° Rune of Tears ° - Shadowhunters ff.

¬ 12. ¬

Alec most igazán mérges volt Izzy-re. Abban igazat adott neki, hogy bárki kikotyoghatta volna a sok nephilim közül, hogy egy lányt rejtegetnek napok óta az Intézetben. Maryse iszonyatosan mérges lenne rájuk, és azt is sürgősen ki kellene találniuk, hogy most mit fognak kezdeni. Melody szülei egy gardróbban kuksolnak, amit Jace eltorlaszolt egy hófehér kanapéval. Egyik démon sem akart oda betörni, ugyan miért is tenné, ha pár Árnyvadászal is verekedhetnek helyette.
Többen kellett voln jönniük, de Alec nem akarta megkockáztatni a Klávé és persze anyja haragját. Meg a fene gondolta, hogy ekkora démontámadással állnak szembe. Igazából már akkor gondolhatta volna, mikor meglátta, hogy Jace keresi. Amilyen büszke a szőke, nem hívta volna fel barátját, hogy jöjjön segíteni, ha nem lenne komoly a helyzet. Pláne nem hétszer.
A fiú nyilai már fogytán voltak, pedig egy igen nagy marékal hozott magával. Közelharcban úgysem vette sok hasznát, márpedig itt elég közel voltak egymáshoz. Csupán csak két szeráfpenge volt a derekára fűzve, meg talán egy dobókés, de Alec már abban sem volt biztos.
Isabelle Melodyt védte, aki már lassan tényleg úgy nézett ki, mint aki mindjárt elájul. Magnus túlságosan el volt foglalva magával, amiért most Alec még fejben sem rótta meg. Jace és ő ugyanabban a pozícióban harcoltak. Egymásnak vetett háttal próbálták kivédeni a támadást. Jace lába hirtelen megbicsaklott, mikor az egyik förmedvény hosszú karmával lábszára felé kapott. Alec fordított a körön, egyetlen mozdulattal levágta a démon vérben úszó fejét, aztán segített társának újra felállni. Most pont szembe volt vagy négy démonnal egyszerre küzdő Isabellel.
Alec előkapta az utolsó két nyilából az egyiket, és kilőtte Izzy derekáról az apró, fülbemászóra emlékeztette lényt. Izzy rákacsintott, és egy lassan, de annál biztosabban mozgó démon felé vágta a kését.
Hirtelen valami megragadta a bokáját, és kirántotta a lábát. Isabelle a földre zuhant, elektrokorbácsa elcsúszott tőle a padlón. A sarokban álló két szekrény széles lény, hosszú, ragacsos, karmokban végződő démon egyik csápjával ragadta meg a lány lábát, és vonszolni kezdte. Izzy belekapaszkodott az egyik fotel lábába, mire a démon két csápját lökte felé, és a hátába mélyesztette apró, tűhegyes karmait. Izzy arcán átvonaglott a kín, és kénytelen volt elengedni a fotelt, így tovább csúszott a padlón.
Alec a másodperc tört része alatt döntött. Mint a villám pöcintette utolsó nyilát az íj hurjára. Felhúzta, és egyenesen a démon mellkasába engedte. Megbökte Jace lábát, aztán már ott sem volt. A szőke fiú, ahogy oldalra pillantott vette az adást, és kitárt karokkal nézett szembe támadóival. Alec átszelte a nappalit, és Melody elé ugrott. Az egyik lény oldalról támadott. Melody felvisított, és kitartotta maga elé a pengéjét. A démon véreres szemei elkerekedtek, és próbált megállni, de a simára suviszkolt padlón esélye sem volt. Egyenesen belecsúszott a lándzsaként előreszegezett pengébe, majd hátborzongató hangon, süvöltve szertefoszlott. Alec hallotta, hogy Melody fájdalmasan felnyög mögötte, de nem volt ideje megfordulni, és megnézni mi történt vele. Közelharcban messze nem volt olyan jó, mint Jace vagy Izzy, de próbálta tenni, ami tőle tellett.
Pillantása Magnusra esett, aki a nappali közepén állt. Valami villant a boszorkánymester szemében, talán a macskaszeme ragyogott fel élénkebben, mint eddig. Magnus rápillantott, és mintha bocsánatot kért volna a szemével. Hirtelen a magasba emelte mindkét kezét, kétszer megforgatta a bal csuklóját, majd olyan erővel csapta össze minkét tenyerét, hogy a hangot visszaverték a a rozoga falak. Magnus öszeszorított tenyere között és körül kékes füst terjengett, amikor a hatás elérte Alecet is. Feje hátrabicsaklott a hirtelen jött lökettől. Az összes démon a földön fetrenget, hátborzongatóan üvöltve szenvedtek a kíntől, és egymás után tértek vissza a Pokolba. Hiába volt elviselhetetlen a mellkasán a nyomás, Alec nem tudott nem arra gondolni, hogy Magnus miért nem csinálta ezt eddig. Pár másodperc múlva meg is tudta miért. Egy rakás démon még a földön rángatózott, amikor az ingatag falak hangosan recsegni kezdtek. Mint mikor a betont darabokra verik, és szétesik az egész. A ház...omladozott. Ekkor Alec feje fölül irtózatos reccsenés hallatszott, és mindenki érezte, hogy a ház megdől.
