Csak egy kívánság karácsonyra (Larry ff.) /Befejezett/

9 fejezet

Harry:

Fázok… Érzem, ahogy a csontjaimig elér a hideg. Van rajtam kabát, de nekem az is kevés. Nem akartam, de kezdem feladni. Ha Louis se fog emlékezni rám teljesen mindegy… A hidegben jöttem rá, hogy milyen unalmas is lenne az életem nélküle. Minden nap az unalmas monotonitás… kivéve, ha vele vagyok. Ott van még Liam is. Soha nem mondja, de tudom, hogy neki is csak én vagyok és rosszul érzem magam, hogy cserben hagyom őket. Csak ülök itt a fa tövében és várom a csodát. Nem adhatom fel! Liamért és Louisért nem. Szükségem van rájuk és remélem, hogy ez fordítva is igaz.

Louis:

Már elég régóta keressük, de semmi. Nincs semmi baja ugye? Niall és Liam ugyan olyan kétségbe esve keresik, mint én. Majd egy alakot látunk kirajzolódni. Lehet, hogy Harry az? Istenem csak ő legyen!

-Kicsim… - ne… anya közelebb jött hozzánk én pedig hátrálni kezdtem.

-Hogy értél ide ilyen gyorsan? – kérdeztem majd megrázta a fejét.

-Akkor minek jöttél? Nincs időnk rád… Harry eltűnt és, ha pont ezen a pár percen múlik az élete soha nem bocsájtom meg magamnak, ahogy neked sem! – mentem el mellette.

-Várj kérlek! – kiabált utánunk majd halottam, hogy jött mögöttünk.

-Melyik részét nem értetted az előbbinek? – fordultam hátra hozzá.

-Lou nyugi! – szólt rám Niall. Hogy nyugodhatnék meg? Ilyenkor hogyan?!

-Meg kell keressük a Mikulást… - mondta halkan anya

-Mi? Ugye tudod, hogy akkor törölni fogja az emlékeim? Nem fogok rá emlékezni! – éreztem, hogy könnybe lábad a szemem.

-És ha csak ezzel mentheted meg? Hogyha mi nem találjuk meg, de ő igen? – mondta komoly hangon

-De olyan nem lesz… nem lehet…

-Az emlékeidet választod vagy azt, hogy életben maradjon? – ez volt az utolsó szúrás, amit a szívem elbírt. Gondolkodom, pedig a válasz egyértelmű, de fáj. Emlékezni fogok valahogy… legalábbis míg nem érünk a mikuláshoz… Fáj a gondolat, hogy soha nem mondhattam neki, hogy szeretem. Még nem volt itt az ideje. Szeretem, de nem tudom, hogy ő szeret e engem. Valljon, ha több időnk lett volna együtt kimondtuk volna vagy csak néma ígéretekkel mondtuk volna el egymásnak, hogy örökké szeretni foglak? Már teljesen mindegy ezt már úgysem tudom meg…

-Az élete mindennél fontosabb.

-Lou… ölelt meg Niall majd vissza fordultunk.

***

Lassan vissza is érünk a gyárhoz. Remélem Harryt megmenti a Mikulás.

-Louis el kellene mondanom valamit. A Mikulás ismer téged… - kezdte halkan anya.

-Ő mindenkit ismer és? – mentem tovább.

-Ő a nagyapád… - mi? Ez most egy vicc? Mérgesen néztem rá majd folytatta. A többiek pedig kidülledt szemekkel figyeltek. –Nem viccelek. Soha nem meséltem az apámról, mert nem volt mit. Mindig is utáltad a karácsonyt míg nem jött ő. Tőle kapta még anya a térképet, hogy meg tudja látogatni, de amikor megszülettem anya nem jött többet. Én is csak 1-2 jöttem utána meguntam, hogy soha nem látogat meg, mert szerinte nem lehetséges, de Harry mégis megtette érted. –ez komolyan igaz? Nem én voltam az egyetlen, aki szinte megszólalni se tudott. A papám a Mikulás?