Csak egy kívánság karácsonyra (Larry ff.) /Befejezett/

5 fejezet

Harry:

-Annyira szép vagy! – simított végig a karomon Louis. Nagyon közel van. Érzem a testéből áradó hőt, ami nincs olyan meleg, mint nekem, de én krampusz vagyok…

-Köszönöm te... te is az vagy. – dadogtam megint. Miért van ez? Soha egész életemben nem dadogtam még ennyit, mint mellette egy nap alatt.

–Reggel elmész igaz? – kérdeztem hirtelen.

-Igen. Találkozni fogunk még. Kérhetek tőled kettő dolgot?? – suttogta, hogy a többiek ne ébredjenek fel rá.

-Persze. – csak reménykedni tudok, hogy nem szeretne kihasználni.

-Az elsőt azt, amikor elmegyek kellene teljesítened persze csak, ha szeretnéd. – sokan mondják, hogy kíváncsi természet vagyok, de… ez nem fair. Én nem tudok addig várni.

-Mi lenne az? – kezdtem kérdezősködni majd halkan kuncogni kezet.

-Azt majd, akkor megtudod. – kaptam a rövid választ.

-A másikat legalább megmondod?

-Igen, de nem kötelező teljesítened csak, ha te is szeretnéd, oké? – mondta nekem pedig egyre hevesebben kezdett verni a szívem. Bólintottam majd folytatta.

–Megcsókolhatlak? – én még soha nem csináltam ilyet… nem tudom, hogyan kell. Nem szeretnék beégni előtte, de szeretném igazából…

-Én nem tudom… - próbáltam értelmes szavakat össze rakni

-Bocsánat hülyeség volt… - nem láttam az arcán, hogy elszomorodott, de a hangján pontosan hallottam, hogy csalódott.

-Ne, csak nem tudom, hogy kell… nem lenne probléma vagyis… nem tudom, de szeretném és… - Louis egyre közelebb jött majd párnái közé vette alsó ajkam. Levegőt sem mertem venni mellette, szinte mozdulatlanul próbáltam követni az eseményeket. Egyet mozdult az ajka majd elvált az enyémtől. Kívülről szerintem talán csak egy puszinak tűnt, de nekem sokat jelentett bár igazából nem tudnám szavakba foglalni mit is jelent az a sok. Ezt csak érzem.

-Köszönöm… - súgta a fülembe majd a fejem tetejére nyomott egy puszit. –Jó éjszakát manócska – nem vagyok manó, de nagyon édes ez a becenév így nem fogom kijavítani, bár az leszek szóval...

-Jó éjszakát Louis! – mondtam majd percek múlva már el is aludtam.

Reggel Liam hangjára ébredte. Basszus… Igazából este nem gondoltam ezt át, amikor ezt felajánlottam.

-Mi az isten?! Ha bármit csináltál vele én esküszöm, hogy… nagyon megjárod – kiabált Liam

-Haver nyugi! Nem csináltak semmit! Azt hallottad volna, ha igen… - magyarázta Niall majd Liam neki ugrott. Úgy kellet szétszedni őket.

Ezek után nekünk már kezdődött a munkaidőnk. Ma már lényegesen rövidebb, hiszen az ajándékozás időszaka lejárt. Most egy pár hónapig csak rendezgetünk, majd újra elkezdődik a gyártás. Ma nekem is biztos takarítanom kell, amit utálok.

Louis:

Ez este nagyon meglepett, hogy ő kért meg arra, hogy feküdjek mellé. De Liam… Nagyon védi Harryt ennek, aminek egy részről örülök. Viszont egy részről igaza volt… vagyis basszus nem csak egy részről. Nem akarom itt hagyni. Nem akarom elengedni. Most itt van velem és nem szeretném, ha kicsúszna a markomból. Annyira boldog vagyok. Egyszerűen tudom, hogy ő az, aki mellet lennem kell. Az, aki boldoggá tudna tenni és hiszem, hogy én is őt. Ma már vissza kell mennünk a faházba és onnan haza. Nem akarom, hogy elfelejtsen. Az öt év alatt ugyan úgy megmaradt az emlékem. Remélem ezek után is megmarad. Az esti ártatlan csók vagy inkább puszi lehet hiba volt. Nem bántam meg erről szó sincs, de még jobban megszerettem. Eddig is szinte rajongtam vagy inkább megszállottja voltam, hogy megleljem. Ezek után szerintem hónapokkal előtte fogok készülni a karácsonyra.