° Rune of Tears ° - Shadowhunters ff.

¬ 11. ¬

° A l e c °

Szinte teljesen egyedül volt az egész Intézetben. Leszámítva anyját, aki nemrég tért vissza Idrisből egy portálon keresztül, valami fontos ügyet kellett intéznie, amit még nem osztott meg a fiával, de az igazat megvalva, Alec jelen helyzetben nem is nagyon volt rá kíváncsi.
Megvárta, míg az épület kiürül, csak azután indult le a laborba zsebében őrízgetve a kis fiola vért.
Először a saját ironját akarta odaadni a lánynak, de inkább nem tette, mert nem akart túl kedvesnek tűnni. Miután belegondolt nem is értette, hogy fordult meg ez a fejében. Így végül Melody egy kiképző, könnyen használható iront kapott.
- Jace jól felfegyverezte, az biztos - gondolta, miközben a lift egyre lejjebb vitte a szinteken. A lány tetőtől talpig harci öltözetben állt, és Alec a nyakát tette volna rá, hogy az a fekete csizma Izzy-é. De inkább ezt már nem tette szóvá, Melody így is épp eléggé utálhatja már. Ha ezt tudná...Alec bele se merne gondolni mi lenne, akkor, ha Isabelle vagy maga Melody tudomást szerezne erről.
Kilépett a liftből, aztán ironját végighúzta az ajtó előtt, ami engedelmesen kinyílt előtte. A fiú belépett a laborba és az asztalhoz lépett. Előhúzta a fiolát a zsebéből és maga elé emelte. Nagyot sóhajtott. Megfordult a fejében, hogy lehet ezt mégsem kellene csinálnia. De elvetette az ötletet és egy határozott mozdulattal a vért egy előre kikészített kémcsőbe öntötte. Kissé meglögybölte, majd a kémcsőálványba helyezte, és előhúzott egy másikat. Nem volt valami jó ezekben a kémikus dolgokban, ezekben inkább Isabelle volt a nyerő, de két anyagot még ő is össze tudott keverni, hogy meglesse a reakciókat. Levett egy kisebb edényt a polcról, azt maga mellé rakta, aztán pedig a fegyvertartóhoz lépett. Kiemelt egy apró kést és visszasétált. A kémcsőállványt maga elé húzta az asztal szélére, felé emelte a tenyerét és a kést. Összeráncolta a szemöldökét, aztán az éles pengét a keze széléhez érintette. Ahogy előbuggyant a vére, összeszorított állkapoccsal egy üres kémcsőbe csöpögtette azt. Lerakta a kést, helyette az ironját vette a kezébe. Felrajzolta a gyógyító rúnát a megszokott helyére, mire a heg zsugorodni kezdett és a fájdalmas szúrás is megszűnt. Alec izgatottan felsóhajtott, a kezébe vette a vérét tartalmazó üvegcsét, majd az előtte lévő mélykék tálkába öntötte.
- Most vagy soha. - motyogta az orra alatt és Melody vére után nyúlt.
- Nem tudtam, hogy itt vagy lent!
A hirtelen hangra Alec összerezzent. Megfordult, de a keze még az üveg mellett volt. A fiúnak nem kellett visszafordulnia ahhoz, hogy lássa, ahogy a kémcső a kövön hever, ezernyi apró szilánkra szóródva. Hallotta a hangját is. Dühösen meredt a rá vigyorgó Magnus Banre.
- Hogy jutottál be? - kérdezte barátságtalanul. A boszorkánymester most egyszerű kék farmert viselt, szatén anyagú fekete-lila csíkos inggel. Haja most csak feketén pompázott, nem voltak benne színes csíkok, de az elmaradhatatlan ezüstgyűrűk ott csillogtak az ujjain.
Magnus a kilincsre rakta a kezét és betolta az ajtót.
- Bejárásom van, tudod nagyon jól. - kacsinott és közelebb ment az asztalon támaszkodó fiúhoz. Alec megforgatta a szemét és elfordult. Hát persze! Magnus már annyiszor segítette ki őket, hogy két kezén nem tudja összeszámolni, így szabadon bejöhet az épületbe. Remek.
- Oké...akkor mit keresel itt? - kérdezett újra az Árnyvadász, leguggolt a földre, hogy felvegye az üvegdarabkákat, de se az eltört kémcső, se a vér nem volt a padlón. Alec összehúzott szemöldökkel pislogott fel Magnusra, aki csak mosolyogva megvonta a vállát. Alec halkan felsóhajtott és felegyenesdett.
- Szóval?
