° Rune of Tears ° - Shadowhunters ff.

- 15 -

° Isabelle °

Miután lerakta a telefont, Isabelle előre nézett a pár méterre sétálgató Melodyra. A lány léptei bizonytalanok voltak, mintha szédülne, vagy azt keresné melyik betondarabra lépjen, ami nem volt felszakadva. De keskeny válla ernyedt állássából és lekókadt fejéről Izzy azonnal tudta, hogy Melody nincs jól. Vagy nagyon kimerítették az események, vagy ennyire aggódik. Izzy bevalva az őszintét meg is értette, hogyha aggódna. A mondén szülei egyedül vannak az Intézetben mindenféle magyarázat nélkül, hogy mégis mik támadták meg őket, és most hol vannak. Na meg egyáltalán, hogy mi történik az életükkel és a lányukkal, aki nyilvánvalóan hazudott nekik Jace-el és az egész kócerájjal kapcsolatban.
Habár ő sem panaszkodhat. Anyja, Maryse rendesen ki lesz rájuk akadva, amiért Melodyt a tudta nélkül bújtatták az Intézetben. Abba már bele sem mert gondolni mit fog hozzá szólni a Klávé, ha megtudja, hogy újabb két mondi tartózkodik az épület falain belül. Ebből már nem húzza ki őket Jace bájos mosolya és Alec észérvei.
A lány nagyot sóhajtva a zsebébe süllyesztette a telefonját, és a baktató Melody mellé sietett. Vetett egy aggodalmas pillantást a lány fehér arcára, ami igaz alig volt kivehető dús, vörös fürtjei miatt, de az látszott, hogy még mindig sápadt. Szeme alatt lilára színeződött a vékony bőr. Ez eddig nem volt látható. Izzy furcsálva összevonta a szemöldökét.
- Biztos nem sérültél meg? - kérdezte óvatosan, mikor befordultak egy utcába, ahonnan már látni lehetett az Intézet tornyait.
- Anyáék jól vannak? - felelt kérdéssel Melody, amivel egy kis időre kizökkentette Isabellet, abból, hogy Melody talán tényleg megsérülhetett. De nem. Azt látta volt. Tudná.
Arról viszont fogalma sem volt, hogy mit mondjon az anyáékról a lánynak. Ő sem tudta, hogy jól vannak-e, de biztos volt benne, hogy igen. Ha Magnus kezeskedett felőlük, akkor minden rendben lesz.
- Magnus vitte el őket, szóval nyugodtan vehetsz egy mély lélegzetet. Minden oké, biztos jól vannak. - Izzy Melody válla felé nyúlt, és biztatólag megdörzsölte. A lány teste megfeszült, de nem húzódott el. Most nem.
- Nem kérsz egy gyógyító rúnát? Csak mert kicsit bágyatnak tűnsz.
- Gyógyítórúnát?- kérdezett vissza Melody, miköben újra elindult. Jobb kezét a kabátja zsebébe süllyesztette, majd komoly kézzel kotorászni kezdett benne. Mintha keresne valamit.
Izzy eközben elővette a saját irónját és készenlétben tartva maga mellé engedte a kezében, ha esetleg Melody úgy döntene, hogy akarja azt a rúnát.
- Igen. Olyat amit Alectől kaptál...elsőnek. Nem volt túl okos a bátyám akkor, de hidd, hogy a jót akarja. Csak furán fejezi ki magát. - Isabelle felnézett a zavaros szürke égboltra, ahol a havat ígérő fellegek ugyanolyan elszántsággal tornyosultak, mint mikor elindultak. Várva Melody reakcióját lenézett a lányra, aki egy hosszúkás dolgot szorongatott a kezében. Ahogy Izzy közelebb hajolt látta is, hogy mi az. Ez irón volt Melody kezében is, de...olyan ismerős volt neki.
- Az nem Alec régi irónja? - hökkent meg, és nem is gondolkozva kikapta Melody kezéből, hogy jobban szemügyre vegye. A lány semmilyen kísérletet nem tett arra, hogy visszaszerezze a tárgyat, hanem csak zsebre vágta mindkét kezét a hideg elől, és megszaporázta a lépteit. Az Intézet már tényleg nem volt messze.
- Nem tudom, hogy hanyadik. Csak annyit, hogy az akció előtt adta ide nekem. - rántotta meg vállát, szigorúan a célépületük homlokzatán tartva a pillantását.
