Csak egy kívánság karácsonyra (Larry ff.) /Befejezett/

3 fejezet

Harry:

Liammel megegyeztünk, hogy nem szólunk senkinek a levelekről. Tudom, hogy megint egy olyan dolgot csináltam, amit ha megtud nem lesz felhőtlenül boldog. Elhoztam a levelet, amit nekem írt a fiú. Az gyakorlatilag az enyém. Muszáj voltam elhozni… olyan jó érzés volt, hogy van még valaki, akinek számítok Liamen kívül. Bár nagyon kíváncsi vagyok a nevére…  egyre többet gondolkodom rajta, hogy is nézett ki. Barna haj és talán kék szem?

Ma is csomagolok. Szeretem nézni, hogy a sok játék ilyenkor milyen szép. Tavaly megtanítottak több masnit kötni így már arra se foghatom rá, hogy nem tudom, ha éppen nincs kedvem. Igazából egyre több munkát bíznak rám. Lassan teljes értékű manónak számítok. Van, hogy néha még megkapom, hogy én csak egy krampusz vagyok, de nem zavar.

-Harry! Tudsz jönni segíteni? – kérdezte Amelia. Szemüvege az orra hegyén egyensúlyozott, a kezébe egy csomó szemét: szakadt dobozok, szalag maradványok és hasonló hulladékok.

-Persze – válaszoltam majd átvettem a sok dobozt. Ő pedig nagy nehezen vissza tolta az orrán a szemüveget.

-Annyira köszönöm! Annyi dolgom van, hogy már azt sem tudom hol áll a fejem. Senki nem segít nekem rajtad kívül… Kérlek azokat vidd a J szárnyba a szarvasok mellet van ilyenkor a gyűjtőhely! – mondta majd már rohant is. Hatalmas ez a hely így még a J szárnyban sem jártam soha.

 Mikor oda értem és leraktam azt a sok mindent nem tudtam megállni, hogy ne menjek be a szarvasokhoz. Itt nagyon hideg van.. jó az igaz, hogy nekem még a 20°C is hideg, mivel a pokolba nagyon meleg volt így a szervezetem ahhoz van szokva. Csendben oda lopóztam egy szarvashoz, hogy megsimogassam. Nehezen értem el így kinyitottam a karámja ajtaját. Azt viszont nem láttam, hogy van bent egy kicsi is, aki rögtön kiszökött.

-Ne.. ne.. ne.. kérlek… - suttogtam majd a kicsi után siettem. Majd hallottam az anya lépteit vissza mentem és bezártam a karám ajtaját. Persze addig a pici kiszaladt a gyáron kívülre…

Louis:

Amikor Niallal közöltem, hogy hová fogunk menni azt hittem infarktust kap. De persze addig beszéltem míg igent nem mondott. Már a reptéren ülünk. Niall még néha mindig hisztizik, de már nem veszem tudomásul. Annyira boldog vagyok. Most még közelebb vagyok a célomhoz és hozzá. Mi lesz, ha meglát és nem akar engem? Vagy ha van egy barátnője? Nem is tudom honnan veszem, hogy meleg…

-Mond, hogy a faház nem a semmi közepén lesz… - nyavalygott Ni. Egy faházban leszünk és igen a semmi közepén…

-Ha ennyire nem akarsz jönni, akkor miért egyeztél bele? Menj haza, ha akarsz el leszek én egyedül is. – mondtam majd megrázta a fejét.

-Soha nem hagynám, hogy egyedül menj! Remélem megtaláljuk azt a valamit… - mondta majd össze vontam a szemöldököm. – Vagyis Harryt! – emelte fel két kezét védekezés képpen. –Csak mondom, hogy te fogsz főzni rám! – simogatta meg a hasát –Itt fogok éhen halni! –drámázott

-Nincs egy 10 perce, hogy ettél! És mi leszel te nekem a hörcsögöm, hogy etesselek?! Na, nem.. majd rágsz fenyőtobozt… - mondtam majd elnevettem magam és hozzám vágta az össze gyűrt kajás papírját.

-Milyen hörcsög?! Valami különlegesebb nem jutott eszedbe? – játszotta a sértettet.

-Tőlem fehér egér is lehetsz… egyébként majd csak lesz egy kis bolt az… erdőben…- húztam össze magam majd Niall szeme tányér nagyságúra nőtt.