Ezer Év Után

28. Fejezet

Sziasztok! 😊
Ezt gyorsan megosztom Veletek aztán olvashattok békében ígérem.
Ma kitettem egy részt aminek a hatására többen is írtatok privátban, hogy mit hogy szeretnétek és ennek hatására úgy döntöttem beleírok még pár dolgot a könyvbe, így nem négy fejezet lesz hátra a befejezésig hanem kicsivel több.
Ennyit szerettem volna. Köszönöm.❤️

"Satoru.. Te mit keresel itt?"

A kérdésre nem válaszolva rontott be a szobámba és csukta be az ajtót

-Mi történt a száddal?- kérdeztem csípőre tett kezekkel miközben a fiú szó nélkül lehuppant az ágyamra.

-Megumi behúzott egyet kettőt, nem emlékszek rá.- mondta unott arccal miközben lekapta szemeiről a vékony anyagot. Megadva magamat a helyzetnek indultam meg a fürdőszobámba az elsősegélydobozért. Amint lekaptam a polcról visszamentem a vérző fiúhoz és letettem mellé az ágyra

-Ez valószínűleg csípni fog.- motyogtam az orrom alatt miközben kiöntöttem egy kevés fertőtlenítőt a vattakorongra. Amikor a sebhez érintettem hirtelen mélyesztette az ujjait a csípőmbe, így berántva engem a lábai közé.

-Maradj nyugton.- szóltam rá határozottan miközben az állára fogtam, hogy ne tudja mozgatni

-Egy szerencsétlenség vagyok.- mondta suttogva a szemei pedig televoltak fájdalommal és szomorúsággal. Akaratom ellenére megsajnáltam Őt hiszen jól tudtam, hogy ezen az érzésen én lennék az egyetlen aki változtatni tudna

-Nem vagy az.- simítottam végig az arcán miközben tovább tisztítottam a sebét

-Megumi is megmondta. Gyűlölnek. Egytől egyig gyűlölnek. És nagyon jól tudom, hogy Te is.

-Ez nem igaz.- léptem ki a lábai közül és kidobtam a használt vattát -Senki nem gyűlöl.- nyúltam a dobozért, de elkapta a csuklóm és visszahúzott magához

-Mond a szemembe akkor.- kezdte el fürkészni az arcom én pedig lassan, de belenéztem a csillogó kékségbe ami miatt kibuggyantak a könnyeim.

-Ne csináld ezt Satoru..

-mondd ki, hogy már nem szeretsz!- kérlelt én pedig nem bírtam tovább a karjaiba borulva sírni kezdtem

-Annyira utálom ezt az egész helyzetet..az érzéseim ugyanolyan erősek irántad mint évekkel ezelőtt, de Sukuna iránt is megvannak. Gyűlölöm magam..- zokogtam fel a végére mint egy óvodás, de meglepetésemre Satoru még szorosabban ölelt magához. Nem tudom mennyi idő telt el amikor Satoru gyengéden eltolt magától és eltűrte a kósza tincseimet a fülem mögé

-Szeretlek Adela.- mondta könnyes szemekkel és hirtelen az ajakaimnak esett. Nem tudom hogy az alkohol miatt vagy sem, de annyira kellett nekem ez a csók mint éhezőnek egy falat kenyér. A csókunk hosszú volt és szenvedélyes amit a femdoboz hangos csattanása zavart meg ami leesett a földre. Mind a ketten odapillantottunk, de amint újra egymásra néztünk elpirulva sütöttem le a szemeim mire hirtelen Satoru a karjaiba kapva elfektetett az ágyon

-Nem fogom kihasználni, hogy ittas vagy.- suttogta az ajkaimra utána pedig Ő is befeküdt mellém az ágyba. Magunkra húzva a takarót fúrta az arcát a nyakamba míg a hatalmas karjával átölelt és szorosan magához húzott.

Másnap reggel amint kinyitottam a szemeim Satoru kékségével találtam szembe magam.

-Jó reggel Szépség.- húzta mosolyra a száját és hirtelen egy puszit nyomott az arcomra ami miatt én is elmosolyodtam -Ma szeretnélek elvinni valahova.

-Mégis hova?- forgattam meg a szemeim mire kaptam egy újabb puszit

-Valahova, legyél csini.- mondta miközben kipattant az ágyból -Délután ötre legyél kész.

-De Satoru..- ültem fel az ágyon, de addigra már nem volt sehol. Nagyot sóhajtva indultam meg a szekrényemhez az egyenruhámért amivel aztán a fürdőbe siettem.

A nap nagy része furamódon jól ment, ahhoz képest, hogy tegnap este mindenki kissé becsipókázott. Amint az összes diákomtól elköszöntem Masamichi-hez vettem az irányt. Amint kopogtam megkaptam az engedélyt a belépésre, de most nem a megszokott igazgató állt előttem

-Mi a baj Masa?- kérdeztem érdeklődően miközben leültem vele szembe

-Ma megszereztünk három ujjat.- kezdett bele, de aztán egy hatalmas gondterhes sóhaj hagyta el a száját -Itadori kért minket, hogy máskor keljen elnyelnie az ujjakat, de amint ezt kimondta Sukuna valahogy egy pillanatra kibújt és felfalta mindegyiket. Szóval ebből azt tudjuk levonni, hogy nem Itadori irányít.

-Sukuna nem fog semmit se elkövetni. -mondtam magabiztosan

-Miből gondolod?- fonta össze karjait miközben hátradőlt a székében -Sukuna szava hihetetlen.

-Majd akkor szemmel tartjuk ennyire egyszerű.

-Legyen igazad. Viszont szólok, hogy nemsoká öt óra.- húzta mosolyra a száját mire én lefagyva pislogtam

-Te honnan..

-Nyugodj meg..- vágott közbe mosolyogva -Satoru csak szólt, hogy elvinne pár órára és, hogy ne legyen belőle baj.

-Ahan..- motyogtam zavaromban -Oké. Akkor én..- álltam fel a székből -Öhm asszem megyek.- mondtam kissé zavarosan Masa pedig ezen jól szórakozva kuncogott. Amint kikerültem az irodából megkönnyebbülve indultam a szobámba, hogy kezdjek magammal valamit. Ahogyan átléptem a küszöbömet egyenesen a szekrényhez mentem és kisebb gondolkozás után kivettem egy fekete magasderekú ceruzaszoknyát és egy királykék inget. Amint ezeket a darabokat kidobtam az ágyra vettem egy gyors zuhanyt amit egy alapos fogmosás követett. Ahogyan ezekkel végeztem átszaladtam a hullámos hajamon a fésűvel utána pedig átballagtam a szobámba felöltözni. Amint felhúztam a szoknyát az inget is elkezdtem begombolni aminek az alját masnira kötöttem a derekamon. A lábaimat egy egyszerű magassarkú szandálba bújtattam. Amint késznek nyilvánítottam magam az ajtómon kopogó illető vonta el a figyelmem.

-Pontban ötkor.- nyitottam ki az ajtót egy csábos mosollyal az arcomon, de szerencsémre nem Satoru állt ott.

*becsipókázott - berúgott, alkoholt fogyasztott