyik próbálta átlépni a burkot ami sehogy nem jött össze nekik -Ez lehet csapda!