- A lánykához jöttem látogatóba. De nem volt a gyengélkedőn, ahogy se Isabellet se Jacet nem találtam. Arról nem is beszélve, hogy az Intézet kong az ürességtől. Egy fickó mondta az ajtóban, hogy itt vagy lent. Gondoltam teszek egy próbát elvégre elég sok időt töltesz a vörössel. - vigyorgott a fiú pimaszul és kissé elfordult. Alec felháborodva karba fonta a kezeit.
- Egyáltalán nem töltök vele sok időt...csak vettem neki egy kutyát, de azt is azért, mert Izzy nyúzott vele. Amúgyis folyton éhes és ugrál rám. - fintorgott. Magnus felkuncogott.
- Akkor is törődsz vele!
- Hagyjál békén! Semmit nem csinálok, csak végzem a dolgomat. - vágott vissza csípőből Alec és hátat fordított csevegőtársának. Magnus viszont megkerülte az asztalt, így újra szembekerült vele.
- Mi is az amit éppen csinálsz? - kérdezte kíváncsian. Kitárta a tenyerét, ujjai közül kékes füst gomolygott elő. A füstbe megjelent a kémcső a benne lévő vérrel. Alec utána kapott, de Magnus leeresztette a kezét, így minden eltűnt. Alec bosszúsan megrázta a fejét és próbált nyugodt maradni. Magnus iszonyú idegesítő tudott lenni.
- Miért is jöttél? Ja...Melody. Sajnálom, de ő most nincs itt. Jace és ő elmentek meglátogatni a szüleit. Mondén dolgok. - magyarázta Alec, kikerülte az előtte álló boszorkánymestert, aztán a képernyőhöz lépett, hogy elterelésként pötyögjön valamit.
- De Melody nem mondén. Ezt próbálod kideríteni, nem igaz Alexander!? - kérdezte halkan Magnus és a háta mögé osont. Alex szorosan lehunyta a szemét és maga mellé engedte a kezeit.
- Ezért vagytok fasírtban Jace-el, ugye?
- Igen, ezért... - sóhajtott a fiú és megfordult. Csípőjét az asztalnak támasztotta, úgy vizslatta a vele szemben álló arcát. - Jace szerint nem kellene csinálnom, mert szerinte megszállott vagyok. Izzy nem is tud róla és nem is akarom, hogy tudjon, ahogy Melody se!
- De miért érdekel ez ennyire téged? - csóválta meg a fejét értetlenül Magnus. Hátrébb lépett, hogy elengedje az feldúltan arréb siető Alecet. - Ő csak egy lány, aki szeretetre és elfogadásra vágyik!
- Tudom...vagyis nem tudom. Nem tudom miért érdekel Magnus, érted!? Fogalmam sincs, csak annyit tudok, hogy nem vagyok képes aludni, amióta itt van. Megőrjít. - fakadt ki a fiú és zaklatottan fekete hajába túrt. Magnus megrázta a fejét, közelebb lépett hozzá, hogy a vállára rakja a kezét, de Alec kitért előlle.
- Hát sajnálom. De túl kell rajta lépned. Nem üldözheted egész végig. - mutatott rá a boszorkánymester fekete lakkos körmével. Alec felpillanott rá és ciccegve elhúzta a száját.
- Tudod Magnus... - kezdte, de a monológját már nem tudta befejezni, mert az ajtó kinyílt, és Alec anyjának dús, fekete hajzuhataga jelent meg a résben.
- Ohhh Magnus...szia. Alec beszélnünk kell. - mondta, és behúzta maga után az ajtót. Alec és Magnus úgy pillantott egymásra, mint két rossz gyerek, akiket fülön csíptek. A fiú nagyon remélte, hogy nem Melody-ról van szó.
- I-igen és mégis miről? - kérdezte zavartan, és megvakarta a tarkóját. Magnus egy figyelmeztető pillantást lövelt felé, biccentett Marysenek, aztán diszkréten kivonult az ajtón.
Maryse megvárta míg becsukódik utána az ajtó, aztán összerakta a kezét, és közelebb lépett fiához. Fiatalos nő volt, főleg, hogy most elengedte a haját. Igazán hasonlított így Izzy-re. Hosszú, sötétzöld ruhát viselt, fekete magassarkúval. Anyja mindig is elegáns volt.
- Szóval...az Intézetben helyet foglalt státuszomról lenne szó. - kezdte a nő óvatosan. Alec megkönnyebülve engedte le a kezeit, de utána azonnal döbbenten pislogott anyjára.
- Kirúgtak!?
- Nem dehogyis, Alec! Ne gondolj mindig a legrosszabbra. Annyi az egész, hogy áthelyeznek Idrisbe. - hadarta a nő, idegesen a száját rágva. Alec kigúvadt szemmel meredt anyjára, várva a folytatást. Hamar le akarta tudni ezt a beszélgetést, mert agya egyre csak a Magnusnál lévő véren kattogott. Nem akart megszállott lenni! De nem tudta kiverni a fejéből.
