Csak egy kívánság karácsonyra (Larry ff.) /Befejezett/

1 fejezet

-Elegem van ebből a hülyeségből. Úgyse létezik a mikulás! Csak Mia miatt mondjátok, hogy létezik. Én már nagy vagyok ehhez! Már 9 éves vagyok! Hahó, az már nagyfiú!

-De igen is létezik! Én hiszek benne! – fonta keresztbe karjait Mia.

-Akkor gyerekek elmesélek egy történetet egészen régről. Volt egy kisfiú, aki nem hit a karácsonyi csodákban. Úgy gondolta soha nem létezett a Mikulás, se annak segítői. Ez egy bizonyos karácsonyon megváltozott. Az este után nagyon is hitt a karácsonyba.

Louis:

Karácsony chhh…. tiszta vicc. Az egyetlen jó dolog ebben, hogy a szülinapom is most van, így egy csomó ajándékot kapok. A család már szinte olyan mintha karácsonyi aktivisták lennénk. Az egész ház világít, mindenhol ezek az idegesítő zenék szólnak. Jaj, és a legrosszabb… írjunk levelet. Minek?! Mert már nincs ötlete anyáéknak. Hogy lehet egy ekkora marhaságba hinni? Én 15 éves vagyok, és már nagyon unom, mert még 6 évesen oké, de 15… A suliból se hisz benne senki. Senkit nem merek hozzánk hívni szülinapozni, mert még kiröhögnek.

-Szivem kivisszük a leveleket remélem megírtad! – jött be anya. Na, erről beszéltem. Istenem csak ne lássanak meg az osztálytársaim.

-Anya ne már! Ez már olyan gáz… Gimibe járok és nem oviba. Nem írtam levelet… - a végét már inkább suttogva mondtam. De igazam van! Bár anya arcából ítélve ő ezt nem így gondolja.

-Louis! Ezt már megbeszéltük nem? Addig nem jössz ki még meg nem írtad azt a levelet! Meg egyeztünk! Ha nem szeretnéd, hogy felbontsuk az egyességet, akkor egy 10 perc alatt kész legyél!
 - ment ki végre. Ez már fenyegetés! Megegyeztünk anyával, hogy nem mondja el apának, hogy meleg vagyok, ha megírom ezt a nyomorult levelet. Anyának se mondtam el csak rájött, hogy azért akarok mindent netről rendelni, mert helyes a futár. Rákérdezett én pedig olyan vörös lettem, hogy már kár lett volna tagadni. Így most kénytelen vagyok írni. Egy új telefon, az a videó játék, amit már két hete nézek, de nagyon drága és nincs rá pénzem… ezeket gyorsan leírtam majd lementem a földszintre és anya kezébe nyomtam.

A faluba szokás, hogy a gyerekek a központba a nagy fa tövéhez teszik le a leveleiket. Beszálltunk az autóba a tesóimmal együtt. 4 tesóm van… képzelhetitek. Mikor oda értünk az arcom falfehérre sápadt. A suliból a menőbb srácok a fa mellet beszélgettek. Így se tudok beilleszkedni, akkor ezek után?

-Anya kérlek… - suttogtam neki boci szemekkel majd fejjel jeleztem a gimisek felé.

-Louis kicsim ebben semmi ciki nincs, hogy oda viszel egy levelet. – simogatta meg a hátam. Semmi ciki?! Ki fognak nevetni… ha még a suliba el is mondják végem lesz.

-Nem vihetné oda Lottie az enyémet is? – reménykedtem, de minek. Anya megrázta a fejét. Majd át adta Daisyt. Próbáltam a lehető legláthatatlanabb lenni, de ugyan miért sikerült volna?

-Egyem meg remélem megkapod a kis autódat – gúnyolódott James. Próbáltam minél gyorsabban oda dobni azt a rohadt levelet és vissza menni anyámékhoz.

-Remélem boldog vagy! – morogtam oda anyámnak

-Louis William Tomlinson! Ne hisztizz itt nekem! Komolyan, mint valami csecsemő. Soha nincs együtt a család, soha nem tudunk semmit együtt csinálni, és amikor végre igen te itt bűntudatott keltesz bennem! Sokan vagytok nem tudok mindenki kedvére tenni. Igazán megérthetnél engem is… - lábadt könnybe a szeme. Ezt is jól megcsináltam. Fantasztikus most már egésznap segíthetek, hogy ne haragudjon…