- A FÖLDRE! MINDENKI! - ordította Jace, és a tarkóját védve a padlóra vetette magát. Isabelle és Magnus követte a példáját. Alec pont akkor rántotta maga mellé a halálsápadt Melody-t, mikor a fal egyszerűen dőlni kezdett, a plafon fehér teteje behorpadt, és három méretes gerenda száguldott feléjük.
Alec érezte, hogy életben van. Felnyomta magát fekvő helyzetéből, és erősen megdörzsölte a fejét. Nagyon sajgott, de jelenlegi helyzetében nem foglalkozhatott vele. Korom sötét volt előtte, semmit sem látott. A levegőben por, törött fa, törmelék, és halott démonok hányinger keltő szaga terjengett.
A zsebébe nyúlt, és kitapogatta az elég mélyre csúszott boszorkánykövet. Előhúzta, majd óvatosan maga elé rakta a földre. A kő ragyogni kezdett, nagy világosságot keltve a koromsötétben. Alecnek pislognia kellett párat, mire ki tudta venni a kissé messze előtte kuporgó Melody-t. A lány nagy szeme kerekre nyílt, és kitágult puppilákkal meredt rá. Vörös haja kissé begöndörödve hullott krétafehér arca elé, amin tisztán látható volt a pánik. Ajkai enyhén remegtek, mintha bármelyik percben elsírhatná magát, kezeit erősen az aljathoz nyomta.
Alec majdnem elmosolyodott az ijedt lány láttán. Árnyvadászként még sosem ötlött olyan dolog az agyába, hogy bárki vagy bármi édes lehet. Viszont ebben a pillanatban, agya legmélyebb zugában, aminek nem is tulajdonított nagy jelentőséget, édesen ártatlannak tartotta a lányt.
- Most...meghaltunk? - kérdezte remegő hangon Melody, egy árnyalatnyival közelebb csúszva a fiúhoz. Alec felnézett a rögtönzött plafonra, ami három hatalmas gerendából állt. A negyedik kettétőrt, és az egyik darabja megtámasztotta a másik hármat, egy sötét sátrat alkotva a fejük fölé. Emiatt nem nyomták őket laposra a három comb vastag gerendák. A plafon belső rétege nagy darabokban hullott rá a gerendákra, ez takarhatta el tőlük a fényt.
- Nem. - felelte lassan Alec, újra Melody-ra vezetve tekintetét. - De legközelebb örülnék, ha Magnus szólna, mielőtt halálos magánakciókba kezd.
- Remélem anyáék jól vannak. - motyogta Melody, le sem véve a szemét a fiúról. Alec háta mindig is borsózott attól, ha huzamosabb ideig bámulták. Hiába tudta, hogy Melody bámulásának az oka csakis a pánik, akkor is kiverte tőle a víz, mint máskor, amikor több szempár szegeződik rá egyszerre.
- Jace biztos vigyázott rájuk. Remélhetőleg ők is jól vannak, és kiszednek minket innen. - sóhajtotta Alec. Az íjjáért nyúlt, ami pár centire hevert a sarkától. Szerencséjére sértetlen maradt.
Melody a fiú nagy örömére végre levette az arcáról a pillantását. Lenézett a fényességet adó kőre a földön.
- Az micsoda? Olyan szép. - kérdezte kis idő múltán, a boszorkánykőre mutatva. Alec odanyúlt, és pont úgy fordította, hogy a kőre vésett Angyali Rúna legyen a lány felé.
- Boszorkánykőnek hívják. Minden Árnyvadásznak van egy ilyen, hogy sötétségben ez adja a fényt. Van éjjellátó rúnánk, de...ez formálisabb. Mi nem félünk a sötétben, de látni szeretünk. - moslyodott el halványan a fiú. Szempillái alól pillantott fel a csodálkozó Melody-rá. A lány  elbűvölve nyújtotta ki a kezét, és megcirógatta a kő sima felszínét. A fény szikrázóbb lett, mire Melody ijedten rántotta vissza a kezét. Alec visszafojtotta egy pillanatra a lélegzetét. Soha nem tapasztalt még ilyesmit ezelőtt. Magnus is menjen a gúzsba! Most nála van az egyetlen dolog, amivel kideríthetné, mi ebben a lányban olyan érdekes.
- Én...félek a sötétben. Kissé bepánikoltam, mikor úgy keltem fel, hogy a kezemet alig láttom. - motyogta a lány, és enyhén pirosló arcát újra Alec felé fordította.
A fiú megrántotta a vállát.
- A legtöbb mon... ember fél a sötétben. Ha gondolod, kerítek majd neked is egy ilyen követ.
Melody szemei tágra nyíltak, mintha csodálkozna. Alec talán tudta is a választ miért. Goromba volt a lánnyal, és elutasító. De nem teheti ezt a végletegik, ha Izzy is imádja, Jace-ről nem is beszélve.
