Bella számára ez csak egy egyszerű nyaralásnak indult. Egészen addig, amíg meg nem jelent az ex. Lewis Hamilton komoly sebeket hagyott a lány szíven, aki azon volt, hogy elfelejtse a férfit.
Már csak az a kérdés, hogy ez a másfél hét, hogy fog alaku...
Fekete fürdőruhámban leültem a napernyő alá, és a többieket figyeltem, ahogy a tengerben ugrálnak. Daniel és Marcus azt találták ki, hogy Lando-val kipróbáltatják a Sup-ot. Szegény brit nem tudta, hogy mire vállalkozott. Lepillantottam a kezemben szorongatott könyvre, majd nagyot sóhajtva belelapoztam. Próbáltam a sorokra koncentrálni, de még mindig Lauren sorai voltak a fejembe.
Nem tagadom a lány elültette a bogarat a fülemben. Lewisszal való kapcsolatom mindig is tüzes volt, de szerintem ez a közel egy hét is felülmúlja azt a hét évet amit együtt töltöttünk. Amikor idejöttünk a hátam közepére nem kívántam Hamilton-t, volt egy pár heves vitánk és most megint együtt vagyunk. Lehet, hogy túlságosan gyorsan vágtunk bele ebbe az egészbe.
Mi van ha Lauren-nek tényleg igaza van?
Szeretném azt gondolni, hogy Lauren csak paranoiás, de sajnos nem lehetek ennyire biztos a kijelentéseimben. Abban teljes mértékben igaza van, öt teljes éven keresztül kimaradtunk egymás életéből, amit én perpillanat úgy gondolok, hogy egyáltalán nem probléma. Mindketten új helyzetekben próbálhattuk ki magunkat, új embereket ismerhetünk meg, és nagyon sokat változott a gondolkodásunk is, de Lauren szavaiból úgy éreztem, mintha a lány teljesen más dologra gondolna. Vajon tud olyat Lewisról, amit én nem?
Miben lesz más most, mint régen?
Ezt perpillanat egyikőnk se tudja, de mindent megpróbálunk az ellen tenni, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Véleményem szerint vagyunk annyira érettek, hogyha valami problémánk van azt megtudjuk beszélni.
-Mit bujkálsz itt a napernyő alatt? - lépett elém Lew, aki így tökéletesen kitakarta a Napot. Izmos felsőtestére emeltem a tekintettem és próbáltam nem feltűnően nézni a férfit. - Talán tetszik valami? - kérdezte egy pajkos mosoly kíséretében.
-Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, hogy nem nézel ki jól. - forgattam meg unottan a szemeimet, a brit pedig egy nevetés kíséretében lefeküdt a plédre mellém. Fejét a combomra tette, kezeit mellkasán összekulcsolta és úgy pillantott fel rám.
-Valami baj van? - vonta fel a szemöldökét a férfi.
-Minden rendben Lew. - feleltem és úgy tettem, mintha a könyvemet olvasnám tovább.
-Audrey... - szólított nem kedvelt nevemen a fiú, és kivette a kezemből a könyvet, hogy minden figyelmem rá fordítsam. Pontosan tudja, hogy a szemeim elárulják az igazságot. - Azért kérdem, mert a reggeli óta eléggé el vagy kenődve. És, ha valami olyat mondtam, ami nem tetszett akkor szerintem most tisztázzuk a helyzetet.
-Nem lehet, hogy elsiettük ezt az egészet? - bukott ki belőlem egy kérdés az ezerből, ami a nap folyamán megfordult a fejemben.
-Ezzel mire célzol? - kérdezte Lewis, én pedig feszülten az ajkamba haraptam.
-Érted, az elmúlt öt évben kerültük egymást amennyire csak lehet, erre itt vagyunk lassan egy hete, és annyit veszekedtünk már, hogy az őrületbe kergettük a többieket vele, majd másnapra az én ágyamban kötöttünk és minden oké. - magyaráztam idegesen és a hajamba vezettem a kezemet.
-Ha jól emlékszem ez a múltban is így volt nálunk. Veszekedtünk, de te nem tudtál ellenállni nekem, majd egymásnak essünk és béke. - felelte szórakozottan a brit, én pedig megráztam a fejemet.
-Lewis, ha nem veszel komolyan akkor ne is beszélgessünk erről. - vágtam rá mérgesen és összefontam a mellkasom előtt a karjaimat.
-Audrey egyszerűen nem értem, hogy mi ez az egész! Eddig nem volt semmi problémád azzal, hogy újra megpróbáljuk, most meg azt mondod, hogy ez így nem oké. - rázta meg a fejét rosszallóan Lewis. -Kurvára nem érdekel, hogy gyorsan haladunk vagy sem, veled akarok lenni, nekem csak ez számít! Persze, nem akarom elkövetni ugyanazokat a hibákat, mint a múltban, de majd közösen megoldjuk! Én most egy életre tervezek veled, szóval nem fogsz olyan könnyen megszabadulni tőlem!
-Én is hasonlóan érzek Lew. - simítottam halvány mosollyal az arcomon a brit borostás arcát, aki még mindig nyugodtan pihent a lábamon.
-Az meg,hogy az öt év alatt mi történt velem. Nyertem pár világbajnoki címet, pár futamot...
-Én nem pontosan erre gondoltam, mert ha erre lettem volna kíváncsi akkor bekapcsolom a tv-t. - szakítottam félbe kacagva Lewist. - Hogy érezted magad? Nem érezted magányosnak magad?
-Ugye tudod, hogy pasi vagyok? - pillantott fel rám Lewis, majd felkelt mellőlem és éreztem, hogy ez nem véletlen volt. - De tudod, más lassan egy órája itt mereszted a feneked az árnyékban, ezért jobbnak látom, ha ezen változtatunk.
-Lewis, mire kés... - hirtelen a derekamnál fogva felkapott a férfi és tenger felé kezdett el vinni, én pedig mérgesen elkezdtem a hátát ütni.
-Nyugalom Baba! - nevetgélt boldogan a férfi, de én egyáltalán nem éreztem kényelmesen magam ebben a pozícióban. Lassan letett a férfi, így a tenger habjai kezdték el csiklandozni a lábamat, miután az egész testem vizes lett, felfeküdtem a víz tetejére és csak lebegtem. Hajam szétterült a vízen, a Nap sugarai csiklandozták az arcomat és csak Lando kiabálását hallottam a távolból. Gondolom nem tetszik neki a Sup-ozás.
-Hogy lehetsz mindig ilyen gyönyörű? - felelte Lew, én pedig mosolyogva felé fordultam és a nyaka köré fontam karjaimat, addig ő a víz alatt a fenekemre tette kezeit.
-Amíg ilyen szépeket mondasz, addig minden rendben van! Hidd el ezeket sokkal jobban értékelem, mint a perverz vicceidet. - vágtam rá kacagva és a brit vizes fürtjei közé túrtam.
-Pedig, ha tudnád, hogy mik a terveim a nap további részére. - hajolt közel a számhoz a férfi, majd ajkaink újra összeértek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
