Ezer Év Után

13. Fejezet

Reggel amint felkeltem Satoru békésen alvó arcával találtam szemben magam. A szám automatikusan mosolyra húzódott, de ahogy a jóslat felütötte magát a fejemben azonnal lehervadt az ajkaimról. Abszolút nem tudom mit csinálok.. Ha ellökném magamtól nem biztos, hogy egyedül sikerrel járna Sukuna-val szemben, de így meg csak fájdalmat fogok okozni magamnak és Neki is. A gondolatmenetemet Satoru keze zavarta meg ami időközben a pólóm alá csúszott és apró köröket rajzolt le a csípőmön.

-Mióta vagy fent? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel mire mosolyogva rám nyitotta csillogó íriszeit

-Már egy ideje.- rántott vállat és elkezdett felém közeledni mire elhúztam az arcom és felültem

-Ideje elkezdeni a napot.- rántottam le magamról a takarót ami egyenesen Satoru fején landolt.

-Hát azért ennél jobb reggelre számítottam.- húzta le magáról az anyagot miközben Ő is felült. Amilyen gyorsan csak lehetett kiugrottam az ágyból és a szekrényhez siettem ahonnan kikaptam az egyenruhám amivel a fürdőbe siettem. Mire felöltözve teljes készenlétben léptem ki a mellékhelyiségből Satoru-nak már hűlt helye volt. Megkönnyebbülve indultam el reggelizni amikor hangok ütötték meg a fülem az egyik teremből. Halkan lépkedtem a kitárt ajtóhoz és megpillantottam a tegnap bemutatott kisfiút, Megumi-t aki éppen valakivel szemben vette fel a támadópózt.

-Megumi.- szólította meg Satoru, így felfedve előttem a kisfiú ellenfelét -Adj bele amit csak akarsz. Nekem nem lesz bajom.- mondta lágy hangon nekem pedig megmelengette a szívem ahogy a kisfiúval foglalkozott, viszont a következő pillanatban az ártalmatlan fiú legyintett a kezével mire Satoru a falnak csapódott.

-Ez az Megumi.- nyögte a szavakat miközben felállt -Ez egyre jobban megy.

Mosollyal az arcomon hagytam ott Őket és indultam meg az eredeti célom felé. Amint beértem az étkezőbe magamhoz vettem pár gyümölcsöt amivel a regi megszokott helyemre ültem le és neki kezdtem elfogyasztani. Már egy ideje ettem amikor megreccsent mellettem a pad. Shoko ártalmatlan arcával találtam szemben magam

-Üdv újra itt Adelaide.

-Örülök, hogy Téged is látlak.- mondtam kedvesen mire a lány elmosolyodott

-Gondolom Satoru-val már találkoztál.- jelentette ki miközben neki látott Ő is a reggelijének. Erre csak egy aprót bólintottam -Az elmúlt öt évben állandóan ott ácsorgott a torony tetején Téged várva.

-Hát akkor mostmár nem kell neki várni.- motyogtam miközben beleharaptam az almámba

-Tudtad, hogy a mi évfolyamunkból Ő az egyetlen aki szintet tudott lépni? Megkapta a különleges fokozatot. És a pletykák szerint egy hajszál választja el, hogy lekörözze a legerősebb varázslót, Naobito Zenin-t.- mondta büszkén Shoko nekem pedig keserédes mosoly terült el az arcomon. Mégis betartotta az ígéretét, hogy feltornázza magát a legjobbak közé

-És Veled mi van? Te is oktató lettél?- kérdeztem kíváncsian, hogy tereljem a témát Satoru-ról

-Én is itt maradtam a suliban, de nem oktatóként. Már nem igazán használom az erőm. Az elfogott átkokat szoktam vizsgálni. Jobban értek ehhez mint a harchoz.

-Az én két kedvenc lányom.- karolt át minket hirtelen Satoru -Kihagytok a reggeliből?- biggyesztette le az ajkait miközben ellopott pár szem szőlőt

-Fáj még a hátad?- kérdeztem ártalmatlanul mire összeráncolt szemöldökkel leült velem szembe

-Oh.. szóval láttad a reggelit.- kapott a tarkójához -Tudod csak hagytam magam.

-Ahan persze. Akkor azért volt az arcodról leolvasható a fájdalom.- rebegtettem meg a pilláim mire a többi szőlőmet is magához kapta -Egyáltalán hogy került ide ez a kisfiú?

-Régi barátunk volt az édesapja.- szólalt meg mellőlem Shoko

-Ígéretet tettem Toji-nak, hogyha bármi történik gondját fogom viselni a fiának. Így került hozzám öt évesen a kis krapek.

-Mi történt a szüleivel?

-Amint elmentél rá egy évre Geto újra megtámadta az iskolát immáron Mei Mei oldalán.- mondta Satoru mire Shoko átvette a szót

-Satoru szembekerült Geto-val aminek az lett a vége, hogy Geto rontását Toji fogta fel Satoru csapása pedig Mei-t érte el.

-Ha gyorsabb vagyok megtudtam volna menteni.- csapott az asztalra Satoru -Miattam haltak meg a szülei.

-Dehogy miattad. Mei és Geto ölte meg őket nem pedig te.- próbálta nyugtatni a felzaklatott szemfedőst, de nem volt semmi hatása. Valamilyen oknál fogta megfogtam az ökölbeszorított kezét és rá mosolyogtam.

-Megumi a legjobb kezek között van.- mondtam neki lágy hangon mire a megfeszült izmai kezdtek elenyhülni

-Shoko szólj Nanami-nak.- rontott be a helyiségbe Masamichi -Geto megidézett egy különleges fokozatú átkot.

-Melyiket?- kérdezte Satoru Shoko pedig a telefonját kezdte el nyomkodni

-Mahito mondd nektek valamit?- kérdezte mérgesen mire a gyomrom fordult egyet.

-Már csak Ő hiányzott újra az életemből.