De a lány következő mozdulatára igazán nem számított. Melody áthidalta a kettőjük közti távolságot, és a nyakába vetette magát. Alecet olyan hirtelen érte a cselekedet, hogy hátratántorodott ültében, és kellett egy kis idő, míg visszanyerte az egyensúlyát. Karjai tétován a teste mellett lógatta, míg Melody a sajátját szorosan a nyaka köré fonta, arcát pedig a vállába fúrta. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Utoljára akkor ölelkezett, mikor Isabellel és Jace-szel megkapták az első rúnáikat. Az Árnyvadászok nem szoktak csak úgy ölelkezni, és ezt Alec családja szigorúan tiszteletben is tartotta.
Melody az egész súlyával ránehezedett, mintha tőle várná el, hogy megtartsa az összes eddigi fájdalmát.
- Ha anyáéknak valami baja esik...az...az az én hibám lesz. - szipogta a lány a vállába, és erősebben szorította a nyakát. Alec meglazította a karjait. Majdnem a lány hátára fektette a kezét, amikor tekintete elkomorult.
Melodynak igaza van. Ha azoknak az átkozott mondénoknak valami baja esik, az csakis a saját gyerekük hibája. Ha ez a buta vörös nem akkor sétáltatta volna az idióta nevű kutyáját, akkor most nem lennének itt. Legalábbis nem ezekkel az érzelmekkel. Ha Melody nem lenne itt, nem kéne azon rágódnia, hogy a lány valami furcsa kreálmány, akinek vérére más módon szomjaznak a démonok. És persze nem is veszett volna össze Jace-szel sem.
- Igen...azt hiszem ebben igazad van. - mondta éllel a hangjában. Melody szipogása abbamaradt, és szinte ledermedt. Karjai elernyedtek, és döbbent, kerekre tágult kék szemével húzódott hátra.
Mielőtt Alec mondhatott volna valamit, hangok ütötték meg a fülét. Kilátások voltak, amelyeknek erejét kissé elnyomta a felettük terpeszkedő rengetek vakolat, de így is kristálytisztán ki tudta venni, hogy Izzy, Jace és Magnus az ő nevüket kiabálják.
Alec guggolásba helyezkedett, íját a vállára kanyarította, majd tenyerét az egyik gerendára helyezte.
- JACE, IZZY...ITT VAGYUNK! - kiáltotta el magát, mire Melody összerezzent. Nem nézett rá, meredten a padlót bámulta, mint akiben egy világ omlott össze. Alec egy pillanatra észrevette a boszorkányfény fényében a rászáradt könnyeket a szeme alatt. Egy másodpercre maró bűntudat hasított a szívébe. Majdnem a lány mellé lépett, hogy bocsánatot kérjen, de végül büszkén felszegte az állát. Ő egy Árnyvadász, nem lehetnek olyan érzelmei, amik gyengévé teszik!
- Magnus...azt hiszem itt vannak. - hallatszott kintről Isabelle izgatott hangja. Alec megkönnyebülten felsóhajtott. Pár centire tőle a gerenda elmozdult, faldarabkákat zúdítva a hajukra. De egy nagyobb lyuk keletkezett a kellemetlen sátor oldalán. Isabelle dugta be rajta a fejét. Csak egy nagy sóhajjal jutalmazta bátyja épséget, aztán aggódó tekintettel Melody felé fordította a fejét. A lány még mindig a padlót bámulta, a mocsokban térdelt, és a rászáradt könnyek csak úgy csillogtak az arcán. Alec még soha életében nem akarta úgy pofonvágni magát, mint most. A lyukhoz araszolt, hogy kimásszon onnan, de még el tudta csípni, ahogy Isabelle a lány mellé guggol, átkarolja a vállát, és magához húzza egy ölélesbe. Hát ma mindenki ölelkezni akar!?
Alec kiseperte az íjját és az üres nyíltegezét a lyukon, majd ő is kikászálódott. Jace megfogta a karját, és segített neki felállni. A szőke fiú is ugyanazt a gesztust követte, mint Izzy. Sután átkarolta a tőle magasabb Alecet, és erősen magához szorította. Alec egy pillanatra lehunyta a szemét. A parabatai-ja ölelésétől mindig új engergia száll belé. Mosolyogva megpaskolta Jace vállát, majd a saját pusztítását figyelő Magnus felé fordult.
- Máskor figyelmeztethetnél, ha ilyet csinálsz. - rázta meg a fejét mogorván, majd lehajolt, hogy felvegye a cuccait. Magnus tetetettmegbántottsággal a szívéhez kapott.
- Elnézést kérek, hogy megmentettem a csinos kis segged Alexander. - hőbörgött a boszorkánymester. Jace hangosan felhorkant a háta mögött. Alec kérdőn fordult felé.
- Ő...most komolyan azt mondta...csinos? Szent Isten. - takarta le a szemét a fiú.
- Ne is törődj vele. - legyintett Alec, és az éppen kikászálódó Izzy és Melody felé fordult. A vörös alig állt a lábán, látszott, hogy sok volt neki a mai nap.
