Ezer Év Után

17. Fejezet

Amint Satoru ott hagyott a szobámban úgy döntöttem összeszedem magam és lemegyek megnézni Nanami-t. Ahogy kész lettem egyenesen a gyengélkedőre mentem amikor Masa egyik tanonca állított meg, miszerint az igazgató látni szeretne. Amint odaértem illedelmesen kopogtam és egy "szabad" után benyitottam

-Oji?- néztem összeráncolt szemöldökkel az öregemberre aki mosolyogva pillantott rám a bőrfotelből

-Beszélni szeretnék Veled.- mondta kedvesen miközben rátette a másik kezét is a botra -Szívességet szeretnék Tőled kérni. Masamichi beleegyezett, de szeretném, hogy ha te magad dönts így, hogy segítesz.

-Bármiben szívesen a szolgálatodra állok.- mosolyodtam el miközben neki dőltem az ajtófélfának -Mi lenne az?

-Van egy unokám. Maki-nak hívják. Kissé lassan tanul, de ez a Zenin családban nem elfogadott. Szeretném ha ebbe az iskolába járna és ha Te tanítanád Adelaide.

-Ez biztos?- löktem el magam az ajtó oldalától -Nem hiszem, hogy jó hatással lennék Rá.

-Ugyanmár..-szólalt meg Masa -Jobb oktatót nem is kaphatna.

-Mikor kezdene?- adtam be a derekam a két öregnek mire Oji elmosolyodott

-Itt lenne a bökkenő. Maki elszökött és senki nem találja.

-Hát ez csodás.- forgattam meg a szemeim és a hajamba túrtam -Van valami személyes tárgya nálad? -kérdeztem mire a kezembe nyomott egy aprócsa szemüveget

-Kérlek találd meg és vigyázz Rá.

-Megpróbálok.- mosolyodtam el és rámarkoltam a szemüvegre -A lány nem látja az átkokat?- kéreztem meglepődve hiszen a kép ami elém tárult arról árulkodott, hogy a keresett lány vaknak mondható sámánügyileg.

-Sajnos nem.- rázta meg a fejét szomorúan -Viszont Te jól vagy?

-Ez hogy jön ide?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel -Mért ne lennék jól?

-Mert ahogy érzékelem az erőd kezd megbomlani.

-A jóslat ezt is megmondta nem?- mondtam monoton hangszínen mire Masa felnevetett

-Az erő elszáll akár egy trüsszentés.- szólalt meg kuncogva mire elvörösödve a kilincsre tettem a kezem miközben zavaromban lehajtottam a fejem -Nincs semmi baj Adela. -komolyodott el egy pillanatra mire Oji átvette a szót

-Óvatossan kövesd a jóslatodat különben baj is történhet.

-Nem lesz semmi baj..

-Neked lehet nem lesz bajod, de Satoru-nak annál inkább.- mondta immáron szigorúan Masa mire kinyitottam az ajtót és kiléptem a szobából

-Majd megoldom hiszen az én dolgom.- néztem rájuk szúrós szemekkel azután becsuktam az ajtót

-Mit csinálsz?- szólalt meg a semmiből Megumi amitól egy kisebb szívrohamot kaptam

-Megkell keresnem egy kislányt.- pillantottam a fiúra aki az arcomat kezdte el kémlelni

-Veled mehetek?- kérdezte csillogó szemekkel miközben a kezembe csúsztatta az övét

-De csak ha fedezni fogsz.- mosolyogtam rá mire hevesen bólogatni kezdett -Akkor induljunk.- szorítottam rá gyengéden az aprócska kézfejére míg a másikkal a szemüveget fogtam ami irányítani kezdte az érzékelőimet

Pár órával később már a főváros szívében jártunk Megumi-val amikor éreztem, hogy a kisfiú keze remegni kezd

-Te is látod Őket?- suttogta olyan halkan, hogy csak én halljam

-Persze. De ezek olyan átkok amik nem ártanak.- mondtam neki nyugtatásgyanánt amikor a szemüveg elkezdte égetni a tenyerem -Nem vagyunk messze.- mosolyogtam rá amikor a távolban megláttam egy aprócska lányt ülni a padon éppen a buszra várva. Magabiztos léptekkel indultunk meg felé. Amint odaértünk leültem mellé és rámosolyogtam amit egyből viszontott

-Te vagy az Maki?- kérdeztem kedves hangon mire a szemei hatalmasra tágultak

-Honnan tudod?