Isabelle a szeme elé emelte a halványszürke színű irónt, és megállopította, hogy ez bizony az, amit apjától örökölt a rúnaceremónián. A fiú elég nagy becsben tartotta, csak ritkán használta. Akkor is csak Jace- re rajzolt vele rúnákat. Még magára is ritkán. Most viszont odaadta egy vadidegen lánynak, aki ki tudja hogy toppant be az életükbe. Izzy határozottan kedvelte Melodyt, de abban már nem volt olyan biztos, hogy Alec is kedveli-e. De ez a gesztus elgondolkoztatta...
Melody felé nyújtotta az irónt, aki viszont szaporán megrázta a fejét.
- Nem nem...tartsd csak meg. Vagy add vissza Alecnek kérlek. Nekem már nincs szükségem rá, elvégre a küldetésnek vagy minek hívjátok, már vége. - legyintett türelmetlenül a lány, miközben előhúzta kezeit, hogy kinyithassa a rozsdás kapuszárnyakat.
Isabelle vetett egy pillantást a irónra, miközben megtorpant Melody határozott hangjától.
Gyorsan elkapta a kaput, hogy az ne vágja gyomorszájon mikor visszacsapódik, majd már a lépcső tetején járó Melody után sietett.
Hangtalanul a lány nagy zsebébe csúsztatta az irónt, figyelve a reakcióját. Melody viszont nem vett észre semmit az egészből, így Isabelle az orra alatt somolyogva rakta az ajtóra tenyerét, és nyomta be azt. Mosolyogva maga elé engedte a lehorgasztott fejű Melodyt, aki sietően beillant a résen.
Izzy behúzta maguk mögött az ajtót, és csak azután nézett fel. Az arcáról azonnal lehervadt a mosoly. Az anyja, Alec, Jace és Magnus egy félkörben álltak a terem közepén és hangosan vitatkoztak egymással. Jace egy kék követ lengetett a kezébe, Alec a fejét fogva mutagatott Jace-re, Magnus meg csak állt, de feszülten néha belemagyarázott valamit. Isabelle összevonta a szemöldökét, és Melodyra nézettb, aki talán fehérebb volt, mint eddig, ha ez lehetséges.
Kitágult szemmel bámulta a vitázó négyest, és látszólag teljesen leblokkolt.
Izzy megmozgatta a vállait, és magabiztosan kihúzta magát. Az anyjával egyetlen egy beszélgetés sem sétagallop. De hogy ez milyen lesz...azt el sem akarta képzelni.
Megragadta Melody kezét, és közelebb rángatta a csapathoz. Mikor ő és a lány is beilleszkedtek a két utolsó helyre, ezzel tökéletes kört alkotva, mindenki észrevette őket. Maryse mint egy mérges fúria meredt rájuk, épphogy az orrából nem szállingózott a dühös füst. Jace hozzá abszolút nem méltóan aggódva elindult volna feléjük, ha Magnus ki nem rakja elé a kezét, egy figyelmeztető pillantással belé fagyasztva a mozdulatot. Alec próbálta felvenni Melody-val a szemkontaktust, de a lány sosem nézett rá. Fáradt tekintetét céltudatosan Maryse-re emelte.
- Hol vannak a szüleim? - kérdezte hidegen, állva Maryse gyilkos tekintét.
- A könyvtárban.
Melody épp indult is volna, mikor a nő utána nyúlt, és erősen megragadta a karját. Melody hangosan felszisszent, de közben rémülten a többiekre nézett.
- Anya...engedd el! - lépett közelebb Alec, le sem véve Melody-ról a szemét. A lány viszont most ránézett, kétségebeesetten szinte kérlelve, hogy engedjék elrohanni innen nagyon messzire.
Alec elkapta a pillantását, és anyjára nézett.
Maryse le sem véve a szemét Melody arcáról egy rántással elengedte a karját, mire a lány kissé megingott, és hátra kellett lépnie gyorsan két lépést, hogy egyensúlya megmaradjon. Isabelle kétkedve végigmérte tetőtől talpig. Kizárt, hogy ne legyen valami baja... Van valami abban, ahogy mozog. Veszélyezetten, mintha minden mozdulat fájna.
De mielőtt újra érdeklődhetett volna a hogyléte felől, Maryse újra felcsattant.