A nő összeráncolt szemöldökkel meredt rá.
- Jól vagy? Olyan...fura vagy.
- Anya... - sóhajtotta a fiú, és felrakta maga elé egyik karját, hogy Maryse ne tudjon hozzáérni. - Csak mond!
- Rendben...akkor mondom. Szóval áthelyezetek Idrisbe, és a New York-i Intézet vezető nélkül maradt, és...
De a felvilágosítását már nem tudta befejezni, mert hangját a csengő fület sértő hangja szakította félbe. Alec megrázta a fejét, hogy legalább az agyát kitísztítsa ettől a borzalmas hangtól. Rá pár másodpercre Meldoy kutyája, Archie is megszólalt, hangosan vonyítani kezdett szinkronban a jelzőcsengővel.
Alec az ajtóhoz lépett, de az kitárult és Magnus dugta be rajta a fejét.
- Szerintem démontámadás. Szól a csengő. - bökkött az ujjával az ajtón túlra. Alec kifurakodott mellette.
- Mi is halljuk Magnus. - sziszegte a fiú, és rohanni kezdett lefelé a lépcsőn. Maryse hangos cipőkopogással követte.
- Még nem fejeztem be, nem mondtam el! - kiabált fia után, de az rá se hederített. A monitorhoz futott, és meglátta a vörös, pulzáló korongot az egyik New York-i ház felett. Valahogy ismerős volt az a házszám...
- Jézusom! Melody! - suttogta és anyja felé fordult.
- Erre most nem érünk rá. Ki kell mennem. - legyintett a nő felé, aki felháborodottan meredt rá.
- Majd kiküldünk valakit. Meg amúgyis, a húgod kinn van. Már biztos ott vannak. - magyarázta Maryse. - Az isten szerelmére ez a kutya is az őrületbe kerget. Minek neked kuyta Alec?
A fiú csak bosszúsan megcsóválta a fejét, és sietően előkotorta lenémított telefonját a zsebéből. Hét nem fogadott hívás volt Jace-től. Azonnal oda kell mennie!
- Izzy...nem tud róla. Majd út közben értesítem. Majd jön velem Magnus. Igaz, Magnus? - pillantott a boszorkánymesterre, aki elmélyülten tanulmányozta a térképet. Felpillantott, köhintett egyet és mosolyogva Alec mellé szökkent.
- Hát persze!
- De...
- Anya, kérlek. Megoldom, oké!? Csak bízz bennem, visszajövök és minden megbeszélünk. - a fiú anyja vállára rakta a kezét és megcirógatta azt. Maryse lehunyta a szemét, nyelt egy nagyot, de nem ellenkezett. Végül bólintott és elindult az ellenkező irányba.
Ahogy anyja eltűnt a lépcsőfordulóban Alec kilőtt a fegyverek felé. Mint oly sokszor Archie csaholva utána eredt és a nadrágját akarta elkapni. Alec próbált nem hasravágódni benne, miközben visszakiabált Magnusnak.
- Hívd Izzy-t! Szerintem szükség lesz rá.
Leemelte az íjját és egy halom nyílvesszőt. Kapkodva rúnákat rajzolt rájuk és már loholt is a boszorkánymester felé, aki akkor rakta le a telefont.
- Azt mondta, ott találkozunk. - mondta Magnus. Alec bólintott, majd futólépésben az ajtóhoz sietetett és feltépte azt. Archiet szinte erővel kellett a ajtón belül tudni.
- Nagyon kedvel téged a kutya. Gondolkoztál már miért? - kérdezte vigyorogva Magnus.
- Csak csináld a portált. - húzta el a száját Alec. Magnus biccentett, felemelte kezeit, amiből kékes szikrák törtek elő. Meglendítette karját, mire szél csapott az arcukba. A portál megnyílt. Alec nagyot nyelve lépett be a kavargó örvénybe. Mai napig hányingere lesz a portálozástól.
Az érkezéssel már nem voltak gondjai. Inkább a látvánnyal. A ház fél teteje beomlott, ép kéményén egy démon csücsült. Mielőtt a fiú reagálhatott volna beugrott a házba. Füst gomolygott ki a hatalmas lyukon, bentről dulakodás hangja hallatszott. Alec biztos volt benne, hogy Jace rúnával fedte le a házat, különben a mondén rendőrség már régen itt okoskodna. A fiú a zsebébe nyúlt, elővette telefonját és tárcsázta Izzy számát.
- Nyugi báttyus, már itt vagyok. - hangzott a telefonon túlról, és a fiú háta mögül. Alec leeresztette a készüléket és megfordult. De csak a mosolygó húgát látta.
