¬ 1.¬

1K 42 1
                                    

Melody fázósan húzta a nyakához még közelebb vastag kabátjának kapucniját. Nem esett hó, de ettől függetlenül hideg volt. Már félórája járkált Cookie nevét kiabálva megkockáztatva, hogy így könnyebben megtalálják. Anyja már vagy ötödjére hívta, de nem volt hajlandó felvenni. Így igaz, hogy jobban aggódnak érte, de ha megtudnák mi történt nagyon kikapna. Úgy gondolta nemsokára meglesz a kutyája és már rohanhat is haza. Pont most kellett elvesznie, már csak 2 utca lett volna hazáig!?
A lány hirtelen összerezzent. Lenézett a telefonját tartó kezére ami pittyogott egyet. Az éles hang késként szelte át a csöndet. Megint anyukája kereste. Melody hátát egy konténernek vetette és üzenetet írt. Azt írta, hogy nemsokára otthon vannak, és hogy Martinnal volt. Az apja munkatársával. Ami félig igaz is volt. Beszélgetett vele. Csak nem most.
Lenémította a telefont, majd újra felemelte. Csak konténerek és konténerek mindenhol.
- Cookie hol a francba vagy? - suttogta dühösen.
Ekkor halk csaholás ütötte meg a fülét. Kicsit messze volt, de Melody biztos volt benn, hogy Cookie az. Csak ő tud ilyen szörcsögve ugatni.
Gondolkodás nélkül eliramodott a hang irányába. Néhány pillanattal később viszont tanácstalanul megállt.
- Szállj már le rólam kis vadóc. Nem kellenne itt lenned. - jött pont a mellette lévő tároló mögül. Melody megmarkolva a telefonját megkerülte. Fegyverként maga elé tartotta a készüléket, és a fény rávetült a francia bulldogra és egy...lányra.
A lány szeme elé kapta kezeit, majd Cookie is leugrott róla. Vidáman szaladt gazdájához, aki viszont anélkül ragadta meg a pórázt, hogy elfordította volna a tekintetét az éppen feltápászkodó lányról.
Dús fekete haja csinosan keretezte szép arcát. Tökéletes ívű ajkai vérvörösek voltak, sötét szemeivel kíváncsian végigmérte Melodyt. A hideg ellenére nem volt rajta kabát. Csak egy derékpulóver, így a lány láthatta milyen vékony. Hosszú lábait bőrnadrág fedte, és magassarkú fekete csizma volt rajta.
- Isabell vagyok. - nyújtotta ki felé a kezét. Melody ekkor vette észre a derekán lógó kard markolatát, és egy ostort aminek végét éppenséggel a kezében tartotta. Lehajolt Cookiért és hátrált egy lépést.
- Izzy, atya isten azt hittük... - hallatszott Melody mögött egy hang és lábak ütődése a betonhoz. Melody megpördült a tengelye körül, és szembetalálta magát két tetőtől-talpig feketébe öltözött fiúval. A különbség az volt, hogy az egyiknek fekete haja volt, és egy íjat tartott a kezében, míg a másiknak szőke haja volt, és egy világoló valamit tartott a teste mellett.
- Mi a franc? - suttogta a lány és újra megfordult, hogy ránézhessen Isabell arcára. De a lány megkerülte és beállt a két fiú mellé. Cookie is szokatlanul csendben maradt.
- Ki ez a mondén? - fordult a szőke a fekete hajú lány felé. Izzy kitátotta a száját, és ránézett Melodyra. Végül nem mondott semmit csak megrántotta a vállát.
- Mit keresel itt? - nézett rá a magas, fekete hajú fiú.
- Öhm...Cookie-t sétáltattam, a kutyámat...csak elszökött és...itt találtam Isabell-lel. - habogta a lány és felmutatta a kutyát.
- Úgy hívják a kutyád, hogy Cookie? Az a neve a kutyádnak, hogy sütemény? Ez komoly?! - a szőke fiú az arcához emelte a kezét, és megmasszírozta az orrnyergét.
- Jace erre semmi szükség. - csitította Izzy. Melody ennek nagyon is örült, hiszen utálta ha szórakoznak a kutyája nevével. Főleg olyanok akik úgy néznek ki, mintha egy akciófilmből teleportáltak volna ide.
Melody lerakta Cookie-t és gyorsan körülnézett. Valahol csak itt vannak a producerek, vagy a rendező, vágó, akármi!?
- Most jobb lenne ha elmennél! - mutatott a háta mögé a fekete hajú. Sötét haja árnyékot vetett a szemére így, Melody nem is látta milyen színű.