- Egyszerűen nem hiszem el azt, ami itt történik. Őrültek háza. Alexander Gideon Lightwood...ezért még számolni fogsz, és azért te, mert azt hittem okosabb vagy a húgodnál. - mutatott rá Izzyre a nő. Alec felháborodva közelebb lépett, és Isabelle biztos volt benne, hogy nen maga miatt akadt ki. Az ő iránta való szúrkálódást nem helyesli az anyja részéről.
- Nem hagyhattuk meghalni Anya. Árnyvadászok vagyunk. Az a feladatunk, hogy megvédjük a mondénokat. - szegte fel a állát Isabelle, és szigorúan anyjára nézett. Magnus hangosan felszisszent mellette, mintha rálépett volna valamire, amire nem kellett volna. Isabelle kérdően odakapta a fejét, de boszorkánymester csak komoly árbázattal legyintett, és elfordult. Jace összevont szemöldökkel bámulta, úgy, mintha a szimpla nézésével ki tudná facsarni belőle a hangkiadás igazi okát.
- Tudom, hogy mi a feladatunk, elvégre az Intézet vezetője vagyok. Pont ezért kötelességetek lett volna szólni, hogy egy titokzatos mondén lányt rejtegettek az épületben, sőt titokban mentek el, úgy, hogy démonvértől bűzölögve estek be egy portálon át. Vagy éppenséggel az ajtón. Mondd...szerinted nekem erről nem kellett volna tudom? Szerintetek a Klávé ehhez mit fog szólni hm? - ordított rá az anyja. Izzy legszívesebben behúzott nyakkal lapított volna. De nem tehettem. Nem tehette, mikor olyan ügyért akar kiállni, amiben csakis nekik van igazuk és senki másnak.
- A Klávé ezt nem tudhatja meg! - mordult fel Jace, olyan ellenséges tekintettel meredve Marysre, amit Isabelle soha azelőtt nem látott. Igaz ami igaz...Jace utálja ha nem neki van igaza.
- És ezt te és a nevetséges köved fogja megakadyozni, igaz?! -fújta fel magát újra a nő, kecses kezével indulatosan a szőke fiú kezében lévő kék kőre mutatva. Jace szorosan rámarkolt a kőre, és épp mondott volna valamit, amikor Magnus közé és Maryse közé ugrott.
- Elég legyen! - kiálltotta el magát. - A marakodás sehova nem vezet. Le lehetne ülni és megbeszélni a dolgokat...elvégre van pár részlet, amit eddig homály borított.
Maryse szemében kíváncsiság csillant, ami teljesen elég volt ahhoz, hogy visszakozzon.
- Isa...Isabelle. - a lány alig hallotta a halk nyöszörgő hangot maga mellől. Már későn fogta fel, hogy a hang gazdája a mellette álló Melody volt, akinek viszont térde megroggyant, és a földre rogyott. Először még tartotta magát, aztán elterült a földön. Vörös haja égő glóriát adott krétafehét arcának. Ezután újra mindenki egyszerre kezdett el beszélni. Izzy és Alec térdre vetették magukat az ájult lány mellett, aki nem igazán reagált semmire.
Isabelle próbálta kizárni anyja és Magnus dühös hangját, ahogy újra birokra kelltek. Koncentrálva kitapogatta Melody pulzusát, ami érezhető volt, de gyengébben, mint kellene.
A lány rémülten bátyjára nézett, aki megdermedve bámulta Melody csukott szeméját.
Isabelle szeme lejjebb vándorolt. Szeme tágra nyílt, mikor észrevette, hogy a lány jobb vállánál a ruhája anyaga sötétebb, mint máshol és fémes szagot árasztott. Vérzett.
Tekintete találkozott Alecével, aki ebben a pillanatban vette észre.
- Gombold ki! - szólt rá a fiúra ingerülten, mire Alec nagyot nyelve nyúlt a kabát cipzárjához. Keze remegni kezdett, a cipzár pedig beakadt a ruha anyagába, és sehogy sem akar tovább menni. Alec dünnyögve rángatni kezdte. Ujjai tisztán láthatóan merevek voltak, keze remegett, mintha félne a cipzártól. Fekete haja a homlokába hullott, ahogy próbálta kirángatni a cipzárt az anyag szorításából.
