Csak egy kívánság karácsonyra (Larry ff.) /Befejezett/

8 fejezet

Louis:

-Mi fog történni, ha megtudják, hogy itt vagyunk? – néztem a többiekre tanácstalanul.

-Lehet, hogy törlik az emlékeid – vonta meg a vállát Ricky. Na, az amit 100% nem lesz! Nem akarom elfelejteni Harryt! Most mit csináljak?! Nem találhatnak meg minket, ha ez az ára!

-Akkor nem tudhatják meg! Liam csinálnunk kell valamit… - ijedt meg Harry is.

-És mégis mit? Nem tudjuk ki szöktetni innen. – mondta tanácstalanul Liam.

-Hogy jutottatok el ide egyáltalán? – kérdezte a másik manó

-Anyukámtól kaptam egy térképet, hogy hol vagytok. – mondtam majd mindenki teljesen csendben maradt. –Nem kéne, hogy legyen térképem igaz? – kérdeztem majd mind egyszerre bólintott.

-Ez lehetetlen… soha nem járt még itt ember, akkor honnan van a térkép? – értetlenkedett Ricky. Igazából fogalmam sincs honnan van. Nem kérdeztem tőle soha.

-Nem tudom, de … - vettem elő a telefonom majd kikerestem anya számát. A 2-3 csengés után felvette.

-Szia drágám! Milyen az idő ott? – kezdte a sablon kérdésekkel.

-Szia nincs sok időm… honnan van a térkép, amit még szülinapomra kaptam. – Kérdeztem majd csend ült a vonal másik végén. Harryék is szuggerálták a telefont.

-Miért? – nem kezdődik jól.

-Megtaláltak és, ha a Mikulás is megtalál és elveszi az emlékeimet vége a világomnak! – akadtam ki majd sóhajtott.

-Menj onnan kérlek! Ne találkozz az ottaniakkal többet… ne haragudj kicsim, de nem tehetek mást. Nem mondhatom meg…

-Nem csinálhatod ezt velem! Nem fogom itt hagyni a te vagy bárki más kedvéért! Ha kell ide költözök a közeli faluba, de nem hagyom el! Te sem hagynád el apát, mert valaki azt mondja! Nekem miért kellene?! –csuklott el a hangom majd hallottam, hogy kinyomja a telefont majd egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Miért csinálja ezt?! Harry oda jött majd megölelt és a fülembe súgta.

-Soha ne felejts el…

-Ígérem! – ha kell írok magamnak egy levelet Harryről, ha elveszik az emlékeim is emlékezzek rá.

***

Mivel mindenki menedékbe ment nem tűnt fel nekik, hogy kilopóztam. Niallt nem sikerült megtalálnom. Nem tudom, ha törlik az emlékeit, akkor az egész törlődik vagy csak a gyár és az itt élők emléke? Addig nem megyek haza míg nem találkozok megint Harryvel. Anya meg… nem is értem komolyan. Mi volt ez az egész?

Niall:

A szarvasok között bujkálok. Az én okos fejemmel kitaláltam, hogy majd eljövök ide és onnantól pörögtek az események. Egy manó meglátott majd riadót fújtak. Kergettek majd elbújtam. Az a tervem, hogy megkeresem Louist, de kezd nagyon csődbe fulladni. Mondjuk már megláttak szóval teljesen mindegy. Emlékből próbálok eltalálni Harry szobájukig. Mikor bekopogtam senki nem nyitott ajtót. Szóval elmentek? Így mikor indultam ki megcsörrent a telefonom majd lépteket hallottam így a szarvasoknál bújtam el. Szóval így kerültem ide. Megnézem a telefonom kijelzőjét majd mérges lettem. Ez a nő nem ismeri a fiát?! Louis anyukája… Vissza hívtam majd szinte rögtön felvette.

-Mond, hogy a fiammal vagy! – én is örülök a hívásnak, hogy vagy? Nem kedvesebb lett volna?

-A fiát keresem, de az egész gyárban riadó van… - magyaráztam majd persze rögtön a szavamba vágott, mert most miért is ne.

-Tudom beszéltem vele… remélem hallgatott rám… - na jó most mi van?

-Oké elegem lett! Elegem van a maga és a fia ködösítéséből is! Most mondja el, hogy miért nekem kellett vennem a jegyeket, honnan van a térkép és miért én vagyok a közvetítő anya és fia között? – mondtam eléggé szigorú hangomon majd sóhajtott

-Rendben

Harry:

Nem akarom! Ha Louis elfelejt… szeretem és nem akarom, hogy elfelejtsen. Inkább soha ne találkoztunk volna, akkor nem fájna ennyire ez az egész. Valljon ő is ennyire szeret, mint én őt? Fontos nekem. Mikor Liamék elindultak az M szárnyhoz, de én nem mentem utánuk. Elindultam Louis után.

Igazából tudhattam volna, hogy semmi esélyem megtalálni… Már elég régóta bolyongok itt a semmi közepén. Honnan is gondoltam, hogy majd megtalálom? Hideg van én pedig elvesztem. Ha ezek után a Mikulás nem zavar vissza a pokolba, akkor soha. Hiba volt kijönni, de ha ez az utolsó nap, hogy emlékszik rám, akkor megérte.

Louis:

Niall egy órája ért vissza és eddig csak meséltük, hogy mik is történtek.

-Ide jön anyukád… - nyögte ki nehezen Niall

-Ez most komoly? – akadtam ki. Minek jön ide, hogy felidegesítsen?

-Igen komoly… Azt mondta tartozik neked egy mesével egy olyan mesével, amit már rég esedékes lett volna csak azt mondta nem álltál készen. Ne haragudj haver, de az anyád kezd elég para lenni…

-Az a baj, hogy nem értem… milyen mese? Ja és bocs, hogy téged zaklat… - mondtam majd megrázta a fejét.

-Semmi baj. De… remélem Harry nem ment utánad, mert amikor meg akartalak keresni nem volt a szobájában… - fal fehérre sápadtam.

-Vissza kell mennünk oda, hogy ott van e! Mert ha eltévedt… istenem Ni siess! –sürgettem majd elindultunk. Csak ne legyen baja! Remélem ő is ment a többiekkel ezért nem látta Niall. Már szinte rekordidő alatt ide értünk majd Liam jött felénk. Nem kezdődik jól…

-Louis mond, hogy veled van Harry! – nézett ránk kétségbeesve Liam.

-Azért jöttünk, hogy megnézzük itt van e – válaszolt neki Niall.

-Meg kell keresnünk – mondtam majd mind a két fiú bólintott.

Írói szemszög:

Louis anyukája nem mondott igazat Niallnak. Nem kellett oda utaznia hiszen már ott volt. Félt… a reakciótól és a találkozótól. Nem akart találkozni újra az apukájával. Haragudott rá, amiért soha egyetlen levelére sem válaszolt, haragudott rá, hiszen soha nem látogatta meg. Tudta, hogy a Mikulás feladata nehéz, de hogy a lányára nincs ideje az keserűséggel töltötte el. De most meglátogatja. Meg kell látogassa, ha nem akarja, hogy a fia elfelejtse Harryt. Imádta a karácsonyt hiszen a vérében van a karácsony. Félt, hogy a fia megharagszik rá, amiért nem hozta el őt ide hamarabb. De tudta, hogy itt az idő megmondani Lounak ki is a nagypapája…

Sziasztok💚💙
Közeledünk a végéhez és persze karácsonyhoz. Legyen nagyon szép napotok 🥰