- Hol a csapat?
- Milyen csapat?
- A csapat akivel kijöttél Izzy. Hol vannak? Így kevesen vagyunk. - tárta a szét karját Alec.
- Visszaküldtem őket. - rántotta meg a vállát a lány.
- Visszaküldted? Miért? - döbbent le Alec. Most legszívesebben odaugrott volna húgához és jól megtépázta volna fekete haját.
- Talán miért!? Gondolom nem akarod, hogy anyáék tudjanak Melodyról. Valaki kikotyogta volna. Jobb ez így. Máskor is harcoltunk már így. - csapta elő korbácsát Isabelle és határozottan bement a kapun. Alec utána sietett és elkapta a karját.
- Igen, de akkor nem egy ismeretlen lány élete volt a tét. - morogta a fiú.
- Jaj, ne kezd már megint... - fortyant fel a lány, de Alec közbevágott.
- Nem, idefigyelj, Me...
- Tündérbogaraim nem akarom megzavarni ezt a hihetlen párbeszédet, de a hangokból ítélve szükségük van ránk. - kottyantott közbe óvatosan Magnus, mire két dühös Ligthwood-pillantást kapott válsszul.
- Igazad van. Gyerünk. - Isabelle kirántotta a karját Alec kezei közül, és felszaladt a megnaradt lépcsőn a csukott bejárati ajtóhoz. Alec a fejét rázva követte, Magnus is a nyomába volt.
Izzy megszorította korbácsát, Magnus szeme sárgára változott, puppilája összeszűkűlt, két kezét előnyújtotta. Ujjai közül kékes lángok törtek elő. Alec megmarkolta az íját, felrántotta a lábát és egy határozott mozdulattal berúgta az ajtót.
- Húú ez...nagyon dögös. - motyogta Magnus a betört ajtóra függesztve macskaszemét. Alec megütközve bámult rá a boszorkánymesterre, aki viszont egy pillantásra sem méltatta. Csak meglendítte kék fénybe úszó kezeit, és kapásból három démont vágott neki a rozoga falnak. Alec megrázta a fejét és belépett a házba. Azonnal megpillantotta a szőke Jace-t, aki az egykori nappali közepén állva küzdött a fekete sereggel. Nem messze tőle, a falnak vetve a hátát Melody állt. Halálra rémülten meredt a felé közeledő démonokra. Mindkét kezében egy-egy szeráfpengét tartott, de látszott, hogy nem ért hozzá. Csak hadonászott maga előtt a világoló kardokkal, amitől a démonok többnyire megrettentek, de amelyik közelebb merészkedett a lány le tudta kaszabolni. Alec előhúzott egy nyilat és megindult a lány felé, de ahogy meglátta a Melody felé siető Isabellet, azonnal megtorpant és Jace segítségére sietett inkább. Magnus összeérintette a tenyerét, mire az energialöket ellökött egy rakás démont Jace elől, így Alec számára szabaddá vált az út. Mikor Jace meglátta Alecet, nem tudott nem elmosolyodni.
- Kicsit sokáig tartott megnézni a telefonod Alec. Hamarabb is jöhetettek volna. - lihegte a fiú, és az egyik félfejű démon mellkasába vágta a kését. A démon megremegett, majd vörös szikraeső kíséretében darabjaira hullott. Alec hátát a barátjának vetette, és úgy lőtt ki egy hatalmas, tüskés kukacra emlékeztető lényt Magnus lába elől.
- Volt egy kis...dolgom. Tudod, el kell mondanom neked valamit. - kiabált vissza Alec, mert a démonok fülsértő visításától a saját hangját is alig hallotta. Megfordultak, így most Alec került szembe egy három méter magas szörnnyel. Hason szúrta egy nyílvesszővel, mire a démon meggörnyedt, így a fiú le tudta lőni.
- Ne most oké!? Ez...nem a legjobb alkalom, ne haragudj. - hallotta Jace tiltakozó hangját, mire magában bólintott. Már ha ezt túlélik. Csak egyetlen pillanatra nézett oldalra az Izzy mögött álló holtsápadt Melody-ra. A lány hatalmasra nyílt kék szemével bámult rájuk. Egy démonnak elég lett volna ennyi, ahhoz, hogy letépje a fiú fejét, ha Magnus nincs résen. Alec hálásan biccentett a boszorkánymesternek, aki csak vigyorogva a homlokára bökött. Ami csak annyit jelentett, hogy koncentráljon. Alec most igazat adott neki. Jelen pillanatban nem csak maga miatt kell koncentrálni. Mögötte van Jace is. Nem veszítheti el a fejét.

Continues...

_________________________

By:
Taurielgirl25