Bella számára ez csak egy egyszerű nyaralásnak indult. Egészen addig, amíg meg nem jelent az ex. Lewis Hamilton komoly sebeket hagyott a lány szíven, aki azon volt, hogy elfelejtse a férfit.
Már csak az a kérdés, hogy ez a másfél hét, hogy fog alaku...
- Gratulálok! Ezt jól elintézted! - ráztam meg a fejemet dühösen, majd leültem az ablakpárkányra és a naplementét kezdtem el nézni.
- Azért téged se kellett félteni Audrey. - jelentette ki Lewis, bennem pedig elpattant valami.
- A kurva életbe már, miért vagy ilyen? Miért nem tudod elfogadni, hogy a húgod boldog? Miért kell mindennek úgy lennie ahogy te akarod? Miért nem tudod elfogadni, hogy kettőnknek vége? - bukott ki belőlem, majd kezeim közé temettem az arcomat. Fülsüketítő csend telepedett a szobára, aminél nem tudtam eldönteni, hogy kinek volt fájdalmasabb. Lewisnak, akiben tudatosult, hogy majdnem egy éven keresztül a testvére a szemébe hazudott. Vagy nekem, hogy végre megkaphatom a lehetőséget, hogy az arcába mondjam Lewisnak mindent, ami az elmúlt öt évben a szívemet nyomja, de mégis olyan érzésem van, mintha fojtogatnának. Nem is amiatt éreztem szörnyen magam, hogy miket vágtam a férfi fejéhez, hanem pontosan tudtam, hogy ennek az egésznek nem lesz jó vége. Lehet, hogy Daniel azért tette ezt, hogy tisztázzuk a helyzetet, de ezzel csak feltépjük a régi sebeket. Én pedig, lehet, hogy nem állok készen rá.
-Persze, hogy jót szeretnék Naominek csak... - kezdett bele pár perccel később Lewis. - Csak miért pont vele? Pontosan tudod, hogy milyen volt az a pár év Nico mellett. Nem tudok megbízni benne, mert ha már egy légtérben vagyok vele, akkor azon kezdek kattogni, hogy mikor fog megint hátba támadni. Szeretem a húgomat, de nem várhatja el tőlem, hogy örömömben Nico nyakába boruljak. Nem akarom, hogy összetörje a szívét. Plusz az is jól esett volna, ha őszinte lett volna velem.
-Gondolj bele Naominak milyen lehetett az elmúlt egy év. Nem mondhatta el a barátainak, hogy boldog, mert amint meghallották volna Nico nevét bolondnak nevezték volna. Nem mondta el neked,mert félt a reakciódtól. Tudta, hogy nincs jó kapcsolatod Nico - val, ezért inkább titokban tartották. - magyaráztam és az ujjaimmal kezdtem el malmozni. - Haragszol Naomira?
-Nem, vagyis nem tudom... Össze vagyok zavarodva. - sóhajtotta a férfi, majd leült az ágyamra. - Értek ahhoz, hogy cseszem el a dolgokat.
-Örülök, hogy végre beismerted. - jegyeztem meg halvány mosollyal az arcomon.
-Milyen támogató vagy! - forgatta meg a szemeit Lewis, én pedig nagyot sóhajtva átültem mellé. -Nem voltam őszinte veled Audrey.
-Ha most derül ki, hogy megcsaltál és majdnem öt év kellett, hogy rájöjjek az nagyon ciki... - húztam el a számat és már lélekben felkészültem a legrosszabbra.
-Mi lenne, ha egyszer az életben képes lennél arra, hogy ne az jusson először az eszedbe, hogy megcsaltalak volna?! - pillantott rám Lew.
-Meg se szólalok már. Magyarázd el kérlek, hogy miben nem voltál őszinte velem. - ráztam meg a fejemet unottan.