- Alec ez egy hülye ötlet. Nem engedhetjük el a mondént egyedül. Itt vannak. - sóhajtott Jace és közelebb húzta magához Alecet.
- Kik vannak itt? - lépett közelebb Melody. Hangja valahogy vékonyabb volt, mint szokott lenni. Cookie leült a lába mellé és feszülten nyalogatta a szája szélét.
Alec egy figyelmeztető pillantást vetett felé majd Izzy-hez fordult.
- Igazad van szar ötlet. Izzy megtennéd...? - húzta el a száját kelletlenül Melody felé bökve. Melody összeráncolta a szemöldökét és meghúzta kutyája pórázát.
- Örvendek a találkozásnak, de ha nem bánjátok most haza akarok menni. Nem szeretem a sötétet. - morogta és már éppen indult volna, amikor hatalmas robajjal felborult a mellette lévő konténer. Jace maga elé kapta a fényes kardját, Alec felhúzta az íjját, Izzy pedig kicsapta az ostorát.
Melody rémülten hátrálni kezdett a sötétségbe meredve. Volt ott valami... Valami nagy. Látta a világító szemét. Hirtelen beleakadt a lába valamibe ő pedig hátraesett. Sikítva rakta hátra kezeit, de így el kellett engednie a pórázt.
Egy hatalmas lény tört elő a sötétből. Melody megdermedt félelmében. A lénynek fekete rütykös bőre volt, amiről valami csöpögött. A lány csak remélni merte, hogy az nem vér. Felemelte hosszú karjait, és két lábra állt. Kitátotta nagy száját amiből tízszentis fogak ugrottak elől. De nem csak egy vagy két pár, hanem úgy álltak sorban mint hegyes a fűrészfogak. Előpattant hosszú nyelve, melynek végén asszimetrikusan volt bevágva a háromszög. Kinyitotta sötét szemeit csontos szemgödreiben, és óriásit ordított. Valami zöld folyadék fröcskölt Melody arcába, amitől a lányt elkapta a hányinger és önkívületlenül sikoltozni kezdett.
Hirtelen a lény abbahagyta a üvöltözést, és fejét lefelé fordította. Cookie morogva marcangolta a lábát. A szörnyeteg lenyúlt, és hosszú karmokban végződő ujjaival háton ragadta a kiskutyát. Még egy utolsó pillantás vetett Melodyra és az éppen felé rohanó Jace-re, majd egyszerűen kettétépte a tehetetlenül vergődő Cookie-t. Melody a szája elé kapta a kezét, de lény már nem volt ott.
- Cookieee! - ordította és a kutyája reteméhez rohant volna, ha Alec meg nem ragadja a vállát és vissza nem rántja.
- Nem mehetsz utána. Megölhet. - suttogta a fülébe. Melody görcsösen megmarkolta a fiú kabátjának a szélét és beletemette az arcát. Cookie volt a mindene. Három éve kapta 15. születésnapjára. Azóta teljesen hozzánőt. Ő volt az aki soha nem csapta be, aki mindig meghallgatta és anélkül volt oda érte, hogy megváltoztatta volna a személyiségét.
Ő volt akinek a pofájárol mindig sütött a boldogság ha meglátta. Aki feltétel nélkül szerette. Ő volt a legjobb barátja. És most ez a....valami megölte őt.
- Mi volt ez? Mi volt ez? Meg fogom ölni!! - üvöltötte és kirántotta magát Alec kezei közül. De megszédült és térdre esett. Zúgott a feje, és érezte, ahogy a könnyei nem akarnak megállni. Felnézett és meglátta maga előtt Izzy magassarkúját.
- Ezt nem kell most megtudnod. De nyugodj meg, Jace megbosszúlja a kutyusod. - simította meg a az arcát. Melody hangosan felzokogva húzta arrébb arcát és ököllel a betonba vágott. Érezte ahogy a csontjai eltörnek a kézfejében, és ettől még jobban sírni kezdett. Mégegyett belevágott volna, ha Alec el nem kapja a kezét.
- Alec kérlek csinálj vele valamit. Vigyük el az Intézetbe. - hallotta meg Isabell hangját.
- Mi az, elmegyógyintézetbe visztek? - kiáltott rájuk és megpróbált felállni. De újra elvesztette az egyensúlyát és a földre zuhant. Már csak hallotta ahogy Izzy rémülten felsikít, meg érezte ahogy Alec a karja után kap, de kicsúszik a kezéből. Aztán csak sötétség.

Continues...

_________________________

By:
Taurielgirl25

° Rune of Tears ° - Shadowhunters ff. Where stories live. Discover now