- Anya...é...és apa? - kérdezte aggódva. Alecre ugrott a szeme, de gyorsan el is kapta onnan. Szemrevételezte Jacet is, majd Magnuson állapodott meg.
- Elportáloztam őket az Intézetbe. Most, hogy mondod. Megyek is utánuk. De siessetek. Anyátok tuti ki lesz akadva. - mutatott rájuk a boszorkánymester hosszú, gyűrűkbe bújtatott ujjaival. Melody hálásan bólintott, és fáradtan Isabelle oldalának dőlt.
- Mi most kinegyünk egy kicsit levegőzni. - mondta Izzy, és átkarolta Melody derekát. Lassan indultak meg az ajtó felé, kerülgetve a kettétört gerendákat a földön. Alec csak az azután fordult a két fiú felé, mikor eltűntek az ajtó mögött.
Magnus már emelte a kezét egy újabb Portál nyitásához, mikor hirtelen leengedte, és Alec felé fordult.
- Egyébként...még nem volt időm analizálni a kisasszony vérét. De amint alkalmam lesz rá, kísérletezgetek egy kicsit. - sandított a fiú felé sunyin. Alec tátott szájjal fordult Jace felé, aki kérdőn meredt bele a szemébe. Alec gyűlölte, amikor barátja így néz rá, mert ilyenkor úgy érezte, hogy az az arany szempár a veséjéig lát.
Nyelt egy nagyot, miközben nézte, ahogy Magnus eltűnnik egy hatalmas, kék örvényben. Bocsánatkérően nézett Jace felé, aki karba font kézzel nézett farkasszemet a száját rágó fiúval.
- Megmagyaráznád miért adtad oda a világ egyik legalatomosabb emberének Melody vérét? És, a kérdésem az. Egyáltalán hogy került hozzád? Az Angyalra Alec, mondtam, hogy fejezd be. - rázta meg a fejét Jace, és közelebb lépett Alechez. Alec feltartotta maga elé a kezét, és a padlót nézve megcsóválta a fejét.
- Nyugi, oké!? Nem adtam oda...elvitte. És akkor, amikor a gyengélkedőn volt. Nem lesz semmi, csak bízz bennem. Csak tudni akarom...van benne valami. Tudod Jace, érzem. Most is. Mikor benn voltunk ott...hozzáért a boszorkánykőhőz, és a kő fényesebben felragyogott, mint valaha. - bizonygatta Alec, karjával a "sátor" felé mutatott. Jace kétkedve felvonta a szemöldökét. Szemével követte Alec karjának vonalát, majd végül legyőzötten sóhajtott.
- Én legyek az első, aki megtudja, értve vagyok!? Izzy-t be se avasd. Letépné a a fejed. Magnuséval együtt. Szóval, majd utána, ha lesz eredmény. HA LESZ. - az utolsó két szót Jace direkt megnyomta. Meleg mosolyra húzta az ajkát, és teljesen Alec elé lépett.
- Egyébként...mégis mit csináltál vele ott benn? Teljesen le van harcolva. - kérdezte pimasz mosolyra húzva a száját. Alec érezte, hogy elpirul, kezét autómatikusan ökölbe szorította, mintha orrba akarná gyűrni barátját.
- Semmit... - motyogta. Jace arcáról azonnal lehervadt a mosoly. Nem véletlenül parabataiok. Jace azonnal megérezte Alec negatív rezgéseit.
- Ki vele!
- Mondtam neki valamit...valamit, amit nem kellett volna. - bökte végül Alec. Jace végighúzta a tenyerét az arcán, immitálva, hogy agyilag kész van.
- Mégis miért? Fájna, ha egyszer kedves lennél vele...vagy akár bárkivel is!? - Jace hangjában nem volt megrovás, Alec mégis átérezte a szavai súlyát. Tényleg ilyen bunkó lenne?
A szőke egy hitetlen vigyorral az arcán megrázta a fejét, játékosan meglökte Alec vállát, majd elindult kifelé az ajtón.
- De megölelt! - bukott ki Alecből. Legszívesebben visszanyelte volna a mondatot, pont azt, amit Melodynak is mondott. Jace lassan fordult meg, arcán talán még nagyobb vigyor ült, mint az előbb.
- Haver...te...esküszöm beteg vagy! - nevetett fel hangosan. Alec felháborodottan utána lépett, de a fiú ügyesen kislisszolt az ajtón.
Most mit izél Jace? Ő sem szokott senkit sem ölelgetni, attól eltekintve, ha egyéjszakás légyottja van valakivel. De az is régen volt már.
Alec az ajtón túl látta Izzy magassarkú csizmáját, és a hátára omló dús, fekete haját. Melody még mindig rátámaszkodott, így Alec látta csimbókos vörös haját szétterülni Isabelle vállán. Jace melléjük lépett, és aggódva végigsimította Melody karját. Alec nagyot horkanva elfordult, és feljebb húzta a vállán az üres puzdráját. Megmarkolta az íját, majd zaklatottan elindult ő is ki. Egyszer vissza kell érniük az Intézetbe. Lehetőleg azelőtt, mielőtt anyjuk felgyújtja velük együtt. Már csak azt kell kitalálni, hogy fog ezek után Melody szemébe nézni.