-Nem azért távolodtam el tőled, mert már nem szerettelek, hanem nem bírtam a nyomást. Azt, hogy állandóan teljesítenem kellett a pályán. Már Nico-val is megromlott a kapcsolatunk, így eléggé kellemetlen volt vele egy légkörben lenni. És amint hazamentem azt éreztem, hogy neked is meg kell mutatom hogy én komolyan gondolom ezt a kapcsolatot. Aztán azt éreztem,hogy mindenki bele akar szólni a kapcsolatunkba. Ne mond azt, hogy nem így volt. Tudom, hogy apád sem kedvelt annyira. - magyarázta Lewis, én pedig döbbenten pillantottam rá.
-Sajnálom. - fojt le egy könnycsepp az arcomon. Az egészben úgy állítottam be magamat, mintha én lennék az áldozat, úgy, hogy Lewis nézetéről nem is tudott senki sem. Mindig azt hangoztattam, hogy egy mekkora seggfej, közben neki problémái voltak és nem segítettem neki. Ebben a történetben nem Lewis a rosszfiú, hanem én.
-Te semmiről sem tehetsz Audrey. - törölte le a könnycseppet az arcomról a férfi.
-De, igenis! - pattantam fel az ágyról idegesen. - Melletted kellett volna lennem, ehelyett én megfogtam a cuccaimat és Dublinba költöztem. Úgy teszek, mintha az én problémáim lennének a legnagyobbak és nem veszem észre azt, hogy másoknak sokkal nagyobb problémáik vannak.
-Befejeznéd ezt? - állt fel Lewis, majd élem lépett.
-Miért nem mondtad el? - könnyes szemekkel pillantottam fel rá.
-Neked ott volt az új munka, épp eleget stresszeltél amiatt, az kellett volna, hogy még én megnehezítsem az életed. - jelentette ki a férfi, én pedig rosszallóan megráztam a fejemet.
-Lewis, ez egy hét éves kapcsolat volt. Szerintem voltunk már annyira érettek, hogy megtudtuk volna oldani ezt az egészet. - magyaráztam lehangoltan.
-Mikor kellett volna elmondanom? Amikor arra értem haza, hogy zokogva ülsz a munkád fölött és arról beszélsz, hogy feladod az álmodat és inkább elmész a mekibe hamburgert sütni? - vonta fel a szemöldökét Lewis.
-Még akkor is elmondhattad volna, mert így most úgy érzem, hogy ez az egész az én hibám. - hajtottam le a fejemet.
-Hé, Audrey.... - tette állam alá mutató ujját ezzel kényszerítve arra, hogy szemeibe nézzek, amiknek azonnal a rabjává váltam. - Hiába keressük, hogy melyikünk volt a hibás, nem változtat a tényen, hogy kettőnknek vége.
-Igen, vége. - jelentettem ki nem túl meggyőzően. Egyszerűen nem tudtám már uralkodni az érzelmeim, így amilyen gyorsan csak lehetett Lewis szájához hajoltam. Kezemet a férfi borostás arcára vezettem és édes ajkait csókoltam.
-Sajnálom, én csak... - magyarázkodtam kínosan, majd az ajkamba haraptam. A férfi a derekamra tette a kezét, majd közel húzott magához és gyengéden megcsókolt. Ujjaim reflexszerűen göndör fürtjei közé csúsztak, miközben a férfi forró tenyerét lenge ruhámon keresztül is éreztem. Lewis kezei levándoroltak a fenekemig, majd már fel is kapott az ölébe. Az ágyamig sétált, majd letett az ágyra közben kitartóan csókolt tovább. Édes ajkai már a nyakamnál jártak, majd óvatosan megszívta.
-Ez így nem jó. - mormolta a nyakamra Hamilton.
-Itt van a lehetőség, hogy újra szexeljünk erre te azt mondod, hogy fejezzük be. Ez nem rád vall Hamilton. - vágtam rá halvány mosollyal az arcomon. - Vagy talán már nem megy úgy, mint régen?
-Itt az egész éjszaka, hogy bepótoljunk mindent Baba. - jegyezte meg pajkos mosollyal Lewis. - De akkor most mi...
-Nem lehetne, hogy ezt inkább holnap beszéljük meg? - szakítottam félbe és fehér pólóján fogva közelebb húztam magamhoz és ajkaink újra találkoztak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