Isabelle megelégelte a dolgot, könyökével arrébb túrta bátyját, és egy rántással letépte a rakoncátlan cipzárt. Alec elfordította a tekintetét, de felesleges volt, mert Melody a kabát alatt egy vékony, szürke pólót is viselt, ami szintén átitatott rubinvörös vére. Izzy félrehúzta az anyagot, és mikor meglátta a probléma forrását elakadt a lélegzete. Alec döbbenten fordult oda, és húzta arrább a vérben tocsogó pólót a lány kulcscsontjáról. A seb szúrt volt, szélei és mélysége miatt Izzy azonnal megállapította. A szúrás a kulcscsontja alatt, a válla találkozásánál érte. A sebből a lüktető vérrel együtt fekete démonméreg szivárgott, ami még így a sötét színű vérben is jól kivehető volt. Alec feltérdelt, hogy letépje magáról vastag pulóverét. Összegyűrte és Melody sebére szorította.
- Az Angyalra tudhattam volna, hogy megsérült. Olyan rosszul volt egész végig. De hogy hogy nem vérzett eddig...én...én nem értem. Egy ilyen seb azonnal kifejti a hatását. - túrt a hajába Isabelle zaklatottan nem törődve véres ujjaival. Fogalma sem volt róla, hogy eddig hogy nem ütközött ki a méreg a lány testében.
- Nem a te hibád Izzy! - mondta Alec együttérzően, majd továbbra is az anyjával vitatkozó Jace nevét ordította.
A szőke fiú nem törődve Maryse felemelt hangjával azonnal odarohant hozzájuk.
Mikor meglátta a földön fekvő Melodyt, szeme elkerekedett és lassan leguggolt Alec mellé.
- Nem hiszem el, hogy ez a lány mindig alkot magának valamit... De hogy történt? Azt mondta nem sérült meg. - rázta meg a fejé Jace, kérdően Alecre nézve. A fiú viszont nem nézett fel rá, kék szemét folyamatosan Melody hófehér arcán tartotta.
Jace most Izzy-re nézett.
- Mennyire súlyos?
- Attól tartok épp eléggé. Kulcscsonton szúrta az egyik démon. - a lány Alec kezéhez nyúlt, és elhúzta a pulóverrel együtt, hogy Jace lássa a sebet. A fiú szemöldöke egybeszaladt, ahogy a zsebébe csúsztatta a kezében lévő kéken ragyogó követ, és a lány sebéhez nyúlt. Ujját a bőréhez érintette, a vér ujjaira folyt. Jace a szeme elé emelte véres kezeit.
Arca, ha lehetséges még komorabb lett. Kabátjába törölte kezét, és Izzy szemébe nézett.
- Hívjatok egy Néma Testvért! Most. A méreg bekerült a véráramba, rövid időn belül a szívet és az agyi idegeket fogja támadni. - utasította Jace. Isabelle bólinott, majd felnyomta magát a földről, hogy Jace közelebb kerülhessen a lányhoz. Megragadta Alec karját és őt is felrántotta a földről, aki idegesen ujjai tördelve le sem vette a szemét Melody arcáról.
Jace lekuporodott Melody mellé, jobb karját a háta alá csúsztatta, míg a balt a térdhajlatába. Megfeszítette a hátát, és mintha egy tollpihét emelt volna fel, az ölébe kapta a lányt. Melody feje a vállának bicsaklott, ajkai elnyíltak egymástól.
- Úgy néz ki, mint aki alszik. - gondolta Isabelle, miközben a fiú mellé lépett, és Melody karját az ölébe helyezte, hogy ne lógjon tehetetlenül a teste mellett.
- Gyengélkedőre viszem. Mondd a Testvéreknek, hogy nagyon gyorsan suhangassák ide hangtalan léptüket, mert ez a lány nem éli túl, ha nem kap ellátást. - fordult meg Jace, hogy induljon, amikor hirtelen Alec mozdult, és megragadta a kabátja ujját.
- Alec mit csinálsz? - szörnyülködött Izzy, a fiú keze után nyúlva, aki viszont elrántotta és a zsebébe nyúlt.
- Egyikőtöknek sem jut eszébe egy iratze? - kérdezte dühösen, irónját a helyes irányba fordítva ujjai közt. Felhúzta Melody csuklójáról a ráhullott kabátot, és már a bőréhez is érintette volna az irónt, ha Izzy nem kiállt fel és nem rántja vissza a karját. Igen, neki is eszébe jutott ezelőtt. Mikor jöttek ő is rákérdezett, de nem igazán gondolta komolyan...reménykedett benne, hogy Melody nemet mond.