Continues...

---------------------------

Hello!
Köszönöm, hogy itt voltatok velem, és elolvastátok a 12. fejezetet☺️❤️

Ha tetszett, nyomjatok nekem egy cuki, kis csillagocskát a sarokban🐭
Nagyon köszönöm 🖤

Szeretnék pár kérdést feltenni eme irománnyal kapcsolatban.
Ha gondoljátok kommentben lehet válaszolni, vagy akár privátba is😊

- A történet alakulása szerintetek normális iramban folyik? Esetleg lehetne gyorsabb, vagy lassabb?

- Felfigyeltetek valamire, ami szerintetek nem volt korrekt? Ha igen, mi volt az? (csak nyugodtan, nem vagyok gonosz🧡)

- Mi a véleményetek Melody-ról? A személyiségéről, és a többiekhez való viszonyáról, hozzáállásáról, kapcsolatáról?

- Na és a többiek véleménye a lányról? Hogy állnak hozzá ehhez az egészhez?

- Alec vajon miért érez késztetést arra, hogy 'megbántson' másokat?

- Isabelle és Jace miért viseli így a szívén Melody sorsát?

- Vajon tényleg a véletlen volt az a kutyasétáltatós éjszaka, vagy ténylegesen a sors keze volt?

-Melody miért lehet fontos a démonok számára?

- És végül, mit rejthet Melody vére?
🍎

Nagyon megköszönöm, ha válaszoltok a kérdésekre, vagy csak párra, amelyikek szimpatikusak 💕

Bye bye🐡

____________________________

By:
Taurielgirl25