-A nagyapád küldött.- nyújtottam át neki a szemüveget amit kisebb gondolkozás után elvett és a fejére tett

-Mit fognak velem tenni?- kérdezte alig érthetően mire Megumi megfogta a térdén pihenő kezét

-Olyan iskolába fogsz kerülni ahol segítenek.

-Tényleg?- vezette át rólam a tekintetét Megumi-ra aki mosolyogva bólintott

-Ideje haza mennünk.- fogtam meg Megumi kezét míg a másikat a kislány felé nyújtottam. Gondolkozás nélkül markolt rá

-Ott nem lesz baj abból, hogy nem vagyok elég tehetséges?- kérdezte szomorúan miközben felálltunk a padról

-Segíteni fogok abban, hogy a maximumot kihozzuk belőled.- húztam mosolyra a szám amitől a kislány is megkönnyebbülve folytatta a sétát velünk együtt.

Amint visszaértünk az iskolához elvittem bemutatni az igazgatónak utána pedig felkísértük Megumi-val a szobájába.

-Holnap körbevezetlek ha szeretnéd.- mondta Megumi csillogó szemekkel mire Maki arcán is megjelent egy apró mosoly

-Annak igazán örülnék.- mondta kedvesen mire ásított egy nagyot

-Pihendd ki magad hiszen holnap delután már kezdünk is.- símitottam végig a fejebúbján miközben a szabad kezemet Megumi vállára tettem. Amint elköszöntünk Maki-tól, Megumi szobája felé vettük az irányt.

-Neked is ideje pihenned.- borzoltam össze az égnekálló éjfekete haját amint megálltunk az ajtó előtt -Holnap hosszú napunk lesz.- pusziltam arcon mire szorosan magához ölelt. Amint elengedett elköszöntünk egymástól. Megvártam, amíg becsukja magamögött az ajtót utána pedig elindultam a saját szobám felé, ahol Satoru várt a kezében egy hófehér rózsacsokorral

-Ezt mért kapom?- kérdeztem mosolyogva miközben átnyújtotta nekem

-Mert megérdemled.- lépett közelebb és a derekamnál fogva húzott magához közelebb, hogy egy puszit adhasson a homlokomra -Gyere.- kulcsolta össze a kezünket és elkezdett az udvar irányába húzni

-Hova megyünk?- kérdeztem kiváncsian mire válaszként megálltunk az udvar közepén álldogáló hatalmas virágfa alatt

-Tudtommal szereted a csillagokat.- mondta elvörösödve miközben megláttam, hogy a fa másik oldalán egy vastag pokróc van leterítve

-Zavarban vagy Gojo?- kerültem meg a fiút nevetve és leültem az egyik párnára. A  kékszemű se tette máshogyan. Amint befészkelte magát a vállamnál fogva rántott magához és ölelt át hatalmas karjaival.

-Nem vagyok zavarban.- morogva a hajamba -Csak szeretném ha tudnád..- kezdett bele, de nem fejezte be

-Mit tudnék?- Érdeklődően pillantottam fel rá, mire Satoru rémülten fogta közre az arcom óriási tenyereivel

-Adela jól vagy?- kérdezte ijedten amikor megéreztem a szám felett valami nedves dolgot -Miért vérzik az orrod? - folytatta a kérdezősködést miközben kiszakítva magam az öleléséből felálltam

-Visszamegyek a szobámba rendbetenni magam.- mondtam neki higgadtan, de a fiú nem nyugodott -Mindjárt jövök.- kaptam az orromhoz, hogy ne vérezzek össze semmit. Satoru-nak hátatfordítva indultam vissza a szobámba. Nem hiszem el, hogy már elkezdődött..