Csak egy kívánság karácsonyra (Larry ff.) /Befejezett/

4 fejezet

Harry:

Ő az… Most mit csináljunk? Liam és én hátrálni kezdtünk… Majd a két ember megállt és mereven bámultak minket. Liam elkezdte rángatni a kabátom ujját majd kétségbe esve nézett rám. Nézzük a pozitív oldalát. Már nem tűnik, akkora bajnak, hogy elvesztettük, vagyis elvesztettem a kis szarvast.

-Gyere már! – sziszegte Liam majd a fiú, aki a levelet írta közelebb lépett.

-Ne! Kérlek, várjatok! Lehet tudtok segíteni… istenem! – állt meg a beszédben majd szemei a szokottnál jobban csillogtak. –Niall… - nézett hátra a nagy kék bojtos sapkás fiúra.

-Viccelsz… - kerekedtek ki Niall szemei. Majd nevetve megölelték egymást, mi pedig egyszerre néztünk össze Liammel.

-Lehet bolondok… menjünk innen! – suttogta a fülembe, de tőlem csak egy fejrázásra telet. –Ne hülyéskedj már! Miért nem? – akadt ki már sokkal hangosabban, így az ölelkezős páros ránk szegezte a pillantását.

-Harrynek hívnak ugye? – kérdezte a még mindig ismeretlen nevű fiú… a nagyon helyes fiú…

-Igen. – válaszoltam röviden majd Liam meghökkenve nézett rám. Láttam az arcán, hogy rájött kivel is állunk szemben.

-Megkaptad a levelem? El sem hiszem, hogy megtaláltalak! Annyira boldog vagyok… - hadarta én pedig nem tudtam megszólalni. Igazából nem tudom mit kellene mondanom… Oké Harry szedd össze magad! Válaszolok a kérdésére lehetőleg dadogás nélkül… - Te tudod ki vagyok? – kérdezte hirtelen és félve.

-Te voltál a fiú, aki meglátott évekkel ezelőtt… és igen meg kaptam a leveled. – vakartam meg zavartan a tarkómat. Meg kellene kérdezni, hogy hívják, de nem merem…

-Nem hittem, hogy még láthatlak. Gyönyörű vagy! – mondta én pedig éreztem, hogy elpirulok.

-Köszönöm… - suttogtam a választ.

-Vissza kell mennünk Harry! Ha észre veszik, hogy eltűntünk nagy bajban leszünk! – mondta Liam.

-Nem mehetnénk veletek? Több, mint 4 órát kóboroltunk a hóesésbe nem találunk vissza így… - mondta Niall. A fiú pedig mosolyogva megölelte barátját.

-Nem jöhettek velünk sajnálom – mondta Liam majd meglöktem

-Majd kitalálunk valamit… nem mehetnek ilyen időben haza… - győzködtem Liamet a kis barna kócos fiú vagy, ahogy nézem inkább férfi… még jobban mosolygott.

-Harry elment az eszed? Nem tudjuk bízhatunk e bennük! Hol akarod őket elszállásolni?! – az utolsó kérdést, ahogy feltette tudtam, hogy nyert ügyem van.

-Nálunk? Úgy is csak ketten vagyunk a szobába… - igaz csak kettő ágy van, de alhat velem, ha szeretne…

-Felejtsd el azt, hogy majd ti ketten… - akadt ki majd sóhajtott. –Ha miattatok lebukunk… vagy elvesztjük a munkánk… vagy bajunk lesz… - sorolta majd megböktem –A földön alszotok! – mondta majd mind a két fiúén mind az én arcomon is egy győzelem mosoly jelent meg.

Louis:

Soha nem hittem a csodában, de most… Annyira boldog vagyok te jó ég! Itt van! Nem csak a képzeletem szüleménye! Annyira sokat változott… annyira gyönyörű lett. Még annál is szebb, mint emlékeztem. És hogy ő mondta, hogy alhatunk velük… Vele! Biztos, hogy egész este csak őt fogom nézni!