Csak egy kívánság karácsonyra (Larry ff.) /Befejezett/

7 fejezet

Louis: 
        

Újra a repülőn… Másfél órára Harrytől. Most belegondoltam, ha nincs Niall nem tudtam volna jönni. De honnan tudta, hogy megvegye? És ha én is vettem volna? Vagy nem akartam volna menni… na, jó lássuk be ilyen nem lett volna.

-Ni, mikor vetted meg a jegyeket? – kérdeztem majd egyhangúan válaszoltam.

-Tegnap előtt reggel, de ezt mondtam.

-Honnan tudtad, hogy nem vettem még jegyet? – faggattam majd felsóhajtott.

-Nem én vettem a jegyeket. Mármint én vettem, de nem én fizettem. Anyud hívott tegnap reggel és azt mondta menjek hozzá, mert sürgős. Azt mondta siessek haza és vegyek kettő jegyet még pénzt is adott rá csak megvegyem. – ez komoly? Miért olyan fontos ez anyának? Tudom, hogy szeret, de ennyire hisz nekem? Hiszen ő tarthatna bolondnak, de nem teszi, hanem hisz nekem.

-De honnan…?  - merengtem majd Niall beleharapott a szendvicsébe.

-Ismer, mint én – csámcsogott –Csak Harryt látod még a felhőkbe is és ha van lehetőséget, hogy még egy kis plusz időt vele tölts tuti megragadnád az alkalmat én is ezt tenném. – mondta majd vett elő még egy csokit.

-De nem fura? Most se rajongok a karácsonyért, de ők a többiekhez képest mindig szinte fanatikusok voltak… - kezdtem gondolkodni

-Egy! Ezt a pasidnak nehogy mond, mert becsomagol. Kettő, aki utálja a karácsonyt annak minden túlzás és három. Az a fura mikor a legjobb barátod anyja kelt fel egy olyan hívással, hogy rögtön menjek oda.  – én is meglepődtem volna ez biztos.

-Miért nem mondta ezt telefonon? – sorakozott az agyamba még vagy 20 kérdés az előző 40-hez.

-Honnan tudjam?! Gondolom, mert a pénzt nem tudta volna oda adni. – próbált értelmes magyarázatot találni.

-Utalni nem tudta volna?

-Fejezd be! – boxolt bele a vállamba nevetve.

Harry:

A Mikulás szavai nagyon elgondolkodtattak. Miért ilyen bonyolult minden? Sokkal egyszerűbb lenne, ha csak simán jó és rossz lenne. De tudom, hogy igaza van. Neki mindig igaza van. Hagyjuk is… most sokkal nagyobb gondom, hogy hol szállásoljam el Louist. A szobánkba nem jöhet hiszen Liam nem lenne felettébb boldog emiatt, de közben meg szeretnék vele maradni és minden percet kihasználni. Nem fog szeretni Lou az elgondolás miatt, de a levél raktár este üres és ha le is bukunk Liam is szokott nyitni. Szeretni valljon, szeret? Amikor megcsókolt… megtanított. Annyira puhák az ajkai és, amikor a nyelvével az enyémhez ért ott égtem porrá…

-Harry… HARRY! – szólt már ki tudja hanyadjára Liam. Csak most tűnt fel, hogy a szemetet egyesével dobáltam a szemetes mellé és a poharat is úgy fogom, hogy már minden tiszta víz. Nem is én lennék komolyan.

–Remélem, legalább jó volt a randid vagy a képzelt csókod két perce… - mondta majd zavartan fordítottam el a fejem, de így is tudja, hogy egy icike picikét elpirultam. De tényleg csak egy kicsit.

-Csak elbambultam… - persze ezt én se gondolhattam komolyan, hogy elhiszi.

-Persze… megbeszéltétek, hogy 1 év múlva ismét találkoztok? – hát igazából holnap… most komolyan, hogy kiakadna?