Isabelle biztos volt benne, hogy Melody nem Árnyvadász. És attól még, hogy egy gyógyító rúnát kibírt a szervezete a vámpírtámadás estélyén, nem biztos, hogy egy másikat is kibírna. Főleg, hogy most talán kritikusabb helyzetben van, mint akkor volt. Izzy nem akart kockáztatni, vagy még több gondot okozni ennek a lánynak, mint, ami most van neki.
- Izzy ereszd el. Idő még ideérnek. Legalább a vérzést csökkentené. - szólt rá Jace. Alec fürkészve figyelte, miközben a lány lassan lehunyva a szemét elvette a kezét bátyja csuklójáról.
- Ha valami baja lesz...az Angyalra esküszöm, hogy valaki bűnhődni fog. - sziszegte Jace szemébe fúrva pillantását. Melody egy megtört lélek, aki még keresi a helyét a világban. De az út felénél sajnos megtorpant, és az emberek nyomása arra késztette őt, hogy forduljon meg és menjen vissza oda, ahonnan jött. Csakhogy a visszafelé vezető úton arccal egy falnak ütközött és ott rekedt. Isabelle nem tudta miért viseli ennyire a szívén a sorsát a vörös hajú lánynak. Csak annyit tudott, hogy ölni tudna érte, ha bántódása esne. Talán azért, mert Melody úgy beszélt vele, mintha ő, ő maga lenne. Isabelle Lightwood. Nem Isabelle Sophia Lightwood az Árnyvadász.
- Hidd el Izzy. Én leszek az, aki büntetni fog, ha valami történik vele. - mondta Jace, Isabellenek felelve. Izzy komoran bólintott, majd hátrébb lépett helyet adva Alecnek. A fiú még egyszer kérdőleg felpillantott parabatai-ja arcába megerősítésként, mielőtt irónját a lány fehér bőréhez nyomta volna, és egy újabb iratzét kanyarított Melody vékony csuklójára.
A rúna fekete körvonala felragyogott, ahogy hatása megindult a lány szervezében.
- Ha megjön Zakariás test... James Carstairs küldjétek őt is a gyengélkedőre. Néma Testvér volt, szükség lehet a tudására. - intett Jace fejével a bejárati ajtó felé. Izzy és Alec szinkronban bólintottak. Jace magához szorította Melody testét, majd sietősen elindult a gyengélkedő felé.
- Beszélnünk kell. - Magnus, mint egy szellem Alec mellé lépett, és hosszú ujjait a fiú vállára rakta. Tiszta tekintetéből most hiányzott a jól ismert huncutság. Pillantása most komoly volt, kifürkészhetetlen. Jelentőségteljesen nézett Alec arcába, aki viszont csak most tudta elszakítani szemét a távoló Jace alakjától.
Lassan bólintott, majd Magnus után indult a bámészkodó Árnyvadászok gyűrűjén kívülre.
Izzy becsukta a szemét, és nagyot sóhajtva hajába túrt. Fekete loboncába vakolat darabok ragadtak, összeállt a portól és bűzlött a démonvértől. Keze még mocskos volt a harc nyomán, és azt nem is akarta tudni az arca, hogy néz ki. Most ütközött ki rajta mennyire is fáradt valójában. A derekára kötött szeráfenge szinte lehúzta a felsőtestét, már alig állt a lábán. Egy forró fürdőt akart egy illatos vízibomba társaságában, de szigorúan csak azután, hogy Melody jobban lesz.
- Isabelle! - az anyja hangja határozottan dühösen csengett. Izzy összeszorított állkapoccsal fordult szembe a nővel. Maryse szemei szikrákat szórtak, ahogy a lányára meredt.
- Anya kérlek...fáradt vagyok most ehhez. - motyogta a lány, de Maryse rá se hederített.
- Az irodámba. Most! Van mit megbeszélnünk. A bátyjáddal együtt. - megragadta Isabelle könyökét, és irányba állítva őt maga előtt tolni kezdte. Odaordított Alecnek is, aki nagyon benne volt a beszélgetésben Magnussal. Izzy nem tudta mit mondott neki a boszorkánymester, de a fiú arca olyan kifejezést öltött, ami a meglepődöttség és a félelem egyvelege volt.
A lány inkább nem kérdezett rá mi a gond. Csak csendben menetelt füstölgő anyja mögött, aki eközben kikerülte őket, hogy kinyissa előttük irodája ajtaját. Rózsás beszélgetés lesz.

Continues...

______________________

By:
Taurielgirl25